uj-idok-header-newspapers3

Mi az Új Idők?

Az Új Idők a nemzet érdekeit szem előtt tartó időszaki kiadvány. Tizennyolc esztendeje, Pongrátz Gergellyel, az 1956-os forradalom és szabadságharc Corvin közi parancsnokával indította útjára Vödrös Attila, a nem sokkal korábban a szocialista–liberális kormányzat által drasztikusan felszámolt Pest Megyei Hírlap főszerkesztője.

Tovább

Eredetünk, nyelvünk

Értékelés:
(0 szavazat)

csaba

  Gondolataimat az augusztus elsejei Heti Válaszban megjelent Ősök tere című cikk ébresztette, melyet Ablonczy Bálint jegyez. Az írás elejének olvastán nagyon megörültem, aztán lelombozódtam. A cikk szelleme új volt, de a tartalma a régi. Valójában csak azért íródott, hogy a Jobbiknak azt a kérését, hogy az Akadémián állítsanak föl egy olyan intézetet, mely a magyarság eredetét új szellemben kutatja, értelmetlenné tegye, mondván, van ilyen csoport, sőt felsorolja egynéhány folyamatban lévő munkájukat is. A kutatások mindegyike azonban sántít. Rögtön sejthető, hogy finnugristák dolgoznak új szellemben. Egy új, általam mostanáig nem hallott csúsztatás azonnal szemet szúrt, miszerint azt feltételezik, hogy a magyar rovásírás a XV. században keletkezett. Ezt, képzeljék el, ezt feltételezik független magyar kutatók, csak azért, mert nem maradt fönn régebbről faragott fa. Ők ennyire tudományosak! Csak a tények alapján kutatnak. A tatárlakai kőről nem tudnak, és arról sem, hogy Olaszországban márványtáblán rögzítették, hogy az etruszkok írását a magyar rovásírás alapján sikerült megfejteni. Ezt már csak fundamentalista magyarellenességgel lehet föltételezni!

  Régen foglalkoztat népünk és nyelvünk eredete. Nem vagyok nyelvész, sem történész, csak logikusan gondolkozó embernek hiszem magam. Ezért nekem, amióta tudom, hogy a bolgárok nyelvcsere után lettek „szlávok”, azóta nyilvánvaló, hogy egy nép nyelve és eredete nem feltétlenül tartozik össze. Így már elég régen tagadom népünk finnugor eredetét. Nagy örömömre szolgált, hogy a finn tudományos akadémia elnöke pár éve egy beszédében néhány mondatban kitért arra, hogy a magyar nép, nyelvének hasonlósága ellenére sem tartozik genetikai eredetét tekintve a finnugor népek családjába. A Magyar Tudományos Akadémia sajnos nem sokat tud erről.

  Bennem kétkedéseim során már régen felvetődött néhány kérdés, ám csodálkozom, hogy az Akadémia tudós uraiban még nem.

