péntek, 03 január 2014 14:32

Búcsú

kondor

  Kedves Attila!

  Sikerült meglepned. Azt kérted szokásos havi leveledben, hogy most már ne törjük a fejünket következő cikkünkön, mert nem lesz következő, legalábbis az Új Időkben nem. Csődbe mentünk ugyanis. Amin, ha őszinte akarok lenni, nem csodálkozom. Csak éppen eddig homokba dugtam a fejem, ostobán reménykedtem, nem is tudom, miben. S eljött az „igazság” órája. Mert az az igazság, hogy egy olyan lapot, amely az egyetlen általam ismert szabad újság, magyarán mindenki azt ír bele, amit akar, csak ne hazudjon, az olvasóin kívül senki sem támogat. Nem óhajtanék illúzióromboló lenni, de sajtószabadság nincs. Nem is volt soha, és nem is lesz. Ugyanis akinek értékrendje van, de pártja és/vagy pénze nincsen, annak semmi helye a sajtó frontján. S ez végül is érthető. Aki fizet, az diktál. Ez idő tájt így élünk, az új idők még nem jöttek el, lehet, itt a földön nem is jönnek el soha.

csütörtök, 12 december 2013 19:30

Hősök és antihősök

kondor

  Az, hogy egy Biszku Bélát csak a rendszerváltás huszonharmadik esztendejében lehetett bíróság elé állítani, mindent elmond a megváltozott társadalom változtathatatlanságáról. A dolog még érthető is lenne, ha Biszku, mint a háborús bűnösök, valahol Dél-Amerikában bujkált volna, de tudjuk, hogy itthon él, és egyáltalán nem rejtőzködött. A bűn persze mindig bűn, és büntetést érdemel, kivéve azt a furcsaságot, amely hazánkban is létezik, miszerint bizonyos bűncselekmények elévülnek, például Gyurcsány úr különös vagyonszerzési akciói. Mégis, enyhén szólva nevetséges, hogy a kilencven-akárhány éves Biszku most lett vádlott az 1956-os forradalom utáni embertelen megtorlások miatt, és bizton állítom, hogy ez sem a forradalom még élő hőseit, sem pedig az igazságtételre régóta áhítozó embereket nem nyugtatja meg. Sőt, azt is meggyőződéssel mondom, hogy az elszámoltatás elmaradását – legyen szó akár gazdasági, akár politikai ügyről – a tisztességes többség arculcsapásként éli meg.

csütörtök, 14 november 2013 01:00

Tükörcserepek XXV.

kondor

  Itt van ez az ároktői banda. Amelyről az utóbbi hónapokban azért zengedezett a sajtó, mert a bandatagok közül négyet – állítólag hatan vannak – hazaengedett a bíróság, ugyanis lejárt az előzetes letartóztatásuk időtartamára törvény szerint vonatkozó négy esztendő. (Magyarra fordítva: négy évnél hosszabb ideig nem lehet valakit előzetesben tartani, azaz ennyi idő alatt ha már ítélet nem született, legalább bírósági szakaszba kellett volna jutnia az ügynek.) A bíróság tehát késlekedett, a bűnözők meg hazavonultak, s az otthon melegében várták, mikor kegyeskedik a magyar igazságügy kitűzni a tárgyalást. Nos, ez megtörtént, miként a szeptember 11-i újságok hírül adták. És akkor megvilágosodtam, s kezdtem érteni, amit addig nem, miért is nem döntött ennyi idő alatt a bíróság. Olvasom ugyanis, hogy a banda egyetlen tagja sem vállalja magára a rablógyilkosság-sorozatot, amikor is idős embereket raboltak ki otthonukban, s kettőt közülük meg is öltek. A történtek alapján akár mindegyiket megölhették volna, életük a vak véletlenen múlt. S mert a kigyúrt, kopasz alakok a bírói kérdésekre hallgattak, hát nehéz a bíróság dolga.

csütörtök, 01 augusztus 2013 02:00

Tükörcserepek XXIII.

kondor

  Hogy az önsorsrontó Európa napjai meg vannak számlálva, abban ma már egyetlen gondolkodó ember sem kételkedik. Kivéve persze a kincstári optimista szerepében tetszelgő politikusokat, akik hangzatos szavakkal ecsetelik a jövő szépségeit, miközben rosszabbnál rosszabb tanácsokkal, tervekkel, majd rendeletekkel, törvényekkel, diktátumokkal vezetik rendszeresen zátonyra az egyes európai országok hajóját, hogy ide nem illően kellőképp költői legyek. És most nem a déli, bajba sodort és naponta igaztalanul vádolt országokra gondolok, melyekről a józan civilek és közgazdászok (kiknek látását semmiféle lózung hangoztatása nem homályosította el) régen mondják, bizonyítják, mekkora ferdítés, azaz hazugság, hogy az ott élők nem szeretnek dolgozni, lusták, költekezők stb. Nem róluk szeretnék tehát most írni, hanem két északi, jóléti államról. Svédországról és Norvégiáról, ahová jó sorsom nyár elején elvezetett.

