uj-idok-header-newspapers3

Mi az Új Idők?

Az Új Idők a nemzet érdekeit szem előtt tartó időszaki kiadvány. Tizennyolc esztendeje, Pongrátz Gergellyel, az 1956-os forradalom és szabadságharc Corvin közi parancsnokával indította útjára Vödrös Attila, a nem sokkal korábban a szocialista–liberális kormányzat által drasztikusan felszámolt Pest Megyei Hírlap főszerkesztője.

Tovább

Ez a hazám

Értékelés:
(0 szavazat)

attila2013

  Szomorú hírrel kell kezdenem jegyzetemet: Elhunyt Kiss Dénes. Az író, költő, közéleti személyiség, szerkesztő bizottságunk elnöke volt. A Magyar Köztársaság babérkoszorújával tüntették ki, hatvan kötete jelent meg, versek, tanulmányok, de némelyike nyelvészeti szempontból is jelentős. Kiss Dénes alapította és elnöke volt a Trianon Társaságnak, s minden bizonnyal még nagyon sok érdemét sorolhatnám, ám inkább emlékezem. Már a kilencvenes évek elején együtt munkálkodtunk a Magyar Fórum szerkesztőségében, majd az Új Magyarországnál, azt követően a Pesti Hírlapnál, végül itt az Új Időknél, amelynek sokunkkal együtt ugyancsak alapítója volt. Boldog emlékű Sándor András halála után SándorAndrás-emlékgyűrűt adtunk át, tán öt éven keresztül. Természetesen Kiss Dénes is megkapta. A kitüntetettek András-napkor a remek publicista sírjánál az egri temetőben emlékbeszédet mondtak. Dénes is. Együtt, kettesben tettük meg az utat, jó hangulatban, s hála Istennek, ő roppant beszédes hangulatban volt. Elmesélte bizony nem éppen örömteli és gondtalan falusi gyermekkorát, elmondta ötvenhatos forradalmi cselekedeteit, amit természetesen megszenvedett, mint sokan mások, ám őt egy életre kizárták Magyarország összes egyeteméről. Úgy volt ő „egyetemi tanár”, hogy nem volt diplomája, de tanított rendületlenül. Előadásokat tartott a magyar nyelv nagyszerűségéről, a hazaszeretetről és természetesen a költészetről. Amikor honti házam falán a Pongrátz Gergelytől kapott Mindent a Hazáért érdemrendemet kitettük, szinte természetes, hogy Kiss Dénest hívtam, hogy az ott megjelent kétszáz főnyi meghívottnak szóljon a magyarság nagy szabadságharcáról. Jól emlékszem: nyári záporban állták őt körül, s eső ide, eső oda, itták szavait. A szó, mint ötvenhatban a géppisztoly, úgy volt a forradalmat követő évtizedekben a fegyvere. Mindig mögöttünk állt, számtalan tanácsát tudtam megszívlelni, mint az olyan emberét, akit a másik, mert én úgy voltam vele, becsül, tisztel és szeret. Kiss Dénes hiányozni fog! A költőt a Fekete György vezette Magyar Művészeti Akadémia és a Trianon Társaság saját halottjának tekinti.

  A közelmúltban történt egy másik haláleset is. Elment Horn Gyula. Messzemenőkig szégyellem, hogy például a közszolgálati médiumok Kiss Dénes halálát nem, ám a kártékony miniszterelnök elmenetelét bő terjedelemben taglalták, azaz emlékeztek rá. Utódja a pártelnöki székben, Mesterházy Attila például reálpolitikusnak nevezte, olyan embernek, aki képességeinél fogva előbbre látott, mint a többiek. Bizonyára így volt, hiszen ő 1956-ban – ha igaz – nemzetőr volt, majd bizonyára éles szemmel való előrelátásának köszönhetően pufajkás lett. És szégyen, de 1994-ben szabad választásokon fölényes győzelmet aratott pártjával az akkor nagyon megosztott nemzeti erők fölött. (Jól emlékszem: ebbe a győzelembe Pongrátz Gergely, a Corvin közi szabadságharcos szinte belebetegedett. És nyilván nem csak ő.) Akkor azt beszéltük, hogy ennél mélyebbre már nemzetünk nem süllyedhet. És kiderült, hogy bizony süllyedhet. Horn Gyulát a D–209-es jellel ellátott Medgyessy Péter követte, majd arról az oldalról megpuccsolta őt Gyurcsány Ferenc, akit Bajnai Gordon követett. Jól érzékelhetjük evvel a névsorral, hogy sajnos Horn Gyulával süllyedésünk nem állt meg. Volt még mélyebb. Ám hála Istennek 2010-ben a magyarság föleszmélt, s a szocialisták szörnyű élcsapatát vagy hátterét, a Szabad Demokraták Szövetségét mát kibuktatták az Országgyűlésből, s a nemzetiek, Orbán Viktor vezetésével fölényes győzelmet arattak.

  Ám az a sok-sok bűnt elkövetett másik tábor, akik most demokratikus ellenzéknek mondják magukat, nos az ő demokratikus szellemiségüket megtapasztalhattuk 2006 őszén, nem nyugszik, összeül, mint legutóbb Szárszón. Természetesen az elsődleges céljuk ezekkel a Farkasházy Tivadar kertjében rendezett összejövetelekkel a klasszikus szárszói találkozók múltját, fényét próbálják sárba taposni, mint mindent, ami nemzeti, ami hagyomány, ami számunkra szent, egyszóval, ami magyar. A tudósításokból láthattuk, ott ült az első sorban Paul Lendvai, a Magyarországra Bécsből acsarkodó volt ügynök, de egyesek szerint ávós, a mi szemszögünkből a „művelt nyugati világ” egyik legkártékonyabb embere.
  Mondom, egyik, mert sokan vannak. Ideírom Viviane Reding nevét. A történetét valószínűleg minden kedves Olvasóm ismeri, s bízom benne, hogy a jelenleg kormányon lévő pártok vezetői is, s ennek megfelelően készülnek a jövő évi parlamenti választásokra. Mert mint tudjuk, Reding asszony is választásokra készül, s most tapasztalhatjuk, amit Petőfi Sándor megfogalmazott: „Európa színpadán mi is játszottunk, s mienk nem volt a legkisebb szerep.” Lám csak, nekünk, magyaroknak, olybá tűnik, megint főszerep jut. Merthogy Romániában, Szlovákiában választások előtt előkerül a magyar kártyának nevezett kampányfogás, az már természetes. De hogy most egész Európában kijátsszák a magyar kártyát, ez egyenesen döbbenetes. És kérdem: van olyan szerencsétlen, aki ici-picit józanul nézi a világot, s elgondolkodik fölötte, s nem látja, hogy a túlzottdeficit-eljárás alól mentesültünk, hogy nem retteg a fenséges piac Magyarországtól, s tán azt is látja az ilyen szemlélődő, hogy a magyar nemzet nem félelemből vonult emberfölötti elszántsággal, s küzdeni akarással a Duna menti gátakra, hanem mert természetszerűleg kényszert éreztünk arra, hogy segítsünk. Nem is értem, hogy egy magát demokratának nevező, korábban libaügyletekkel is foglalkozó, miniszterelnöki székbe törekvő miféle félelemről beszél. Mert van félelem, bevallom, magam is félek, de nem attól, amiről ők beszélnek, hanem attól a Magyarország ellen irányuló nemzetközi összefogástól, amelynek ezek, például az új szárszóiak, a budapesti vezénylői. Félek, hogy szegény, számtalanszor becsapott nemzetünk, mint 2002-ben, majd felül hazugságaiknak. Tartok tőle, de remélem, nemcsak a rezsicsökkentésekből, hanem más ügyekből kifolyólag is észreveszik, a most szárszóiak, korábban őszödiek megint – pestiesen szólva – meg akarják vezetni őket. Terjed a suttogó propaganda piacon, vonaton, kocsmában, aktivistáik dolgoznak, Orbánt gyalázzák e helyeken és az azt figyelő ismerőseink szerint a világhálón is. Magunk mögé kell tennünk jólneveltségünket, s a maguk stílusában fel kell velük venni a harcot, mert ha szószólóikat csak megmosolyogjuk, az kevés. És a mosolygás nemcsak a szocialistákkal meg az ilyen-olyan demokratákkal szemben kevés, hanem mondjuk a jobbikosokkal szemben is. Ezek harsányságban, mondhatni közönségességben igenis versenyképesek az imént említettekkel. De lehet, hogy még náluk is kártékonyabbak. Az a parlamenti vircsaft, amit a földtörvény elfogadásakor rendeztek, nekem hasonlatos a Hallgatói Hálózat minden jólneveltséget mellőző megnyilvánulásaihoz. Csurka István egykori gondolataival élve írom: összeforr majd, ami összetartozik? Csak akkor forrhat össze, ha hagyjuk. Már szinte vágyom rá, hogy családommal, barátaimmal, ismerőseimmel ismét megindulhassunk azzal a békemenettel, amely az elmúlt időben néhányszor csak-csak tiszta vizet ntött a pohárba. Egy a tanulság, új Szárszóból meg Reding asszonyból kiindulva: a puskaport tanácsos szárazon tartani!


