uj-idok-header-newspapers3

Mi az Új Idők?

Az Új Idők a nemzet érdekeit szem előtt tartó időszaki kiadvány. Tizennyolc esztendeje, Pongrátz Gergellyel, az 1956-os forradalom és szabadságharc Corvin közi parancsnokával indította útjára Vödrös Attila, a nem sokkal korábban a szocialista–liberális kormányzat által drasztikusan felszámolt Pest Megyei Hírlap főszerkesztője.

Tovább

A végvárakért felelősséggel tartozunk

Értékelés:
(0 szavazat)

Balassa Zoltán

  A Kassa-ÉRT (Északkeleti Reformátusok Találkozója) háromnapos rendezvénye pénteken, június 14-én kezdődött és 16-án ért véget. Az ünnepi istentisztelet a több mint kétszáz éves kassai Kálvin téri református templomban zajlott. Koncertek gazdagították a műsort.

  Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár köszöntőjében hangsúlyozta, ez a találkozó azt üzeni, hogy a kassai magyar reformátusság történelmi, kulturális, lelki és szellemi öröksége jelen van, mely mindig kiemelkedő szerepet töltött be. Itt zajlott Bethlen Gábor esküvője, Kazinczy Ferenc itt adta ki az első magyar irodalmi folyóiratot, a Bánk bánt 180 évvel ezelőtt itt mutatták be, Esterházy Jánost ebben a választási kerületben választották parlamenti képviselővé, és II. Rákóczi Ferenc itt alussza örök álmát. Kassa csak velük együtt Kassa. Ők példaképek és jelképek. A jeles magyar hírességek és a kiemelkedő magyar események reményt nyújtanak és cselekedetekre ösztönöznek. Megmaradásunkat csakis a cselekvő hit biztosíthatja. „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek” – mondja a hegyi beszéd. Márai Sándor is azt mondja: „Ez a kor mintha már csak élni akarna, szerep és küldetés nélkül. Én azt hiszem, így nem lehet élni.” Trianonnal sem veszítettünk el véglegesen mindent. Ha ezt lemondóan elfogadnánk, akkor kishitű öncsonkítást végeznénk. Buzdította hát a kassai és a felvidéki reformátusokat arra, vállalják feladataikat, és összefogva harcoljanak emberi és keresztyén jogaikért, értékeikért. Hiszen Hamvas Béla mondotta: „Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs.”

 

  Orémus Zoltán esperes azok nevében szólt, akiknek ez a szó, hogy „Kassáért”, a mindennapi életet, a folyamatos küzdelmet, a csalódások és remények közötti életutat jelenti. „Mi, akik lelki otthonunknak tartjuk a templomot, így mondjuk, az Úrért, Kassáért, a gyülekezetért!” Gedeonhoz hasonlóan csak így tudták félelmeiket leküzdeni, ha láthatatlan fáklyát tartanak bal és kürtöt jobb kezükben. Ez kitartásra, állhatatosságra buzdít. Hívó szó. Így küzd a kassai gyülekezet 369 éve hűséggel a „fáklyaigére” támaszkodva.