szombat, 03 augusztus 2013 08:32

Tükörcserepek XXII.

kondor

  Nyelvében él a nemzet, csak éppen nem mindegy, hogyan. Kérdés például, hogy a szlenget, a zsargont, a jassznyelvet be kell-e emelni a közbeszédbe. Szerintem nem. Maradjon meg az csak egy-egy szűkebb, hasonszőrű emberek alkotta kisebbség nyelvezetének, beszédstílusának. Felelős ember tudja, beszédének méltóságteljességét csökkenti, ha szlenget használ. Történt pár évvel ezelőtt, hogy a Magyar Rádióban – akkor már emernek hívták – valamelyik kultúragyilkos nagy szellemesen kitalálta, legyen a Petőfi rádió szlogenje a „nagyon zene”. Pontosan azóta sem sikerült megfejtenem, mi a csudát jelent ez a két szó így összekapcsolva, legfeljebb sejtem, olyasmit akartak vele kifejezni, hogy a Petőfin mindenekfelett a zene az úr. Kérdezhetnénk: akkor a Bartókon talán nem az? Meg persze sok más kérdést is feltehetnénk a kifejezés megalkotóinak. Azt például, vajon szándékosan szüntették-e meg a Magyar Rádió régtől fogva nyelvművelő, példaadó, értékőrző, nyelvápoló szerepét, vagy „csupán” műveletlenségből. (Mellesleg a kettő együtt is elképzelhető.) Netán a fiatalok gyorsan változó zsargonjához akartak idomulni, amolyan idétlen felnőttként, akiket ifjúkorunkban mindig kinevettünk, amikor erőltetni próbálták az ifjúságtól hallott s jól-rosszul eltanult beszédet. Nem állt nekik jól, s nem is kívántuk, hogy e tekintetben hozzánk idomuljanak. Szerintem a mai fiatalok sem igen díjazzák az ilyen „jópofizást”. Kormányunk ezt másképp gondolja. Olvasom, hogy Nagyon Balaton címmel hagyományteremtő szándékkal, mintegy tucatnyi helyszínen rendezvénysorozat indul az augusztus 20-i ünnephez kapcsolódva a kormányzat, a közmédia és a vállalkozói szféra együttműködésében. A számos program között lesz Nagyon zene fesztivál is, természetesen a Petőfi rádió közreműködésével, amelyben egyébként – legalábbis a rádióújság tanúsága szerint – nemrégiben elindították a Nagyon zenész című műsort. Nyilván vannak nagyon zenészek és kissé vagy kevésbé zenészek.

vasárnap, 07 július 2013 10:30

Tükörcserepek XXI.

kondor

  A minap rég nem látott kollégámmal találkoztam. Közéleti ember, nem titok tehát a neve sem, Dömsödi Gábor hajdani rádiós, később televíziós munkatársról van szó. Ő a közszolgálat után a kereskedelmi televíziózásnál kötött ki, s a dolgok jelen állásából fakadóan anyagilag is jól járt. Mivel televíziót kis túlzással legfeljebb tízévenként nézek, kereskedelmi adót meg szinte soha, jogos volt a kérdés: mit csinálsz mostanában? – Abbahagytam a tévézést – szólt a válasz –, Nógrád megyébe költöztem, s most polgármester vagyok egy kicsi faluban.
  Ez a kis falu Bokor névre hallgat, méghozzá az Árpád-kor óta. A Cserhát dombjai között húzódik meg, lakják vagy százharmincan, többségük a földből él. A környéken meg tán azon is túl veterán traktortalálkozójáról, valamint a modellautók terepversenyéről ismert. Mindezt nem ennek a piciny községnek a népszerűsítéséért mondtam el, hanem azért, mert Gábor utolsó mondata megmaradt bennem: „Tudod, sosem gondoltam volna én, aki sok pénzt kerestem, hogy pénz nélkül is boldog lehetek. Most az vagyok.” Lám, a csillogó mókuskerékből is ki lehet szállni – ha a mókus nagyon akarja. Én meg kicsit szégyellem, hogy a változtatásnak ezt a képességét sosem feltételeztem volna róla.
  Tanulság? Nincs. Legfeljebb annyi, hogy az ember csodálatos változásokra képes. Segíts magadon, s az Isten is megsegít?

