1990 mámorában úgy hittük, visszatér a demokrácia, szabadon megválaszthattuk az Országgyűlés bennünket képviselő tagjait (ellentétben a megelőző idők állampártküldötteivel), kivonultak a diktatúrát biztosító megszálló csapatok. Ám 1994-ben látnunk kellett, milyen mélyek a kommunista (szocialista stb.) diktatúra gyökerei, közel fél évszázados uralma mennyire megtépázta nemzettudatunkat, keresztény, nemzeti értékrendünket. 2002-ben – négy év „szocialista” és négy év polgári kormányzás után – még világosabbá vált ennek az értékrendnek éppen csak pislákolása. A 2002-t követő nyolc év alatt pedig a kommunista (utód)uralom majdhogynem felszámolta a zsenge új demokráciát. Jelentős „eredményt” ért el – megrendelőt változtatva – az ország újragyarmatosításában (eladósítás), a társadalom újra megfélemlítésében. Idézzük csak 2006-ot, az 1956-os forradalmunk ünneplésének rendőri szétverését. A lovasrohamok, a fegyveres oszlatások, az ünneplők „előállítása”, fogdákban történő megaláztatása, fizikai bántalmazása 1956 szovjet tankjait, ÁVH-sok, karhatalmista „pufajkások” sortüzeit, majd a forradalomban, szabadságharcban részt vettek megtorlását (kivégzések, börtön) idézik. 2006 „enyhébb” megtorlása csak a megváltozott körülményeket (idegen megszálló hadsereg jelenlétének hiánya) mutatja. Az 1990 előtti diktatúra utódainak szándéka és eszköze változatlan maradt: nemzetellenes hatalmuk minden lehető eszközzel történő megtartása. 2006-ban már „csak” ezek az eszközlehetőségei voltak.
A magyarság eszmélését a 2010-es választások jelzik. Ez az Országgyűlés történelmi alkotmányunk részévé vált alaptörvényben biztosítja a demokráciát. Ennek – Istennel kezdődő – Nemzeti hitvallása kimondja az 1949. évi alkotmánynak nevezett párthatározat érvénytelenítését, és hitet tesz kereszténységünk, nemzeti hagyományaink, függetlenségünk mellett, azaz a Magyarországot is magában foglaló Európa – napjainkban kétségessé tett – történelmi keresztény értékrendje mellett.
De meddig terjed a demokrácia? Hol vannak a határai? Magyarországon a demokrácia mai fogalmi meghatározásába talán még belefér (bár szerintünk erkölcstelen és elutasítandó), hogy a 2010-ben hatalmukat vesztett pártok és a velük ideológiaazonos, új (inkább csak nevükben új) pártalakulatok a hatalom visszaszerzése érdekében hazugságözönnel rágalmazzák a kétharmados többséggel kormányzó pártszövetséget, kormányzati hibául szónokolják azokat az intézkedéseket, amelyekkel mai országvezetőink felszámolni szándékoznak azon bűnök hatását, amelyeket ők a 2002–2010 közötti országot eladósító, nemzet- és társadalomellenes idegenszolgálatukkal okoztak hazánknak. Ők támadják – és idegen, külföldi pártszövetségeseikkel támadtatják – a nemzet függetlensége érdekében hozott törvényeket. Belefér a demokráciába, hogy néhány ezres csoportjaik tüntetnek, bár viselkedésük időnként – emlékezve az Opera mellettire – kifogásolható, míg a kormányt támogató félmilliós békemenet fegyelmezettsége, nyugodtsága és méltósága meghatározó válasz volt Európának és a baloldalnak. A nemzeti kormányunkat és annak nemzetközi tekintélyét lejáratni szándékozó hazug rágalmak, valamint a különféle támadások és támadtatások Európa és a világ – hangsúlyozni kell: mai – demokráciájába talán még beleférnek (de a miénkbe nem!), ám a kormány elleni (valójában az ország, a nemzet elleni) cselekedeteik már nem! A közelmúlt – el kell ismerni: jól szervezett (hangosítók, színpadok, táblák, feliratok, léggömbök stb. aligha a diákok költségén készültek) diáktüntetései, egyetemfoglalásai, székházrombolások, erőszak (kormánypárti aktivisták bántalmazása) már nem a demokratikus jogok és eszközök. Ezek a diáktüntetések a kommunista és balliberális módszerek jól ismert eszközének (az ifjúság értékrend – főleg keresztény és nemzeti értékrend nélkülivé – tételének) eredményei. Bizonyításul tegyünk egymás mellé három történelmi „követelést”: az 1848-as márciusi ifjak 12 pontját, az 1956-os egyetemisták 16 pontját és a most tüntető diákok HAHA nevű szervezetének 6 pontját.
Az úgynevezett baloldali ellenzék országunk jelenlegi vezetését jól szervezett nemzetközi irányítással a média valamennyi eszközével világszerte demokráciaellenességgel vádolja. Lehet, hogy igaza van? Lehet, hogy Magyarországon veszélyben van a demokrácia? Lehet, mert a kormányellenes baloldal demokráciaellenes tevékenysége túl van a demokrácia határán, és a kormány ezt hagyja! Lehet, hogy a demokrácia védelmében a kormánynak ez ellen fel kellene lépni? Úgy, ahogyan a Gyurcsány–Bajnai „demokratikus” kormány lovas rendőrei tették 2006 októberében, és a mai kormány akkor lenne demokratikus? Lehet!!!
Dr. Gedai István
(A szerző a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója)