  Konkrét kérdésem: ha mi egy népcsoporthoz tartozunk velük, vagy együtt éltünk volna velük, akkor miért nem vagyunk benne a Kalevalában? Az összes magyar népmondában benne él a hun rokonság. A finn nép miért nem őriz semmiféle emléket a népcsoport legnagyobb hatalomhoz jutott népéről? Az ugye megkérdőjelezhetetlen, hogy ha odatartoztunk volna, akkor mi lettünk volna az ő hunjaik. A kérdést meg is fordíthatom: miért nem élnek ezek a népek a mi népemlékezetünkben? Ugyanakkor a hun, szkíta rokonság mélyen beivódott a középkoron át még a paraszti agyakba is, sőt a kínai, a japán, a koreai, a kazak és az összes belső-ázsiai nép őrzi népemlékezet szintjén az emlékeket rólunk, és büszkék is ránk, mint a legnyugatabbra vándorolt és megmaradt (!) rokonaikra.
  Az a tudós, akiben ezek a kérdések nem vetődtek föl, az biztosan egy áltudomány rémképeit kergeti, aki prekoncepciózus tudás, inkább hit birtokában van. Aki mindenben természettudományos bizonyítékokat keres, lásd fára vésett rovásírás szükségszerű fellelése, kiinduló alapállása éppen olyan, mint a vallásos hit: meggyőződésen és nem tudományos premisszákon nyugszik. Éppen tudása meggyőződéses alapjai miatt hitének fundamentalista harcosa lesz, aki minden más logikus kérdés felvetését is tiltani szeretné. Így leszünk mi, egyszerűen gondolkodók sarlatánok, dilettánsok, sületlenségek terjesztői. Holott ha ők tisztességes úton járnának, nem is foglalkoztatnának ilyen gondolatok.
  Mert ha valaki ránéz egy finnre vagy egy magyarra, azonnal azt mondja, még a nem antropológus is, hogy a két nép nem azonos rasszhoz tartozik, persze az is igaz, hogy a finnek, az észtek és a mordvinok kivételével a nyelvcsalád többi népei más rasszt képviselnek, vagyis többrasszú nyelvcsalád, de ez legyen az ő problémájuk, csak a tárgyilagosság kedvéért említettem meg. A teljes logika szerint ki kell mondani, hogy ezek a népek velünk sincsenek egy rasszban.
  Egy kicsit körbe kell járni az urál-altaji bővebb nyelvcsalád kérdését, mert ez nagyon különleges. Ez a nyelvcsalád magában foglalja a bolgár–török nyelveket, de egyes értelmezések szerint a japánt és a koreait mint agglutináló nyelveket, sőt a sumer nyelvet is. Vámbéry szerint nyelvünket több rokonsági szál köti a törökhöz, mint például a finnhez. Viszont itt van a sumer, ami fölbukkan. Mi ma már semmi esetre sem vagyunk sumer nép; annyira keveredett nép lettünk, hogy magyarnak lenni már szellemi-lelki állapot, de nyelvünk lehet sumer eredetű, sőt egyes nagyon komoly tudósok szerint az annak mai beszélt formája. Hogyan lehet ez?
  Az a legvalószínűbb, hogy közös gyökérről ered a nyelvünk, mégpedig úgy, hogy a Kaszpi-tengertől délre elterülő Subartu népe, melyet szabíroknak neveztek, benépesítette az ősi Mezopotámiát, és egyúttal nyelvet is adott neki (amerikai kutatási források alapján mondom), ez a ma sumír nyelvként ismert nyelv. Ugyanez a nép lakta Szibériát, sőt Subartu népe, a szabír, nevet is adott Szibériának. Azt kell feltételezni, hogy ez a nyelv Belső-Ázsia ősnyelve lehetett, és ebből alakult ki az urál-altaji nyelvcsalád összes nyelve, mégpedig a finnugor, a szamojéd, a török–bolgár, a mongol és a mandzsu-tunguz nyelvcsaládok. Nyelvünk mindegyikkel rokonítható elég magas arányban, márpedig ez csak akkor képzelhető el, ha mi beszéljük azt az ősi gyökerű nyelvet, amelyet a szabírok adtak Ázsiának és Mezopotámiának egyaránt.
  Mikor Bulcsút, aki követségben járt a bizánci császárnál 948-ban, megkérdezte a császár, kik vagytok ti?, ő akkor azt válaszolta: a pusztán minket erős szavíroknak neveznek. A szabírt a görög krónikás szavírnak érthette.
  Visszatérve a Heti Válasz cikkére, a második „tárgyilagos” csúsztatás, hogy „felmerült a székelység avar eredete is”. Minden korábbi forrás szerint a hunok egy jelentős tömbje nem ment sehová, az Alföldről kivonulók egy része Erdélyben maradt, és várja vissza azóta is Csaba hun királyfit, másik, talán még nagyobb csoportja pedig a bolgárok között maradt. Ezt elhallgatják, és avarnak tételezik a székelyeket, mert bolgár emlékek szerint is a hun gyökerű bolgár uralkodócsaláddal egy gyökerű, vagyis hun eredetű Álmos törzse is.
  Azt viszont nem említik, hogy a görög krónikák szerint az avarokkal hun tolmácsok segítségével tárgyaltak, még 555 táján, mikor az avarok átlépték a Volgát.   Továbbá nem említik, hogy francia források szerint 826-ban még fennállt az Avar Birodalom Pannóniában, és a magyarok 895-ben bevonultak a Kárpát-medencébe, viszont manapság minden földrajzi nevet konok következetességgel a szláv nyelvekből vezetnek le, legutóbb Budát hallottam, hogy a vodából ered.   Hetven év alatt mindent elneveztek, mi meg ezer év alatt nem tudtuk átnevezni. Hihetetlen, logikátlan vakság és fundamentalista hajthatatlanság.
  A magam részéről fontosnak tartanám egy független akadémiai kutatóintézet felállítását, melyet nem megrögzött finnugor hitben élő „tudósokkal” töltenének föl.
  Mert nagy csodák rejtőznek a hamu alatt, csak tüzüket fel kellene éleszteni, mint a 2010-ig kómában élő egykor dicső magyar nemzetet.


