uj-idok-header-newspapers3

Mi az Új Idők?

Az Új Idők a nemzet érdekeit szem előtt tartó időszaki kiadvány. Tizennyolc esztendeje, Pongrátz Gergellyel, az 1956-os forradalom és szabadságharc Corvin közi parancsnokával indította útjára Vödrös Attila, a nem sokkal korábban a szocialista–liberális kormányzat által drasztikusan felszámolt Pest Megyei Hírlap főszerkesztője.

Tovább

A szolgálat folytatódik

Értékelés:
(0 szavazat)

ovari-uj

  Korosodván az ember egyre sűrűbben néz szembe az elmúlással. Az ifjúkori, többnyire meglehetősen távolságtartó viszony lassan-lassan bizalmas kapcsolattá szelídül; a mindennapok része lesz. Hát hogyne: családtagok, rokonok, jó barátok mennek el; mi, az egyelőre még itt maradtak egy szép napon azon kapjuk magunkat, hogy újságolvasáskor immár nemcsak úgy átfutjuk, de tüzetesen szemügyre is vesszük a gyászjelentéseket. Nem csak az ismerős nevek érdekelnek bennünket, életkorunkat is összevetjük a fekete keretben megjelentekével.

  A tárgyak is el-eltünedeznek mellőlünk. Sóhajtva vesszük tudomásul, hogy elkopnak, összetörnek, végérvényesen elkeverednek régóta őrzött emlékek; míg bizonyos dolgokról mi magunk mondunk le, ahogy előrehaladunk az időben. Túlzás volna azt állítani, hogy mindezt mindig könnyű szívvel tesszük – de lelkünk mélyén azért mindannyian tudjuk, milyen gyerekesen nevetséges dolog lenne, ha itt a földön rendezkednénk be az öröklétre.

  Most egy újabb tétellel bővül a veszteséglista, nem is akármilyennel. Hiszen egy újság megszűnése, avval együtt, hogy végső soron szintén afféle hétköznapi történet, egyszerre jelent tárgyi, szellemi és persze személyes veszteséget. Az Új Idők esetében – lévén kis példányszámú, tehát kevesek által ismert lap – ez a szomorú esemény szinte családias. Bizonyára megértően tudomásul veszi hát a kedves Olvasó, ha ez alkalommal – sajnos most könnyen ígérhető, hogy először és utoljára – a szokásosnál személyesebb hangra vált a jegyzetíró.

  Nos, a legfontosabb, hogy „szakmai életrajzomban” – amire amúgy valószínűleg a kutya se lesz kíváncsi a jövőben – kitüntetett szerepe van az Új Időknek. Nem azért, mert immár tizenöt esztendeje, hogy először jelentkeztem a Margit körúti szerkesztőségben, és ez végtére is egy fél emberöltő. Így bizonyára szép nagy flekkszám jönne ki, ha valaki összeadná az általam jegyzett sorokat; de valójában ez nem lényeges. Talán még írásaim minősége sem – bár álszerény volnék, ha tagadnám, hogy jólesett alkalomadtán egy-egy elismerés. Amit nyomatékosítani szeretnék, és ami miatt most már minden bizonnyal végérvényesen hiányérzetem marad, az egy nehezen számszerűsíthető „mérlegkészítés” eredménye. Úgy érzem ugyanis, hogy az Új Időktől jómagam sokkal többet kaptam, mint amennyit adhattam. (Az újságunkon – menynyire jólesik már pusztán így nevezni is – természetesen nemcsak a szerkesztőséget, a lap munkatársait, szerzőit, hanem olvasóit és támogatóit egyaránt értem.) Hosszasan sorolhatnám idekapcsolódó, kedvesebbnél kedvesebb emlékké vált élményeimet. Azt például, hogy milyen sokat jelentett nekem, aki szó szerint az utcáról ment be az Új Idők szerkesztőségébe, ahogyan annak idején Vödrös Attila főszerkesztő úr fogadott. Két kellemes meglepetés is ért egyszerre: a barátságos, biztató szavakat udvarias, önöző formában kaptam; jegyzetem pedig egyetlen betűnyi változtatás nélkül jelent meg a lapban. Legközelebb megint ugyanúgy történt minden. Mivel egyszer-kétszer megfordultam már olyan újságok redakcióiban is, ahol ugyan rögtön a „brancsbélinek” kijáró tegeződéssel vették át írásomat, de aztán meghúzták az anyagomat, vagy egyenesen beleírtak, érthetően csodálkoztam. Helyzetem az Új Időknél hamarosan még irigylésre méltóbbá vált: néhány további cikkem után Vödrös Attila pertuja jelezte, hogy hosszabb távon számol velem, így aztán – betűvető számára nincs ennél kívánatosabb állapot – végül tizenöt éven át mindig azt és úgy írhattam, ahogy akartam és tudtam.
  No azért ez nem ment mindig olyan egyszerűen. Az internetes cikkírás világába még a fiam segítségével is csak lassan, botladozva léptem be. A számítógép billentyűzetén bizony sokáig játszottunk együtt egyfajta sajátos „négykezest”…
  Köszönettel tartozom a szerkesztőség minden egykori és mai munkatársának is. Elsősorban a kéziratokat régóta gondozó Havadi Katalinnak, aki végig türelemmel viselte, ha – akár percekkel lapzárta előtt – egy-egy apróbb szövegváltoztatást kértem tőle, legtöbbször olyasmit, ami valójában talán csak nekem volt fontos.
  Hálával gondolok az olvasókra. Rájuk, akikkel személyesen találkozhattam egy ideig az Új Idők-esteken, házi ünnepségeken, és megbeszéltük a világ dolgait; vagy az ismeretlenekre, akik közük néhányat olykor villamoson vagy autóbuszon láttam, amint a mi lapunkat tartották a kezükben. Egy-egy ilyen alkalom bearanyozta számomra az egész napot.
  Persze bármilyen munkában elfárad, olykor egy időre elfásul az ember. Elkelt ilyenkor feleségem megértő támogatása, aki egyébként afféle családi „olvasószerkesztőként” mindig elsőként nézte át kritikus szemmel elkészült jegyzeteimet.
  Többen tettek jót velem ismeretségi körömben is. Biztató szavakkal vagy éppen azzal, hogy – van, amikor ez a legjobb hajtóerő – tudomásomra hozták, miért nem értenek egyet valamelyik írásommal. Még olyanok is munkára serkentettek, akik egyenesen a pokolba kívánták az Új Időket. Ők – legszebb öröm a káröröm – most talán elégedetten dörzsölik a kezüket, mondván: ugye-ugye, csak megszűntetek mégis, és nem fogtok hiányozni senkinek.
  No de tényleg temetjük az Új Időket? Úgy áll a dolog, hogy a lap a maga fizikai valójában, mai formájában csakugyan befejezte. Nem lesz könnyű hozzászoknunk ehhez. Hiszen – jól ismerve életben tartásának állandó anyagi nehézségeit – mindig nagy öröm volt az egyre csiricsárébb kínálatban ezt a szerény, fekete-fehér, vékonyka újságot újra meg újra fölfedezni, vagy mostanában internetes változatára kattintani. Kedvenc szerzőink mellett szerettük benne a biztos ízléssel kiválasztott míves illusztrációkat, a jeles alkalmakra gondosan összeválogatott verseket.
  Most, amikor a búcsúzó lapszámot forgatjuk a kezünkben, a leglényegesebbet – jóllehet, láttuk már számtalanszor – olvassuk el akár fennhangon, még egyszer. Ez pedig a címlap jelmondata. Hogy sose felejtsük el: ez a szolgálat számunkra, az Új Idők munkatársai, szerzői, olvasói, támogatói számára a lap megszűnése ellenére nem ér, nem érhet véget. Kinek-kinek közülünk a maga lehetőségeihez, adottságaihoz mérten kitartóan képviselnie kell, és minél több emberrel meg kell ismertetnie az újságunkból közel húsz esztendőn át sugárzó szellemiséget. Jó egészséget és hosszú, tevékeny életet kívánok ehhez mindenkinek!

