uj-idok-header-newspapers3

Mi az Új Idők?

Az Új Idők a nemzet érdekeit szem előtt tartó időszaki kiadvány. Tizennyolc esztendeje, Pongrátz Gergellyel, az 1956-os forradalom és szabadságharc Corvin közi parancsnokával indította útjára Vödrös Attila, a nem sokkal korábban a szocialista–liberális kormányzat által drasztikusan felszámolt Pest Megyei Hírlap főszerkesztője.

Tovább

Szervezeti kultúra

Értékelés:
(0 szavazat)

Mal rik-uj

  Él és virágzik a párt, népünk demokratikus, haladó

  Egyszer valahol Amerikában elvégeztek egy kísérletet. Egymást nem ismerő embereket csoportokba szerveztek, és feladatot adtak nekik. A kísérlet része volt: nem adtak utasítást, hogy a feladatot milyen módszerrel oldják meg. A csoportok tehát külső irányítás nélkül kezdtek munkához, a saját maguk által kialakított módszerrel. Aztán a kísérlet vezetői kicserélték a csoportok felét új emberekre. A munka zajlott tovább. Majd a csoportnak azt a felét is kicserélték, amelyet az első körben nem. Ettől kezdve a csoportokban már nem volt olyan ember, aki ott lett volna az eredeti munkamódszer kialakításakor. A csoportokban ezután még három generáción keresztül cserélték az abban dolgozó embereket. Tudják, kedves Olvasóink, hogy mi volt a tanulság? A harmadik, teljesen új generáció az esetek körülbelül nyolcvan százalékában ugyanazzal a munkamódszerrel dolgozott, mint amelyet a legelső csoport kialakított. A kísérlet kitűnően megmutatta, milyen nagy ereje van egy szervezetnél a szervezeti kultúrának, a szervezet hagyományainak.

  A vezetéselmélettel foglalkozó szakemberek épp az ilyen ismeretek miatt javasolják azt, hogy a rossz kultúrájú, rossz hagyományú szervezetek átalakítgatása helyett, ha gyors változást szeretne valaki elérni, a legegyszerűbb és szinte szükségszerű az egész csoportot egyszerre lecserélni.