Vödrös Csaba

Olvasás: 12393 alkalommal
Vödrös Csaba

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vödrös Csaba

Tovább a kategóriában: « A szekér halad Ez a hazám »

Az Új Idők következő száma - ha az igért segítséget megkapjuk - 2014. január 10-én jelenik meg. Kérjük keressék a megszokott helyeken!

Török János alkotása

Jézus születése - Török János alkotása

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok

Vörösmarty Mihály - Szózat

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, ó magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Giovanni Bellini alkotása

Mária a gyermekkel - Giovanni Bellini alkotása

Köszönjük támogatásukat

Irházi Erzsébet, Metz B. Beáta, Dalmay Árpád, dr. Dávid Lászlóné, V. L., dr. Vekerdi József, Láng Miklósné, Vígh Gábor, dr. Ita Jenő, Szigethy József, Dudás Antalné, Kertész Károlyné, Totth Elemér, Rébay Péter, Széles Imre, Révay György, Utasi Jánosné, Hegyi Katalin, Borsay Györgyné, Szenkovitz Ernőné, Sprincz Emma, Dáné Erzsébet, Szabadfi Erzsébet, Madaras Barbara és Károly, dr. Juhász Béla, Csabai Mihály, V. L., Fromann Zoltánné, Baranyai Veronika, Vereb Mihály, dr. Dávid Lászlóné, Metz B. Beáta, Szirmay Zoltánné, Marton Józsefné, Sebők Ferenc, Biczó Erzsébet, Wingert Magda, Kovács Ibolya, Dávid Szaniszla, Hegyi Katalin, Erdei Imre János, Kiss Attila, Kürthy István és neje, Pálos Frigyes, Őri Jenő, Horváth Attiláék, Otruba István, Chabrecsekné Kisházi Terézia, Vass László, Skoda Ferencné, Baán Etelka, Maróthi Mihályné, Rébay Péter, Körtvélyessy Lászlóné, Andrásfalvy Bertalan, Vörös Zoltánné, Dudás Antalné, Farkas Pálné, Trnovszky M. Katalin.

Mindenkori segítségüket hálásan köszönjük!

Kondor Katalin Tükörcserepek

Tükörcserepek

 A Kairosz Könyvkiadó megjelentette a nagyszerű publicista, Kondor Katalin Tükörcserepek című könyvét. Az Új Időkben közölt írások hűen tükrözik az elmúlt esztendők politikai, közéleti történéseit.

http://kairosz.hu/p/9813/tukorcserepek

Új Idők