  Géresi Róbert püspökhelyettes, szinai lelkész a háromnapos rendezvény végén azt mondta, peremhelyzetből könnyű lezuhanni. Itt mindenütt végvárak állnak. Kassa, Buzita, Szina és Lánc is ilyen. Mindezekért a helyekért felelősséget vállalunk. Pedig sokszor visszavonulást fújunk. Kivonul az Isten a családból. Félelemből nem vállaljuk anyanyelvünket, mert furcsán néznek ránk. Közben fogyunk. Ha egy sportoló úgy látja, veszít, akkor már eleve elvesztette a versenyt. Ne legyünk kicsinyhitűek, bízzunk Urunkban, hiszen Ő ad növekedést. Mi nem tudjuk megoldani gondjainkat, de Ő igen. Nem vakbuzgóságról, nem arról van szó, hogy ne lássuk a valóságot, a folyamatokat. Higgyünk az Isten növelő áldást osztó kegyelmében.
  Az első napon a lekciót Steinbach József dunántúli püspök olvasta föl Lukács evangéliumából (14,16–24): Egy ember nagy vacsorát készített, melyre vendégeket hívott. De azok különböző ürügyekkel kimentették magukat. Emiatt a meghívó megharagudott, és a város elesetteit hívta és vendégelte meg. Kató Béla erdélyi református püspök leszögezte, a Mindenség Ura 1100 évvel ezelőtt meghívott minket ide, a Kárpát-medencei lakomába, ami azonos a bőséggel. „Sepsiszentgyörgytől Kassáig utazva gyönyörű helyeket láttam, ahol az ember jól érezheti magát, és nem szűkölködik szellemi javakban sem. Ilyen az Isten országa is. Ahová Isten meghív minket, ott bőség van.” Sőt elénk megy, hogy biztonságosan odataláljunk. Mi lakomára hívattunk el a gazdag szellemi és lelki lehetőségekkel megáldott Kárpát-medencébe, mégis sokan elkívánkoznak, elmennek. Nem akarnak a lakomából részesülni? Ha a meghívást visszautasítjuk, egyben Isten lehetőségeit is visszautasítjuk – folytatta Kató –, s emiatt jogosan lesz haragos ránk, hiszen Urunk örömöt akar szerezni az embernek, gazdagságával meg kívánja ajándékozni. Fogadjuk el Isten szándékát velünk kapcsolatban, és küzdjünk megmaradásunkért. Ha mi és gyermekeink a területet nem foglaljuk el, ha nem mi lakjuk be, akkor elveszítjük, mert nem becsültük meg Isten ajándékát. Feladatunk a misszió, ami egyenértékű a meghívással. Minél több embert kell megszólítanunk.
  A második napon Kassai Gyula lévai lelkipásztor, akit alkotmányellenesen megfosztottak szlovák állampolgárságától, tartotta a reggeli áhítatot. Jeremiás prófétától idézett: „Összegyűjtöm majd népét mindazokból az országokból, ahová szétszórtam lángoló haragomban és nagy felháborodásomban. Visszahozom őket erre a helyre, letelepítem, és biztonságban lesznek. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is. (…) Örömmel teszek jót velük teljes szívemmel és lelkemmel, és véglegesen elültetem őket ebbe a földbe” (32,37–41). Sokszor zúgolódunk – mondta a prédikátor –, pedig a próbák mögött az Úr áll. Népét megítélte, babiloni fogságba küldte, de nem ez volt az utolsó szó. Ígéretet tett, hogy népét összegyűjti. Ám a szabadulás nem a mi kezünkben van, hiszen a mi lehetőségeink korlátozottak. Ha véget ér egy út, egy kapcsolat, úgy látjuk, nincs tovább. De megtapasztalhatjuk, Isten által kimért időben élünk. Eljön annak az ideje, hogy örvendezzünk és hálát adjunk. Az Úr megtart, megerősít minket, és nemcsak megőriz, hanem gyarapít is. De az Ige biztat. Nem azt kell figyelnünk, milyen állapotban vagyunk, hanem Rá! Magyar református népem Istene leszek! – ígéri. Ebben az igében útmutató erő van. Különbözőek vagyunk, az Úr nem azt akarja, hogy egyformák legyünk. Azt ígéri a választott textus, hogy szívével és lelkével jót tesz velünk. Van ennél szebb küldetés? Krisztus a jövő. Tehát nem kell szomorkodnunk. De ezen az úton megy-e családunk, népünk, barátaink, közösségünk? Megtanítjuk-e őseink nyelvén imádkozni gyermekeinket? Azon az úton járunk, melyen ősapáink haladtak?
  Isten mindenkinek adott helyet. Nem mondhatjuk, hogy más nép szorított ki minket. De ha föladjuk, akkor mások jönnek helyünkre. Legyen bár ez a földdarab talpalatnyi, ám Isten szeretete által terebélyesedni fog. Ezért örvendezzünk!
  A Biblia-kiállítást Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg a parókia udvarán. Ebbe a földbe ültettettünk, és nem számít, hányan vagyunk. Inkább az, mi a feladatunk. De mi is a biblia? Isten igéje szól belőle évezredekkel ezelőttről. A korok és emberek változnak, ám a tartalom – Isten szava – állandó, nem változik. Csak az eszközök. Mindegy, hogy CD-n, könyv alakban vagy számítógépen tároljuk. Patakon neves személyiségek bibliáit őrzik, ezek közül néhányat Kassán is láthattunk. Rákóczi György fejedelemét is. Naplószerűen írt soraiból sugárzik, számára nem kötelező feladat a Szentírás olvasása, hanem kiváltság.
  A vizsolyi bibliával foglalkozó beszélgetésen elhangzott, a fordítás messze túlmutat a reformátusságon. Egyrészt egyik kiemelkedő mérföldköve a magyar nyelv és irodalmi stílus fejlődésének. Megalapozta irodalmi nyelvünket. Máig a magyar nyelvterület legnépszerűbb bibliafordítása.
