uj-idok-header-newspapers3

Mi az Új Idők?

Az Új Idők a nemzet érdekeit szem előtt tartó időszaki kiadvány. Tizennyolc esztendeje, Pongrátz Gergellyel, az 1956-os forradalom és szabadságharc Corvin közi parancsnokával indította útjára Vödrös Attila, a nem sokkal korábban a szocialista–liberális kormányzat által drasztikusan felszámolt Pest Megyei Hírlap főszerkesztője.

Tovább

Egy jelentés jelentősége

Értékelés:
(0 szavazat)

ovari-uj

  Coki minden jobboldalinak, konzervatívnak

  A balliberálisok alighanem úgy vannak a Tavares-jelentéssel, mint annak idején elődeik Lenin elvtárs összes műveivel. Afféle megkérdőjelezhetetlen hivatkozási alapnak számít azoknál is, akik amúgy egy árva sort se olvastak belőle. Bőven elég, ha áhítatos tisztelettel elrebegik: „Tavares is megmondta, hogy…” – és az Orbán-kormányra évek óta szórt szánalmas átkaikat máris megerősítve érzik. A harmincoldalas, állítólag két évig készült dolgozat persze – hja, az a fránya hozott anyag – jócskán tartalmaz tárgyi tévedéseket, csúsztatásokat még olyan kényes témákban is, mint a magyarországi cigányság vagy a sajtószabadság ügye; közülük a legdurvábbakra a magyar kormány dicséretes gyorsasággal és karakánsággal felhívta a figyelmet. Igazából nem is ez az érdekes; az ördög ezúttal nem a részletekben van. A Tavares-jelentés mindössze egy újabb példa arra, hogy számunkra nem maga a „vádirat”, hanem az általa (is) terjesztett szemléletmód lehet veszélyes.

  Mintha csak – Lenin után most Marxot is megidézve – kísértet járná be az Európai Uniót, a liberalizmus kísértete. Az, hogy például Konrád György immár hivatalosan is beszáll az uniós politikába, nyilván nem véletlen. Azt jelenti, hogy a balliberálisok az eddigi, többnyire kiskaliberű lesipuskások mellett egy messze hordó üteget is bevetnek a választási küzdelembe. Eztán az említett világszemlélet finoman fogalmazva kevéssé intellektuális megnyilvánulásai mellett még sűrűbben találkozhatunk majd a jogállamról, a demokráciáról és főként az egyén szabadságáról szóló, szakmai/értelmiségi eszmecserének álcázott, valójában kőkemény pártpolitikai érdekérvényesítéssel.

