uj-idok-header-newspapers3

Mi az Új Idők?

Az Új Idők a nemzet érdekeit szem előtt tartó időszaki kiadvány. Tizennyolc esztendeje, Pongrátz Gergellyel, az 1956-os forradalom és szabadságharc Corvin közi parancsnokával indította útjára Vödrös Attila, a nem sokkal korábban a szocialista–liberális kormányzat által drasztikusan felszámolt Pest Megyei Hírlap főszerkesztője.

Tovább

Nagyon fáj

Értékelés:
(0 szavazat)

csaba

  Nem a kis Ludas Gordon okozza fájdalmamat, ő még csak megfenyegetett vele. Megígérte nekem is és minden magyarnak, „fájni fog”. Én ettől megijedtem, mert ezt az ígéretét biztosan betartja. Barátja, az őt miniszterelnöknek beajánló, „mentálisan megzakkant bolsi milliárdos” is csak a fenyegetéseit tartotta be. Félek mégis attól, hogy a magyar nép is „megzakkanhat” a jobbról és balról egyaránt érkező felelőtlen, haszonszerző, eltúlzott és folyamatos kritikák súlya alatt. Akkor pedig a Mesterházy–Bajnai–

  Gyurcsány-koalíció nem fog kímélni senkit és semmit, hiszen megígérték. Mégsem ez a fájdalom gyötör leginkább.

  Fájdalmam József Attila kozmikus elhagyatottságához hasonlítható. Tőle – aki nem találta helyét az élelmesek között, ki idegen volt ebben a földi világban – utolsó reménye megvonta társaságát, a „legutolsó menedéket”. Magyarország kozmikus trianoni fájdalmát hordozom, mint minden magyar. Magyarország ebben a fájdalmában éppoly elhagyott, mint 1936-ban a világ legnagyobb költője volt. Menekülünk az unióhoz, menekülünk a strasbourgi bírósághoz, mindenütt eltaszítanak minket. Csak azért élünk és létezünk, mert van egy olyan felelős vezetőnk, akinek sokkal masszívabb az idegrendszere, mint a költőóriásé volt.

  Más fájdalom. Egy teljesen nyilvánvaló síbolási ügyben támadja meg New Yorkban Magyarországot egy nagyon befolyásos szövetség elnöke, aki Magyarországon keresi szerencséjét. Mivel ügye egészen átlátható csaláson alapult, csak akkor lehet reménye bármilyen bíróság előtt, ha Magyarország vele szövetkező hazaáruló vezetői, Bajnai és Gyurcsány vallomásaikban megvonják a hazától az „utolsó menedéket”. Egyébként Lauder úr sem az igazság reményében perelhet New Yorkban, hanem az elfogultság reményében. Márpedig ha létezik ekkora ellenünk irányuló elfogultság a világban, akkor teljesen reménytelen a helyzetünk. Itt már csak az Isten mentheti meg a hazát.
  Személyes fájdalmaimat tetézi, hogy Attila öcsém a héten megsúgta, üres az újság kasszája. Nemzetmentő szolgálatunktól kicsinyes érvekkel évek óta folyamatosan megvonják az „utolsó menedéket”. Mi tudjuk, fent vázolt helyzetében nem menthetjük meg a hazát, de erősíthetjük a nemzet idegrendszerét.
  Szegény apánk mondta 1962-ben bekövetkezett halála előtt, az ’56-os forradalom leverésének letargiájában, hogy fiaim, ti nem, de még az unokáitok sem fogják megélni, hogy innen kimenjenek az oroszok. És lássunk csodát! A világ legnagyobb hadserege puskalövés nélkül, megalázottan, kivert kutyaként kivonult édes hazánkból. A csodák velünk élnek, mert Dávidnak Góliátot homlokon parittyázó története hihetetlen kicsiségnek tűnik a velünk 1990-ben megtörtént csodához képest. Isteni csodák között élünk, csak észre kell venni!
  Ha Istennek mégis más tervei vannak velünk, arra az esetre elbúcsúzom az Olvasótól és a lapot alapító szellemtől. Kívánom, az Olvasók olyan sikerrel mentsék meg a hazát, mint ahogyan lapunkat fenntartották majdnem húsz éven át! Búcsúzom Pongrátz Gergely hazafias elkötelezettségétől, Dienstmann Tamás hazafias indíttatású, nagyvonalú támogatásától, testvéröcsém, Vödrös Attila hitvalló szerkesztői gondosságától. Ők hárman tudták: nemzetmentő feladatok előtt áll az ország. Köszönöm a sorsnak, hogy társuk lehettem ebben a munkában. Búcsúzom a nagy tekintélyű szerzőtársaktól, akik hazájukat Petőfi lelkével szerető végvári harcosokként minden ellenszolgáltatásként nélkül védelmezték azt.
  Így kívánok ebben az utolsó számban újabb ezer évet a magyarságnak Árpád apánk szép földjén! Kívánom a trianoni döntés békés revízióját, s kellemes karácsonyt és víg új esztendőt minden kedves Olvasónak!
  Utolsó szavam nem lehet más, mint az ’56 után tömegesen kivégzett hazafiaké volt: „Éljen a Haza!”


Vödrös Csaba

Olvasás: 7445 alkalommal
Vödrös Csaba

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vödrös Csaba

Az Új Idők következő száma - ha az igért segítséget megkapjuk - 2014. január 10-én jelenik meg. Kérjük keressék a megszokott helyeken!

Török János alkotása

Jézus születése - Török János alkotása

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok

Vörösmarty Mihály - Szózat

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, ó magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Giovanni Bellini alkotása

Mária a gyermekkel - Giovanni Bellini alkotása

Köszönjük támogatásukat

Irházi Erzsébet, Metz B. Beáta, Dalmay Árpád, dr. Dávid Lászlóné, V. L., dr. Vekerdi József, Láng Miklósné, Vígh Gábor, dr. Ita Jenő, Szigethy József, Dudás Antalné, Kertész Károlyné, Totth Elemér, Rébay Péter, Széles Imre, Révay György, Utasi Jánosné, Hegyi Katalin, Borsay Györgyné, Szenkovitz Ernőné, Sprincz Emma, Dáné Erzsébet, Szabadfi Erzsébet, Madaras Barbara és Károly, dr. Juhász Béla, Csabai Mihály, V. L., Fromann Zoltánné, Baranyai Veronika, Vereb Mihály, dr. Dávid Lászlóné, Metz B. Beáta, Szirmay Zoltánné, Marton Józsefné, Sebők Ferenc, Biczó Erzsébet, Wingert Magda, Kovács Ibolya, Dávid Szaniszla, Hegyi Katalin, Erdei Imre János, Kiss Attila, Kürthy István és neje, Pálos Frigyes, Őri Jenő, Horváth Attiláék, Otruba István, Chabrecsekné Kisházi Terézia, Vass László, Skoda Ferencné, Baán Etelka, Maróthi Mihályné, Rébay Péter, Körtvélyessy Lászlóné, Andrásfalvy Bertalan, Vörös Zoltánné, Dudás Antalné, Farkas Pálné, Trnovszky M. Katalin.

Mindenkori segítségüket hálásan köszönjük!

Kondor Katalin Tükörcserepek

Tükörcserepek

 A Kairosz Könyvkiadó megjelentette a nagyszerű publicista, Kondor Katalin Tükörcserepek című könyvét. Az Új Időkben közölt írások hűen tükrözik az elmúlt esztendők politikai, közéleti történéseit.

http://kairosz.hu/p/9813/tukorcserepek

Új Idők