  Hát ez a baj a mai magyar baloldallal. Ugyanazok a módszereik, mint az elődeiknek, ugyanazok az emberek, mint eddig. Nem cserélődött le talán még a fele sem a baloldalon politizálóknak. Egyszerűen csak a régi, jól bevált módszerek szerint más arcok kerültek az előtérbe, de a csapat ugyanaz. Nem veheti senki komolyan, hogy a baloldal ma Magyarországon komoly megújulás előtt áll. Mitől újulna meg mondjuk Hiller István, Baja Ferenc, Bajnai Gordon, Demszky Gábor vagy éppen Konrád György? Lépten-nyomon és sülve-főve együtt vannak. Vendégül látja őket a selypítős, ám mélyen elkötelezett „kertipartizán” Farkasházy, akinek a „gardenpartiján” jól láthattuk, ahogy a fiatalokat körbecsókolgatták az öregek, Kovács Laci bácsitól Lendvai néniig. Nyilván azon örömükben, hogy lesz folytatás, megvan az utánpótlás, él és virágzik pártunk és népünk, az egységes magyar haladó és demokratikus baloldal. Hát ezért volt létjogosult a sok brezsnyevi nyálas puszi. Pártocskáktól függetlenül.
  Lassan azt látjuk, hogy újra összenő, ami összetartozik. A kampányidőszak közeledte véget vet a színjátéknak. Bár a látszatpártocskák még nem egyesülnek – mit nekik a mozgalmi jelszó: Világ proletárjai, egyesüljetek! –, de az első lépéseket megtették: tárgyalások kezdődtek a választási szövetség létrehozásáról. Mert Orbánt le kell váltani. Ez is haladó hagyományuk része. Ne gondoljuk persze, hogy a politikai programokat kell a pártocskáknak egyeztetniük. Ha létezik is ilyen, önmagában nem lenne a programegyeztetés túlzottan nehéz feladat, hiszen állítólag hasonló gondolkodású baloldaliakról van szó. Az igazi tét a politikai koncokon, pozíciókon való marakodás, osztozkodás. A haladó baloldali hagyományokhoz tartozik – úgy látszik – a még meg sem szerzett koncok feletti nyilvános marakodás.   Az ő hagyományuk szerint ez a politizálás. És csak ez. Széthordani azt, amit mások összegyűjtenek. A hagyomány töretlen, generációról generációra továbbörökítődik.
  A Lenin-fiúk puskatussal verték agyon a Romanov lányokat, Péter Gáborék mindenkit, aki gyanús volt, Gyurcsányék az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulóját ünneplőket. Az erőszak a hagyományaik része.
  Kun Béláék az uralmuk érdekében kiszolgáltatták az országot idegen hatalmaknak. A magyar arisztokrácia szégyene, Károlyi Mihály egyszer azt találta mondani, hogy akkor lesz a hatalma a legerősebb, ha Magyarország Pest-Pilis és Solt-Kiskun vármegyékből fog állni. Egy ’19-es gazember, egy Linder nevű népbiztos a szerb királlyal arról egyezkedett, hogy átadja Baranya vármegyét, ha ott ő lehet a helytartó. Kádárék a szovjeteknek szolgáltatták ki az országot, és lettek helytartói egy idegen hatalomnak. Ma Konrádék teszik meg ezt a szívességet Barroso elvtársuknak, és ne feledkezzünk meg Bajnai amerikai mecénásairól sem. Ismerve a pénzügyi-politikai logikát, nyilván nem a mi érdekünkben tömik őket tele liberális milliókkal.
  A hagyományaik része, hogy semmi nem jó, ami nemzeti, mert mindenekfelett az internacionalizmus eszméje áll. Fontosabb a számukra a baloldali szellemi közösség, mint a szülőföld, a hazaszeretet. Az Internacionáléban megfogalmazott vágyat, a nemzetközivé lévő világot végül egy másik szervezetük, az Európai Unió valósítja meg. Nekik így is jó, csak ne nemzeti legyen. A szocialista európai vízió a hagyományból fakadóan a Szovjetunió gyakorlatát követő, a nemzetek önrendelkezését csorbító, a nemzetek felett álló erőszakos politikai képződmény. A tetején korlátlan törvényhozói és végrehajtói akarattal.
  Az Európai Parlamentben a hazájuk ellen szavazó magyar szocialisták ezt is csupán a hagyományaikhoz való ragaszkodás miatt teszik. Fontosabb a baloldaliság, vesszen Orbán, akár az országgal együtt.
  Szocialista hagyomány az is, hogy nem tisztelik sem a magántulajdont, sem a közösségi tulajdont. Amikor államosítanak, akkor nem megveszik más vagyonát, hanem kisajátítják. Amikor privatizálnak, akkor orgazda módon ülnek bele a más vagyonába, gyakorlatilag ingyen.
  Szocialista hagyomány, hogy az adóterheket azokra vetik ki, akik egyébként is hétrét görnyedve viselik azokat. Eszükbe sem jutna megadóztatni azokat, akiket kiszolgálnak, akiknek a csicskásai, akik közé maguk is tartoznak vagy tartozni szeretnének.
  A baloldali hagyomány része az, hogy azzal vádolják az ellenfeleiket, amit éppen maguk tesznek. Diktatúrát kiáltanak egy törvényes választás után, miközben a baloldal hagyományosan a totális diktatúrákban teljesedik ki. Vagy éppen az Európai Unió hülye bizottságaiban.
  A baloldal vélemény- és ízlésterrorja az elmúlt húsz-egynéhány évben sem múlt el. A normális többség torkán igyekeznek letuszkolni az összes devianciát az önzéstől és a kábítószerezéstől a „szingli” életmódon át a homoszexualitásig.
  Szocialista hagyomány az adócsalás, a közpénzek elsíbolása, a lopás, a köztörvényes fehérgalléros bűnözés. Egyetlen már-már feledésbe merülő példát hadd hozzak: a sok adót elcsaló, a másokat becsapva meggazdagodók rendszerváltás környéki jelzője nem az aljas volt, hanem az ügyes.
  A szervezeti kultúrájuk része a szervezett alvilággal való együttműködés, megkockáztatom, az alvilág szervezése. Hiszen a földalatti mozgalmak is a szocialista hagyományhoz tartoznak. Ennek a hagyománynak a része a Bajnaihoz kötődő Magyar Szolidaritás Mozgalom névjegylopási ügye is.
  Hosszasan sorolhatnám még a hazai baloldal szervezeti kultúrájához tartozó, generációkon átívelő hagyományait. Kár a szót tovább szaporítani.
  Ez a szellemi kör nem alkalmas arra, hogy Magyarországot megújítsa. Ez a szellemi kör velejéig romlott alakokból áll. Önös érdekük mindenkor megelőzi a közérdeket. Amíg Gyurcsánynak és Bajnainak ugyanazok a tanácsadói és kampányfőnökei, amíg együtt látjuk az öreg szocialistáinkat az „új”, a „haladó” fiatal „baloldaliakkal”, amíg az újak nem elhatárolódnak a régiektől, hanem csókolóznak velük, és szépen tovább éltetik a baloldali hagyományokat, amelyeknek a gyökere a totális hatalomgyakorlásra való törekvés, addig ne reménykedjen senki. A baloldal szervezeti kultúrája nem, legfeljebb a kirakatba kitett személyek változnak. A dolgok jelenlegi állása szerint ezen az sem fog változtatni, ha az előző generáció eltűnik. A rossz szervezeti kultúra már továbbhagyományozódott.