  Minderről nem lehet eleget beszélni; hiszen, jóllehet a stílusbeli különbségek szembeszökőek, még föltűnőbbek a lényeget érintő egyezések. Nevezetesen, az érintettek hite az egyetlen – nyilvánvalóan általuk képviselt – igazságban. Ideológiájuk az ő értelmezésükben ugyanis nem az egymás mellett létező (egymással versengő) világszemléletek egyike, hanem maga „az” ideológia. Számtalan jelét láthatjuk e téveszmének. A Tavares-jelentés kapcsán sem azért kiabáltak kígyót-békát a kormányra, mert az vitába szállt az írás bizonyos állításaival. Hiszen még arra sem vesztegettek időt/energiát, hogy öszszevessék, ütköztessék az álláspontokat; így bizonyítva be – esetleg – saját igazukat.
  Nem. Az Orbán-kormány megbocsáthatatlan bűne ebben az esetben is „mindössze” az, hogy bírálni merészelt valamit, ami nyilvánvalóan csakis tökéletes lehet, mert liberális… (Ha mégis van itt-ott valami csiszolnivaló rajta – például hogy az efféle „jelentés” puszta ténye ellentétes az unió saját elveivel –, majd elintézik egymás közt. Coki minden jobboldalinak, konzervatívnak.)
  Egyébként szinte elakad az ember lélegzete, látván, hogy még afféle tizenkettő egy tucat politikusaik is milyen lekezelően válaszolnak az őket ért kritikára, netán hivatalos felelősségre vonásra, de akár egy hétköznapi, ám jobboldali sajtómegkeresésre. Az a stílus, ahogyan mondjuk Vadai Ágnes a személyét érintő ügyészségi feljelentést minősítette, még akkor is méltatlan egy közszereplőhöz, ha az ellene fölhozott vádak később netán alaptalannak bizonyulnának. Az MSZP – ideje nagy részében a jogbiztonság, törvényesség legfőbb szószólója – nem volt képes néhány órát szánni arra, hogy Péterfalvi Attila NAIH-elnöknek egy, az adatkezelésükkel kapcsolatos hivatalos megkeresését megválaszolja. Mindezekre persze megvan a magyarázat: szerintük nem a jogállam természetes működéséről van szó ezekben az esetekben, nem bizony. Ha a balliberálist felelősségre vonják bármiért, de akár csak kérnek tőle hivatalosan valamit, az hovatovább – Vadai megfogalmazásában – „a velejéig rohadt rezsim újabb támadása”.
  Hagyján, hogy e „demokratikus pártok”, e feddhetetlen emberek az őket ért legkisebb (sokszor csak vélt) sérelmeket újabban milyen durva hangon kérik ki maguknak. Előrukkoltak egy, a demokráciákban meglehetősen szokatlan eszközzel is, ez pedig a törvényesen, ráadásul kétharmaddal megválasztott kormány, illetve támogatóinak nyílt fenyegetése. Természetesen itt is széles skálán játszanak, ám lényegében ugyanazt. A Kis János-féle „politikailag korrekt”, elvont filozófiai eszmefuttatások a „jogállam helyreállításáról”, az új alkotmányozásról, a „negyedik köztársaságról” az egyszerű ember nyelvére lefordítva pontosan ugyanazt jelentik, mint amikor az MSZP ígéri „helyreállítani a rendet”, leszámolva Orbánnal és „kiszolgálóival” (ügyészekkel, bírákkal), az egész „rezsimmel”. Visszacsinálni mindent, amit ez a kormány tett – árulkodó szóhasználat. Árulkodó, hiszen nyilvánvalóvá teszi a balliberálisokat mozgató, kizárólag nyers hatalmi érdekeket. Azt, hogy semmiféle más elképzelésük nincs azon kívül, amit legutóbb nyolc évig műveltek; amiből viszont a választóknak 2010-ben tökéletesen elegük lett.
  Tény, hogy sem az Orbán-kormány, sem a Fidesz–KDNP nem hibátlan. De nem is állították ezt sohasem, és főként nem tartják egyedül üdvözítőnek azt, amit tesznek. A kormányfő például több ízben is kifejezésre juttatta, hogy mind gazdaságfilozófiai kérdésekben, mind a demokratikus berendezkedés részleteit (lásd alkotmányozás) illetően az a természetes, ha a más-más múltú, történelmi adottságú nemzetek az általános – esetünkben uniós – alapelvek elfogadásán túl a saját, egyéni elképzeléseiket valósítják meg. Minden kisebb-nagyobb melléfogása, meggondolatlansága, olykor túlzott magabiztossága ellenére eddig az Orbán-kormányt igazolta az idő, és nem csak a hazai változások tükrében. Az IMF például, amelynek orbáni „kipaterolásán” annak idején hónapokig hüledezett a balliberális média, mára másoknál is kegyvesztett lett, mert csodaszerébe, a megszorításokba országok sora betegedett bele. Ehhez képest a „magyar modell” egyelőre egyértelműen működőképes.
  Azt, hogy mi lesz később, akár csak a 2014-es választásokig, megjósolni lehetetlen. Még arra se vehetünk mérget, hogy az egyre kézzelfoghatóbbá váló eredmények dacára legközelebb nem a Fidesz–KDNP leváltására szavaznak majd mégis az emberek. A választó közismerten gyorsan felejt, és a balliberálisok program híján ijesztgetésekkel, fenyegetésekkel, az Orbán-kormányt elmarasztaló „szakmai” értékelésekkel, „jelentésekkel” akarják elbizonytalanítani. Mint a bolsevikok: ha valamihez, hát a zavarkeltéshez igazán értenek. Kis János, Mesterházy, Bajnai, Konrád és a többiek: tavaresek, továrisok – egy bordában szőtték őket.

Óvár I. Tamás

Olvasás: 12509 alkalommal
Óvár I. Tamás

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Óvár I. Tamás

Az Új Idők következő száma - ha az igért segítséget megkapjuk - 2014. január 10-én jelenik meg. Kérjük keressék a megszokott helyeken!

Török János alkotása

Jézus születése - Török János alkotása

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok

Vörösmarty Mihály - Szózat

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, ó magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Giovanni Bellini alkotása

Mária a gyermekkel - Giovanni Bellini alkotása

Köszönjük támogatásukat

Irházi Erzsébet, Metz B. Beáta, Dalmay Árpád, dr. Dávid Lászlóné, V. L., dr. Vekerdi József, Láng Miklósné, Vígh Gábor, dr. Ita Jenő, Szigethy József, Dudás Antalné, Kertész Károlyné, Totth Elemér, Rébay Péter, Széles Imre, Révay György, Utasi Jánosné, Hegyi Katalin, Borsay Györgyné, Szenkovitz Ernőné, Sprincz Emma, Dáné Erzsébet, Szabadfi Erzsébet, Madaras Barbara és Károly, dr. Juhász Béla, Csabai Mihály, V. L., Fromann Zoltánné, Baranyai Veronika, Vereb Mihály, dr. Dávid Lászlóné, Metz B. Beáta, Szirmay Zoltánné, Marton Józsefné, Sebők Ferenc, Biczó Erzsébet, Wingert Magda, Kovács Ibolya, Dávid Szaniszla, Hegyi Katalin, Erdei Imre János, Kiss Attila, Kürthy István és neje, Pálos Frigyes, Őri Jenő, Horváth Attiláék, Otruba István, Chabrecsekné Kisházi Terézia, Vass László, Skoda Ferencné, Baán Etelka, Maróthi Mihályné, Rébay Péter, Körtvélyessy Lászlóné, Andrásfalvy Bertalan, Vörös Zoltánné, Dudás Antalné, Farkas Pálné, Trnovszky M. Katalin.

Mindenkori segítségüket hálásan köszönjük!

Kondor Katalin Tükörcserepek

Tükörcserepek

 A Kairosz Könyvkiadó megjelentette a nagyszerű publicista, Kondor Katalin Tükörcserepek című könyvét. Az Új Időkben közölt írások hűen tükrözik az elmúlt esztendők politikai, közéleti történéseit.

http://kairosz.hu/p/9813/tukorcserepek

Új Idők