vasárnap, 02 június 2013 13:35

Mani, mani, mani...

kondor

…énekelte a kitűnő Kabaré című film konferansziéja, aki a második világháború poklát igyekezett feledtetni a mulatóban, de közben azért világgá kürtölte, hogy bizony a pénz forog a világ körül, miközben forgatja is a világot, mondhatni egyeduralkodóként áll az életünk felett. Sajnos azóta is, sőt egyre inkább. Hogy egy másik régi slágert idézzek: „mert a világ nem halad, csak visszaváltozik.” Ha valaki még reménykedett a föld sorsát irányító nagypolitika (globalizmus) tisztességében, az sürgősen nézzen a tükörbe, és mondja a saját szemébe: elment a józan eszem. Mert miről is hallhattunk-olvashattunk mostanában szinte minden sajtótermékben? Arról, hogy az Egyesült Államok „nagyjai”, Hillary Clinton, Charles Gati, Soros György és mások Bajnai Gordon politikai mozgalmát támogatják. Pénzzel, no meg propagandával természetesen, megspékelve olyan kijelentésekkel, miszerint a változást kierőszakolandó a nem demokratikus eszközöket is megengedhetőnek tartják egy ilyen elvetemült ország esetében, mint a jelenlegi kormány által irányított Magyarország.

szerda, 01 máj. 2013 14:07

Tükörcserepek XX.

kondor

Csodaszép kis könyvecskét vagy inkább füzetet kaptam Tatay Sándor író (1910–1991) lányától. „Bor mellé való” a címe, s egyetlen Tatay-novellácskát tartalmaz, ám az – mint ahogy a Ház a sziklák alatt és még számos csodálatos regénye a szerzőnek – gyönyörű. Ágota célja a szép kis füzet megjelentetésével az volt, hogy a badacsonyi borokat, melyeknek édesapja nagy tisztelője, sőt kicsiny, ház körüli szőlőjének művelése révén termelője is volt, az irodalom segítségével is népszerűsítse. Mert milyen jó ötlet, ha egy-egy szépen csomagolt badacsonyi palack mellé egy-egy Bor mellé való novella is jár, feltéve, ha a bortermelő gazda megérti a szándékot. A novella címe Bonifác, és a világért se mesélném el, miről szól, mert ezúttal nem ez a lényeg, s az a részlet, amelyet most belőle idemásolok, tartalmáról nem sokat árul el.

hétfő, 01 április 2013 02:00

Tükörcserepek XIX.

kondor

Oktatásügyben mondja a magáét a kormány, a diákok, a tanárok, a professzorok, az Alkotmánybíróság, az Európai Unió mindenben illetékes okosai, s rajtuk kívül már csak „János és a város”. S jószerével mindenki mást mond. A józanul gondolkodó ember meg lassan már semmit sem ért. Valami nagyon elromlott ebben az országban az elmúlt évtizedekben, hogy a legelemibb dolgokban sem tudunk egyetértésre jutni egymással. Mindenbõl pillanatok alatt mûbalhé kerekedik, mindenki a saját jogait hangoztatja, méghozzá úgy, mintha joga csak neki lenne, a másiknak nem.
A követeléseiket hangoztató diákok például, amikor arra hivatkoznak, hogy joguk van dolgozni a diploma megszerzése után bárhol az Európai Unióban, lényegében igazat szólnak.

Amint már korábban az Új Idõkben megírtam, az unióba lépésünk elõtt ezzel a mézesmadzaggal – meg a bécsi cukrászdával – etettek bennünket a politikusok, rózsaszínre festve az azóta is sötét jövõt. Tehát jogukat joggal emlegetik a diákok, csakhogy a gondolkodás – s nem csak az övék – addig nem terjedt, hogy végiggondolják õk is meg a nagy hangon az unió nagyszerûségét hirdetõk, mi történne egy országgal, ha mindenki szedné a sátorfáját. Hiszen ha a végzõs diáknak szabad, másnak is szabad. Tehát itthon maradott, nyugdíjas nagyszüleik, szüleik életébõl eltûnnének a pékek, a boltosok, a buszvezetõk, s persze az orvosok, és így tovább, mert nekik is van joguk külföldön dolgozni. S végül eltûnne az ország. Mindenki elszivárogna belõle, s csak azok maradnának, akik az elszivárgókat felnevelték, kitaníttatták. Szép új világ, mondhatom. Fõ, hogy van jogunk. Ahhoz is, hogy a semmibe hulljunk. Majdcsak megérkeznek az új honfoglalók.

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok