uj-idok-header-newspapers3

Mi az Új Idők?

Az Új Idők a nemzet érdekeit szem előtt tartó időszaki kiadvány. Tizennyolc esztendeje, Pongrátz Gergellyel, az 1956-os forradalom és szabadságharc Corvin közi parancsnokával indította útjára Vödrös Attila, a nem sokkal korábban a szocialista–liberális kormányzat által drasztikusan felszámolt Pest Megyei Hírlap főszerkesztője.

Tovább

Búcsú

Értékelés:
(3 szavazat)

kondor

  Kedves Attila!

  Sikerült meglepned. Azt kérted szokásos havi leveledben, hogy most már ne törjük a fejünket következő cikkünkön, mert nem lesz következő, legalábbis az Új Időkben nem. Csődbe mentünk ugyanis. Amin, ha őszinte akarok lenni, nem csodálkozom. Csak éppen eddig homokba dugtam a fejem, ostobán reménykedtem, nem is tudom, miben. S eljött az „igazság” órája. Mert az az igazság, hogy egy olyan lapot, amely az egyetlen általam ismert szabad újság, magyarán mindenki azt ír bele, amit akar, csak ne hazudjon, az olvasóin kívül senki sem támogat. Nem óhajtanék illúzióromboló lenni, de sajtószabadság nincs. Nem is volt soha, és nem is lesz. Ugyanis akinek értékrendje van, de pártja és/vagy pénze nincsen, annak semmi helye a sajtó frontján. S ez végül is érthető. Aki fizet, az diktál. Ez idő tájt így élünk, az új idők még nem jöttek el, lehet, itt a földön nem is jönnek el soha.

  Én utálok búcsúzni. Gyerekkorom óta mind a mai napig megszakad a szívem minden elváláskor, legyen az ember, állat, táj, amit otthagyok. Sírni is szoktam, sőt, bömbölni, amit sokszor nem sikerül titokban megtennem, ezért valószínűleg sokan néztek már abnormálisnak. Még olyankor is képes vagyok zokogni, ha tudom, megvan a lehetőségem arra, hogy bármikor visszatérjek – például imádott Görögországomba. Hiába, ez ésszel nem magyarázható, és valószínűleg a pszichológus bicskája is beletörne. Mindenütt és mindenkinél otthagyom a szívem egy darabját, s biztos azért sírok, mert félek, hogy elfogy. No de félre a viccet – most nem sírok. Csak azért se. Kicsit indulatos is vagyok, mint a gyerek, akinek elvették a játékát. Mert jó volt itt dolgozni. (Földhözragadtak ezt se értenék. Hogy lehet jó egy olyan helyen dolgozni, ahol egy petákot sem fizetnek a munkádért? Jelentem, lehet. Ilyen nagy dolog a szabadság? Ilyen, bizony.) Nem volt okoskodó főszerkesztő, saját politikai karrierjét féltő ilyen-olyan pénzember, nem voltak furkálódó kollégák, hát mi kell még?

  Csupa ostobaság jut most eszembe. Giccses slágerszövegek például. „Búcsúzni csak nagyon szépen szabad.” Azt hiszem, ez tényleg egy slágerszöveg. Hát akkor most én szépen búcsúzom. Attila, a fentieken túl neked köszönhetem szakmai életem egyik legszebb levelét. A minap kaptam. Az a története, hogy írtam egy könyvet. Mégpedig zömmel az Új Időkben megjelent cikkeimből. Tehát ez sem született volna meg nélküled. A Tükörcserepek címmel megjelent kötetet a Kairosz adta ki, s az egyik olvasó a következő levéllel örvendeztetett meg. Idézem, a neve mellőzésével, mert annak közlésére nem kértem, így nem is kaptam felhatalmazást.
  „Kedves Kondor Katalin!
  A Tükörcserepek könyve meghatározó lett köztem és a költészet között. A költészet úgy ment el mellettem ez idáig, mint egy gyorsvonat. Eddig a kötetig. Áprily Halálmadár című verse meg sem érintett volna, ha a mindennapi történelem megismerése miatti vágy nem olvastatta volna el velem az Ön gyönyörűséges könyvét. Köszönöm.”
  Hát nem szép? Én neked köszönöm, ő nekem köszöni, így zárul a kör, így kerek a világ. S még valami. Engem kidobtak a Magyar Rádióból, kidobtak az Echo Tv-ből. Sehol sem mondták meg, hogy miért. Te voltál az utolsó szakmai munkáltatóm. Azért az gyönyörű, hogy bérszámfejtéssel nem kellett törődnöd…
  Örök barátsággal ölel


Kondorkati


Olvasás: 6791 alkalommal
Kondor Katalin

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kondor Katalin

Tovább a kategóriában: « A hajléktalanok kitiltása

Az Új Idők következő száma - ha az igért segítséget megkapjuk - 2014. január 10-én jelenik meg. Kérjük keressék a megszokott helyeken!

Török János alkotása

Jézus születése - Török János alkotása

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok

Vörösmarty Mihály - Szózat

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, ó magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Giovanni Bellini alkotása

Mária a gyermekkel - Giovanni Bellini alkotása

Köszönjük támogatásukat

Irházi Erzsébet, Metz B. Beáta, Dalmay Árpád, dr. Dávid Lászlóné, V. L., dr. Vekerdi József, Láng Miklósné, Vígh Gábor, dr. Ita Jenő, Szigethy József, Dudás Antalné, Kertész Károlyné, Totth Elemér, Rébay Péter, Széles Imre, Révay György, Utasi Jánosné, Hegyi Katalin, Borsay Györgyné, Szenkovitz Ernőné, Sprincz Emma, Dáné Erzsébet, Szabadfi Erzsébet, Madaras Barbara és Károly, dr. Juhász Béla, Csabai Mihály, V. L., Fromann Zoltánné, Baranyai Veronika, Vereb Mihály, dr. Dávid Lászlóné, Metz B. Beáta, Szirmay Zoltánné, Marton Józsefné, Sebők Ferenc, Biczó Erzsébet, Wingert Magda, Kovács Ibolya, Dávid Szaniszla, Hegyi Katalin, Erdei Imre János, Kiss Attila, Kürthy István és neje, Pálos Frigyes, Őri Jenő, Horváth Attiláék, Otruba István, Chabrecsekné Kisházi Terézia, Vass László, Skoda Ferencné, Baán Etelka, Maróthi Mihályné, Rébay Péter, Körtvélyessy Lászlóné, Andrásfalvy Bertalan, Vörös Zoltánné, Dudás Antalné, Farkas Pálné, Trnovszky M. Katalin.

Mindenkori segítségüket hálásan köszönjük!

Kondor Katalin Tükörcserepek

Tükörcserepek

 A Kairosz Könyvkiadó megjelentette a nagyszerű publicista, Kondor Katalin Tükörcserepek című könyvét. Az Új Időkben közölt írások hűen tükrözik az elmúlt esztendők politikai, közéleti történéseit.

http://kairosz.hu/p/9813/tukorcserepek

Új Idők