Malárik Attila

Olvasás: 12518 alkalommal
Malárik Attila

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Malárik Attila

Az Új Idők következő száma - ha az igért segítséget megkapjuk - 2014. január 10-én jelenik meg. Kérjük keressék a megszokott helyeken!

Török János alkotása

Jézus születése - Török János alkotása

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok

Vörösmarty Mihály - Szózat

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, ó magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Giovanni Bellini alkotása

Mária a gyermekkel - Giovanni Bellini alkotása

Köszönjük támogatásukat

Irházi Erzsébet, Metz B. Beáta, Dalmay Árpád, dr. Dávid Lászlóné, V. L., dr. Vekerdi József, Láng Miklósné, Vígh Gábor, dr. Ita Jenő, Szigethy József, Dudás Antalné, Kertész Károlyné, Totth Elemér, Rébay Péter, Széles Imre, Révay György, Utasi Jánosné, Hegyi Katalin, Borsay Györgyné, Szenkovitz Ernőné, Sprincz Emma, Dáné Erzsébet, Szabadfi Erzsébet, Madaras Barbara és Károly, dr. Juhász Béla, Csabai Mihály, V. L., Fromann Zoltánné, Baranyai Veronika, Vereb Mihály, dr. Dávid Lászlóné, Metz B. Beáta, Szirmay Zoltánné, Marton Józsefné, Sebők Ferenc, Biczó Erzsébet, Wingert Magda, Kovács Ibolya, Dávid Szaniszla, Hegyi Katalin, Erdei Imre János, Kiss Attila, Kürthy István és neje, Pálos Frigyes, Őri Jenő, Horváth Attiláék, Otruba István, Chabrecsekné Kisházi Terézia, Vass László, Skoda Ferencné, Baán Etelka, Maróthi Mihályné, Rébay Péter, Körtvélyessy Lászlóné, Andrásfalvy Bertalan, Vörös Zoltánné, Dudás Antalné, Farkas Pálné, Trnovszky M. Katalin.

Mindenkori segítségüket hálásan köszönjük!

Kondor Katalin Tükörcserepek

Tükörcserepek

 A Kairosz Könyvkiadó megjelentette a nagyszerű publicista, Kondor Katalin Tükörcserepek című könyvét. Az Új Időkben közölt írások hűen tükrözik az elmúlt esztendők politikai, közéleti történéseit.

http://kairosz.hu/p/9813/tukorcserepek

Új Idők