Károlyi Gáspár, a Kassavölgyi Egyházmegye szuperintendense úgy fogott hozzá, hogy felesége és gyermekei 1585-ben pestisjárványban elhunytak. Azért fohászkodott, hogy az Úr szólítsa magához. „…akinek még elvégzendő feladata van, annak nincs jogában számon tartani az esztendőket” – mondja Tóth-Máthé Miklós drámájában az országbíró. A Thália Színházban Tóth-Máté drámaíró és színész mutatta be Én, Károli Gáspár című monodrámáját. A belső és külső küzdelmet, mely a bibliafordítást megelőzte, és a fordító nevét időtlenül ismertté tette. „Én Károli Gáspár, a gönci reformáltak prédikátora és a Kassa völgyén tanítóknak szeniora, némely jó emberem biztatására úgy határoztam, hogy… megvilágítsam számotokra is azt az utat, mely a magyar nyelvre lefordított teljes Szentírás kibocsáttatásáig elvezetett. Legyetek hát figyelemmel, és ha tanulságra leltek közben, azt ne röstelljétek jó keresztyének módjára megszívlelni.” Szándéka világos.   „Akarnám, hogy a jól megsült kenyérhez legyen hasonlatos a magyar Biblia, melyből mindenki bátran törhet, aki ráéhezik.” És ez így is lett! „…arra gondoltam, testvéreim, hogy szabad mindenkinek az Isten házába ajándékot vinni – fejeződik be a monodráma. – Van, aki aranyat, ezüstöt, drágakövet visz tehetőssége szerint, de én ilyenekkel nem rendelkezem. Mégis a legtöbbet viszem, amit vihetek, magyar nyelven az egész Bibliát.”
  Voltak hangok – hangzott el a beszélgetésen –, melyek fölöslegesnek ítélték a fordítást. Minek lefordítani, hiszen a magyar nyelv úgyis eltűnik! A veretes nyelv és a mögötte meghúzódó lelkület viszont ma gondot okoz, mert a mai hiányos, csonka. A feladatot felvállaló lelkület hiányzik. Viszont nélküle nem fejlődött volna a magyar nyelv olyanná, mint ahogy ma ismerjük.
  Az identitás és hit témakörét körüljáró fórumbeszélgetésen leszögezték, az identitás hitbéli kérdés. A városi és falusi szórvány esetében több tudatosságra és odafigyelésre van szükség. Az anyanyelv presztízsének emelésére. Az egyházi iskolarendszer fontosságát többen is hangsúlyozták ugyanúgy, mint a református egyház közösségépítő és erősítő jellegét. Mindannyian fölvetették az anyaország szerepének fontosságát hitünk és identitásunk ápolásában.
  A beszélgetés végkövetkeztetése: hitünk erősítéséhez és öntudatunk ápolásához szükséges a tevékeny közösségi-egyházi életben való aktív részvétel.
Vasárnap, június 16-án ünnepi istentisztelettel ért véget a találkozó.
  Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke hirdette az Igét. Ő Pál apostol filippiekhez írott leveléből idézett: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek” (4,4). Fazekas mérleget vont. Ez egy vallási és kulturális rendezvény volt. Egymás mellé értékeket tenni, közös megoldást keresni, örülni minden körülmények között szükséges. Kilépünk a kisebbségi letargiából, az elszakítottság traumájából. Isten kegyelmét így naponta megtapasztalhatjuk, s az ember alapállása az örvendezés lehet. Pál apostol a legnagyobb nyomorúság idején írta le sorait. Börtönben ült. Mi is örvendezhetünk egymásnak, együtt tudunk jövőt tervezni. Egyszer persze mindennek vége szakad. Elfogy a bor. Ha nincs ott Jézus, aki kellő pillanatban csodát tesz. Utalt a kánai menyegzőn történtekre a prédikátor: Azért van folytatás, mert Jézus ott volt, és hallgattak rá. Jerikó kőfalai is leomlottak az Isten szavára. Így omlanak le a kézzel épített és gőgünk engedetlenségének kőfalai is. Jónás nem oda ment, ahová az Úr küldte, s nagy mélységben, szinte pusztulásban találta magát. Élet fakad a Rá való hallgatásból. Magyar népünknek erre van szüksége: a megtartatáshoz ezen a földön. Itt helyünk van, mint minden más népnek! Félelem helyett a Szentlélek bátorsága segíthet bennünket. Nyelvünk, kultúránk, életünk a helyére kerül. Hogy milyenné kell lennünk, ahhoz az Ige ad útmutatást. Ez az igazi emberré válás folyamata. Világunk elembertelenedik, mert kevés benne az isteni. Tudatosítsuk, mennyire fontos értékeket kapunk Istentől. Ő a kőszikla, amelyre építeni lehet: 450 éve a heidelbergi hitvallás megfogalmazta hitelveinket. Ez egyenes útmutatást ad. Még ha sűrű felhők is vesznek körül bennünket, az isteni bizodalom visszabillent a helyes útra. Mennyi örömből és fájdalomból született Károlyi fordítása! Viszont a megváltás öröme örökké tart. Ha megéreztük ezt a tapasztalatot, ne hagyjuk elveszni. Népünk akkor jövőt lát szeretetben és békességben.
  Ez az első ilyen nagy rendezvény Kassán a reformátusok körében, mely sikeres és gondolatgazdag volt. Tudható volt, nagy felfordulás lesz, de ez az isteni rendet szolgálta. Viszont a sajtó képviselőit különösebben nem érdekelte. Lelkük rajta!


