uj-idok-header-newspapers3

Mi az Új Idők?

Az Új Idők a nemzet érdekeit szem előtt tartó időszaki kiadvány. Tizennyolc esztendeje, Pongrátz Gergellyel, az 1956-os forradalom és szabadságharc Corvin közi parancsnokával indította útjára Vödrös Attila, a nem sokkal korábban a szocialista–liberális kormányzat által drasztikusan felszámolt Pest Megyei Hírlap főszerkesztője.

Tovább

Az utolsó sorok

Értékelés:
(0 szavazat)

Balassa Zoltán

  Villámcsapásként ért a hír, hogy lapunk, ahová elég sok cikket írtam, megszűnik. A lámpás kialszik. Ez az utolsó szám. Tudom, hogy mindennek egyszer vége szakad. Mégis keserű szájízzel rovom e sorokat. Ami fölöttébb zavar, hogy akkor kerül erre sor, amikor egy nemzetileg elkötelezett kormány irányítja az ország szekerét. Számos nagyon fontos rendezvény is épp ebben az időszakban szűnt meg, pedig az összekapcsolta, összekovácsolta a magyarokat. Trianon a fejekben még mindig meghúzva tartja a határokat, minden deklarált politikusi nyilatkozat ellenére.

  Köszönetet mondok Vödrös Attilának, akivel még az Új Magyarország című lapnál kötöttem barátságot. Már korábban is találkoztunk, de akkor csak futólag. Ez a lap is furcsa sorsra jutott. Egy idő után már nem volt szükség a tudósításaimra. Majd beolvadt a Magyar Nemzetbe. Ott sem volt rám szükség. De Attila átment a Pest Megyei Hírlaphoz. Ott örömmel fogadták írásaimat. Ám azt is tönkretették. Ezután született az Új Idők, melyet viszont a nagypolitika nem kívánt soha támogatni. Ezért maradt független, de anyagilag kiszolgáltatott.

 

  Nincs kedvem megszámolni, hány cikket írtam. Ennek amúgy sincs jelentősége. Csak annak, hogy az olvasók emlékezni fognak-e rájuk. Visszajelzést ritkán kaptam. Egy cikkem miatt viszont egy előfizetőt veszített a lap. Rendszerint a kifogások jutnak el a szerzőhöz, a dicséret nem.

  Megtisztelő volt számomra, hogy sok illusztris szerzővel szerepelhettem együtt. Örültem, hogy teljesen szabadon írhattam bármiről. Nem fordult elő egyszer sem, hogy „belejavítottak” volna.
  Amikor a rendszerváltások után újságírásra adhattam a fejemet, abban reménykedtem, nem csak Pozsonyban lesz a magyarországi lapoknak tudósítójuk. Horribile dictu, Kassán is. Ezt már Szíj Rezső művészettörténész a 60-as és 70-es években is pedzette. Azóta sem lett ebből semmi. Ma már ez nem annyira hiányzó poszt, hiszen az interneten a Kassára vonatkozó híreket határoktól függetlenül olvashatja bárki. De a lapok hasábjain másodkézből szerzett információk jelennek meg. Ha van valamilyen balhé városunkban, akkor megtalálnak a magyarországi média képviselői, és „természetesen” elvárják, ingyen álljak a rendelkezésükre. Szájamba néha el nem hangzott gondolatokat tettek. Ezzel meg már nincs mit kezdeni. Ezt görgetik azután tovább akár az Agence France-Presse-ig.
  Az újságírás felelőtlenségre és felületességre nevel manapság. Minél hamarább kell a hírt közzétenni, és a sajtó egy részében terjedelmi korlátok léteznek. Sokszor így egy-egy rendezvényről csak az jelenik meg, hogy hogy volt, ki, miről tartott előadást, de az olvasót nem tájékoztatják, mi is hangzott el valójában. Így a tartalmas lényeg elvész. Ilyen esetben nem tudom, nem jobb-e, ha nem születik cikk. Most zajlottak Kassán a 45. Kazinczy Napok. Egy magyarországi tudósító sem jött el!
  Az Új Időkben gondjainkról is szót ejthettem. Amit fölöttébb fontosnak tartok. A magyarországi híradások egy-egy érdekes hírt fölkapnak, de a tévénéző vagy az olvasó alig nyer folyamatos tájékoztatást. Így nem csoda, hogy egészen bugyuta vélekedések is terjednek. A tájékozottság nem növekszik. Nem csoda, mert ha töredékes tájékoztatást nyújtanak, az gyorsan kihullik a memóriából. Nincs mihez kötni.
  Nem marad más számomra, megköszönöm tisztelt Olvasóimnak, hogy figyelemmel kísérték soraimat. Elbúcsúzom. Csak szeretném remélni, egyszer a sajtó területén is más viszonyok fognak uralkodni, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt megéljük. De addig is tesszük a dolgunkat. Csak hiányozni fog, hogy nem tudom majd elmondani Önöknek azt, amit fontosnak tartok. Így ezek az írások koponyámon belül maradnak – most már örökre.


Balassa zoltán

 

Olvasás: 6320 alkalommal
Balassa Zoltán

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Az Új Idők következő száma - ha az igért segítséget megkapjuk - 2014. január 10-én jelenik meg. Kérjük keressék a megszokott helyeken!

Török János alkotása

Jézus születése - Török János alkotása

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok

Vörösmarty Mihály - Szózat

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, ó magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Giovanni Bellini alkotása

Mária a gyermekkel - Giovanni Bellini alkotása

Köszönjük támogatásukat

Irházi Erzsébet, Metz B. Beáta, Dalmay Árpád, dr. Dávid Lászlóné, V. L., dr. Vekerdi József, Láng Miklósné, Vígh Gábor, dr. Ita Jenő, Szigethy József, Dudás Antalné, Kertész Károlyné, Totth Elemér, Rébay Péter, Széles Imre, Révay György, Utasi Jánosné, Hegyi Katalin, Borsay Györgyné, Szenkovitz Ernőné, Sprincz Emma, Dáné Erzsébet, Szabadfi Erzsébet, Madaras Barbara és Károly, dr. Juhász Béla, Csabai Mihály, V. L., Fromann Zoltánné, Baranyai Veronika, Vereb Mihály, dr. Dávid Lászlóné, Metz B. Beáta, Szirmay Zoltánné, Marton Józsefné, Sebők Ferenc, Biczó Erzsébet, Wingert Magda, Kovács Ibolya, Dávid Szaniszla, Hegyi Katalin, Erdei Imre János, Kiss Attila, Kürthy István és neje, Pálos Frigyes, Őri Jenő, Horváth Attiláék, Otruba István, Chabrecsekné Kisházi Terézia, Vass László, Skoda Ferencné, Baán Etelka, Maróthi Mihályné, Rébay Péter, Körtvélyessy Lászlóné, Andrásfalvy Bertalan, Vörös Zoltánné, Dudás Antalné, Farkas Pálné, Trnovszky M. Katalin.

Mindenkori segítségüket hálásan köszönjük!

Kondor Katalin Tükörcserepek

Tükörcserepek

 A Kairosz Könyvkiadó megjelentette a nagyszerű publicista, Kondor Katalin Tükörcserepek című könyvét. Az Új Időkben közölt írások hűen tükrözik az elmúlt esztendők politikai, közéleti történéseit.

http://kairosz.hu/p/9813/tukorcserepek

Új Idők