Vödrös Attila


Olvasás: 13326 alkalommal
Vödrös Attila

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vödrös Attila

Az Új Idők következő száma - ha az igért segítséget megkapjuk - 2014. január 10-én jelenik meg. Kérjük keressék a megszokott helyeken!

Török János alkotása

Jézus születése - Török János alkotása

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok

Vörösmarty Mihály - Szózat

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, ó magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Giovanni Bellini alkotása

Mária a gyermekkel - Giovanni Bellini alkotása

Köszönjük támogatásukat

Irházi Erzsébet, Metz B. Beáta, Dalmay Árpád, dr. Dávid Lászlóné, V. L., dr. Vekerdi József, Láng Miklósné, Vígh Gábor, dr. Ita Jenő, Szigethy József, Dudás Antalné, Kertész Károlyné, Totth Elemér, Rébay Péter, Széles Imre, Révay György, Utasi Jánosné, Hegyi Katalin, Borsay Györgyné, Szenkovitz Ernőné, Sprincz Emma, Dáné Erzsébet, Szabadfi Erzsébet, Madaras Barbara és Károly, dr. Juhász Béla, Csabai Mihály, V. L., Fromann Zoltánné, Baranyai Veronika, Vereb Mihály, dr. Dávid Lászlóné, Metz B. Beáta, Szirmay Zoltánné, Marton Józsefné, Sebők Ferenc, Biczó Erzsébet, Wingert Magda, Kovács Ibolya, Dávid Szaniszla, Hegyi Katalin, Erdei Imre János, Kiss Attila, Kürthy István és neje, Pálos Frigyes, Őri Jenő, Horváth Attiláék, Otruba István, Chabrecsekné Kisházi Terézia, Vass László, Skoda Ferencné, Baán Etelka, Maróthi Mihályné, Rébay Péter, Körtvélyessy Lászlóné, Andrásfalvy Bertalan, Vörös Zoltánné, Dudás Antalné, Farkas Pálné, Trnovszky M. Katalin.

Mindenkori segítségüket hálásan köszönjük!

Kondor Katalin Tükörcserepek

Tükörcserepek

 A Kairosz Könyvkiadó megjelentette a nagyszerű publicista, Kondor Katalin Tükörcserepek című könyvét. Az Új Időkben közölt írások hűen tükrözik az elmúlt esztendők politikai, közéleti történéseit.

http://kairosz.hu/p/9813/tukorcserepek

Új Idők