Balassa zoltán

 

Olvasás: 11712 alkalommal
Balassa Zoltán

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Balassa Zoltán

Az Új Idők következő száma - ha az igért segítséget megkapjuk - 2014. január 10-én jelenik meg. Kérjük keressék a megszokott helyeken!

Török János alkotása

Jézus születése - Török János alkotása

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok

Vörösmarty Mihály - Szózat

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, ó magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Giovanni Bellini alkotása

Mária a gyermekkel - Giovanni Bellini alkotása

Köszönjük támogatásukat

Irházi Erzsébet, Metz B. Beáta, Dalmay Árpád, dr. Dávid Lászlóné, V. L., dr. Vekerdi József, Láng Miklósné, Vígh Gábor, dr. Ita Jenő, Szigethy József, Dudás Antalné, Kertész Károlyné, Totth Elemér, Rébay Péter, Széles Imre, Révay György, Utasi Jánosné, Hegyi Katalin, Borsay Györgyné, Szenkovitz Ernőné, Sprincz Emma, Dáné Erzsébet, Szabadfi Erzsébet, Madaras Barbara és Károly, dr. Juhász Béla, Csabai Mihály, V. L., Fromann Zoltánné, Baranyai Veronika, Vereb Mihály, dr. Dávid Lászlóné, Metz B. Beáta, Szirmay Zoltánné, Marton Józsefné, Sebők Ferenc, Biczó Erzsébet, Wingert Magda, Kovács Ibolya, Dávid Szaniszla, Hegyi Katalin, Erdei Imre János, Kiss Attila, Kürthy István és neje, Pálos Frigyes, Őri Jenő, Horváth Attiláék, Otruba István, Chabrecsekné Kisházi Terézia, Vass László, Skoda Ferencné, Baán Etelka, Maróthi Mihályné, Rébay Péter, Körtvélyessy Lászlóné, Andrásfalvy Bertalan, Vörös Zoltánné, Dudás Antalné, Farkas Pálné, Trnovszky M. Katalin.

Mindenkori segítségüket hálásan köszönjük!

Kondor Katalin Tükörcserepek

Tükörcserepek

 A Kairosz Könyvkiadó megjelentette a nagyszerű publicista, Kondor Katalin Tükörcserepek című könyvét. Az Új Időkben közölt írások hűen tükrözik az elmúlt esztendők politikai, közéleti történéseit.

http://kairosz.hu/p/9813/tukorcserepek

Új Idők