2014. január 03., péntek 14:24

Postánkból

  Az amnéziát sem szabad túlbecsülni, mert visszafelé sül el.

  Úgy tűnik, egyre több öngólt lőnek az álbaloldalon a magukat balliberálisnak nevező politikai alakulatok és tartozékaik. Amikor például kikérték maguknak, hogy Orbán Viktor október 23-i beszédében „politikai ellenfeleit” a szemkilövetőktől származtassa, és föltételezze róluk, hogy most is ugyanazt tennék a békés tüntetőkkel, ha hatalomra jutnának. Ilyen értelemben nyilatkozott Farkasházy Tivadar is az ATV Csatt című vitaműsorában, akinek a megnyilvánulásai ugyancsak öngólszámba mennek, hiszen képtelen volt a saját személyétől elvonatkoztatni, sugárzott belőle az önimádat, és oly mértékben hiányoznak belőle a saját személyével kapcsolatos fenntartások és önirónia, hogy az egy humorista esetében eléggé megkérdőjelezi a szakmai adottságokat is. „Ne húzzál már mindent magadra” – mondta neki az asztal másik oldaláról Borókai Gábor, amikor már valamit muszáj volt mondani erre a tömény szubjektivizmusra. Meg hogy ő mennyit tudna Orbán Viktornak mesélni ’56-ról, amit az nem tud. Mindenki tudna, aki a miniszterelnöknél idősebb generációhoz tartozván személyesen megélte az eseményeket. Csak nem mindegy, hogy mit mesélne.

2013. augusztus 01., csütörtök 02:00

Orbán, a reformer

csaba

  Lassan ötszáz éve lesz, hogy Luther Márton az erkölcsileg romlott egyházat 95 pontba foglalt kritikájával kívánta megjavítani. Reformáció lett a vége. Az erkölcsi romlást az egyházi vezetők bűnös élete, kéjvágya, korruptsága, búcsúcédulás kapzsisága jelentette. A megkritizáltaknak nem a kritikával lett bajuk, hanem istenkáromlással vádolták meg Luthert, és az inkvizíció elé akarták citálni, pedig nem az Istent kritizálta, csak a pápákat és az egyházi vezetőket. Luthert, bár annyit tett az egyházért, mint Pál apostol óta senki, mégis kitagadták. Sohasem lesz szent, mert a viták hevében Rómát az Antikrisztus lakhelyének titulálta, de hála az Istennek és neki, az egyház megújult.

 

2013. augusztus 02., péntek 21:16

Elvtársi tévhitoktatás

ovari-uj

  Ahogy közelednek a jövő évi választások, úgy szedik elő a balliberális kelléktárból az Orbán Viktor lejáratását célzó egyre képtelenebb dolgokat. Például hogy – mintha egyenesen az Antikrisztus, maga a patás ördög lenne – neki és kabinetjének fölróhatóan csökkent nagymértékben Magyarországon a vallásos emberek számaránya. Ezt állítja, magyarázza ugyanis az Élet és Irodalom Pofon népszámláláskor című dolgozatában Vásárhelyi Mária. Jóllehet már a könyökünkön jön ki a kormánynak kiosztott ilyen-olyan „pofon”, mint balliberális szófordulat (a vérprofizmus, ugyebár); ám ezúttal az is kérdéses, elcsattant-e egyáltalán.
  Tényekkel természetesen nem érdemes vitatkozni. Nem is tesszük, még akkor se, ha tudjuk, hogy statisztikával adott esetben ugyanúgy „bizonyítható” valami, mint annak az ellenkezője. Készséggel elhisszük tehát, hogy a 2011-es népszámlálás adatai szerint 2001-hez képest harminc százalékkal csökkent a három nagy keresztény egyház valamelyikéhez tartozók aránya; hogy 73 százalékkal emelkedett a kisegyházak híveinek száma, és 22 százalékkal az ateistáké. Nyilván az is fehéren feketén kimutatható, hogy míg 2001-ben mindössze 1,1 millióan; ám 2011-ben már 2,7 milliónyian nem válaszoltak a népszámlálás vallási hovatartozást firtató kérdésére. (Az persze már fölvet bizonyos módszertani aggályokat, hogy más-más módon fogalmazták meg 2001-ben, mint 2011-ben ezeket a kérdéseket – ez viszont afféle szakmai ügy, részletes ismertetése e rövid jegyzet adta keretekbe semmiképp sem fér bele.)

2013. július 07., vasárnap 10:25

Ez a hazám

attila2013

E hasábokon már többször emlegettem, hogy vérbeli protestáns nagyanyám, Huszár Krisztina úgy tudta kimondani valakiről, hogy római katolikus, hogy az felért egy nyolc napon túl gyógyuló testi sértéssel… Ennek ellenére állítom, hogy hozzám, a természetesen szintén reformátushoz roppant közel áll Ferenc pápa. S gyanítom, nagymama is elégedetten olvasná az alábbi sorokat, ezeket a gondolatokat, hiszen sosem volt se kommunista, se liberális, vagyis hiszem: Orbán Viktorhoz is közel állna. Mondom ezt azért, mert a pápa és a miniszterelnök mintha azonos nézeteket vallana. Lássuk csak: „Bergoglio ezekben az időkben emelkedett az argentin egyház hierarchiájában. 2004-ben a püspöki konferencia elnöke lett. Irányvonala mérsékelt volt, a hatalomtól való távolságtartás és a szociális érzékenység jellemezte, amely tért hódított a konzervatív hagyományú egyházakban. Ez az áramlat Bergoglióval az élen élesen bírálta a 90-es évek neoliberalizmusát és az IMF receptjeit, amelyek mindig a legszegényebbek kárára törlesztették volna a külső adósságot.” Később ezt mondja: „Fontos lenne, hogy a különböző országok kormányai a munka kultúráját erősítsék a segélyezés kultúrája helyett. Igaz, hogy válsághelyzetben a segélyezésre is szükség van, de aztán munkahelyeket kell teremteni, mert nem győzöm hangoztatni, hogy a munka méltóságot ad.”

2013. július 07., vasárnap 09:27

Gyanúkampány

Mal rik-uj

Kampányidőszak előtt állunk. Pontosabban szólva csak azt gondoljuk, mert egyes politikai formációk már javában kampányolnak, mások már egy éve alulról igyekeznek átütni a kommunikációs ingerküszöböt. Azt azonban mindannyian tudjuk, hogy ez még csak a bemelegítés időszaka volt, a java, az igazi küzdelem azért még hátravan. Az előttünk álló szűk esztendő bővelkedni fog harsány kampányolásban. Bizton számíthatunk arra, hogy mostantól ami elhangzik a médiában, annak a fele sem lesz igaz. Miért lehetünk ebben ilyen biztosak? Azért, mert a politikai cirkusz porondján ugyanazok igyekeznek a nagyérdeműt hol tapsra, de még inkább pfujolásra bírni, mint ezelőtt négy vagy nyolc évvel. És az erkölcseiben züllött, alvilággal szövetkező baloldal akkor sem válogatott az eszközökben, mert a hatalomért semmi sem drága. Különösen nem az ellenfél becsülete.

Kezemben van egy „bizalmas munkaanyag!” feliratú levél 2005. február 22-i dátummal. A hitelességét nem bizonyítja sem pecsét, sem aláírás, tehát már most kijelentem, hogy a valósággal való bármilyen hasonlóság csak a véletlen műve. Mégis, az azóta történtek azt a látszatot keltik, mintha igaz volna a tartalma.

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok