És volt „flashmob”, azaz villámima Szíria és a világ békéjéért Ferenc pápa kérésére, filmvetítés az egyházak karitatív munkájáról, előadások és beszélgetések a kereszténység és a környezetvédelem, a hit és a gyógyítás, a szociálisan működő piacgazdaság, a pap és a nő kapcsolata, az oktatás és az erkölcs kérdésköreinek összefüggéseiről. Volt tudományos konferencia és párbeszéd háza, papok sátra gyónni, elmélkedni, elcsendesedni vagy épp beszélgetni, kérdezni vágyók számára.
Bemutatkoztak a fogyatékkal élők és segítőik, jelen volt a Katolikus Karitász és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat.
Kiderült, hogy létezik már Magyarországon is a keresztény üzletemberek Érmehálója, melynek tagjai fontosnak tartják, hogy profitjuk egy részét honfitársaik életének segítésére, támogatására, életminőségének javítására ajánlják fel. Létezik a hasonló elveket valló Keteg, a keresztény társadalmi elveket a gazdaságban megvalósítani szándékozó szakemberek csoportja. Mindez a Magyar Katolikus Egyház Katolikus Társadalmi Napok című hét végi rendezvényén történt felszabadult, derűs, könnyed és laza hangulatban, nem a templomok félhomályában, hanem Isten szabad, csak olykor elfelhősödő ege alatt.
Voltak szavak, gondolatok, melyek tán el sem hangzottak, meg sem fogalmazódtak, mégis éltették a programokat. Voltak mondatok, kifejezések, melyek vélhetően eszükbe sem jutottak a jelenlévőknek, hiszen nem esett szó „magyar emberekről”, „bukott baloldalról”, nem viselte minden sátor a „nemzeti” címkét – a „jobban teljesítő Magyarország” is egyszerűen csak jelen volt a történésekben.
És ez így volt jó. Így volt rendjén. Sőt, úgy éreztem ott és akkor, s érzem azóta is, hogy így kell, csak így lehet: lassan-lassan, nem verejtékes, fogcsikorgató igyekezettel, hanem szeretettel, mosolyogva, oldott lazasággal, sokféle programot, értéket kínálva szolgálni és kiszolgálni a minden ember szívében rejtekező, jóságra vágyó-váró érzéseket, gondolatokat. Apró közösségek erejével, példájával építeni a magunk nagyobb közösségét.
Kinek-kinek a saját életében, saját hétköznapjaiban kell megtapasztalnia, hogy a szeretet élteti a reményt, a remény szüli és táplálja hitet, s így leszünk igazabb, jobb emberek.
Mert erre a gazdagságra is vágyunk az anyagi biztonság mellett – bizonyosan.
Csûrös Csilla
(A szerző írásai a www.csuroscsilla.hu honlapon olvashatók.)