Óvár I. Tamás

Olvasás: 6883 alkalommal
Óvár I. Tamás

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Óvár I. Tamás

Az Új Idők következő száma - ha az igért segítséget megkapjuk - 2014. január 10-én jelenik meg. Kérjük keressék a megszokott helyeken!

Török János alkotása

Jézus születése - Török János alkotása

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok

Vörösmarty Mihály - Szózat

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, ó magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Giovanni Bellini alkotása

Mária a gyermekkel - Giovanni Bellini alkotása

Köszönjük támogatásukat

Irházi Erzsébet, Metz B. Beáta, Dalmay Árpád, dr. Dávid Lászlóné, V. L., dr. Vekerdi József, Láng Miklósné, Vígh Gábor, dr. Ita Jenő, Szigethy József, Dudás Antalné, Kertész Károlyné, Totth Elemér, Rébay Péter, Széles Imre, Révay György, Utasi Jánosné, Hegyi Katalin, Borsay Györgyné, Szenkovitz Ernőné, Sprincz Emma, Dáné Erzsébet, Szabadfi Erzsébet, Madaras Barbara és Károly, dr. Juhász Béla, Csabai Mihály, V. L., Fromann Zoltánné, Baranyai Veronika, Vereb Mihály, dr. Dávid Lászlóné, Metz B. Beáta, Szirmay Zoltánné, Marton Józsefné, Sebők Ferenc, Biczó Erzsébet, Wingert Magda, Kovács Ibolya, Dávid Szaniszla, Hegyi Katalin, Erdei Imre János, Kiss Attila, Kürthy István és neje, Pálos Frigyes, Őri Jenő, Horváth Attiláék, Otruba István, Chabrecsekné Kisházi Terézia, Vass László, Skoda Ferencné, Baán Etelka, Maróthi Mihályné, Rébay Péter, Körtvélyessy Lászlóné, Andrásfalvy Bertalan, Vörös Zoltánné, Dudás Antalné, Farkas Pálné, Trnovszky M. Katalin.

Mindenkori segítségüket hálásan köszönjük!

Kondor Katalin Tükörcserepek

Tükörcserepek

 A Kairosz Könyvkiadó megjelentette a nagyszerű publicista, Kondor Katalin Tükörcserepek című könyvét. Az Új Időkben közölt írások hűen tükrözik az elmúlt esztendők politikai, közéleti történéseit.

http://kairosz.hu/p/9813/tukorcserepek

Új Idők