2013. máj. 01., szerda 13:54

Gyarapodjunk!

ajandok

A keleti orvoslás hazai megismertetéséért. Ezt az indoklást (elismerést) tartottam a legértékesebbnek a kitüntetésemben. Hogy miért is?
  Először is az elfogulatlan hozzáállásért. A kínai orvoslást csak úgy lehet megismerni, megismertetni, ahogy én tettem. Idehívtam Magyarországra kínai orvosprofesszorokat, és megnyitottunk egy kínai rendelőt Budapesten. Mindezt még a rendszerváltás előtt, de annak küszöbén, 1989-ben. (Később kiderült, hogy egész Európában elsőként.)
  De nem az elsőség volt a lényeg, hanem az, hogy meghívottjaink, az önfeláldozóan ideutazó kínai szakemberek hazájukban is a legjobbaknak számítanak: egy akkori könyv adatai szerint benne voltak a legjobb háromszázban. Tehát a misszió 1989-ben elkezdődött. (Addig többnyire a bécsi, a leningrádi és a francia iskolák szerint művelték az akupunktúrát hazánkban.)

2013. április 01., hétfő 13:10

A jellem

ajandok

A közhiedelem szerint az ember vagy jellemes, vagy jellemtelen. Sokan vallják, hogy gyerekként még mindenki jó, de késõbb, ha olyan hatások érik, válik jellemtelenné. Cselekedeteink visszahatása azután láncreakciót vált ki, és egyre jobban „süllyedünk lefelé”. Nincs kiút, aki jellemtelen, az nehezen kapaszkodik vissza.

A hagyományos kínai orvoslás még a jellem gyógyítását is bevette elérendõ céljai közé. Igen, jól érti a kedves Olvasó, jellemessé tevõ gyógyászat is létezik. De hogyan? A kulcspont a Szív meridiánon van. Meridián alatt az adott szerv életenergiáját keringtetõ, a bõr alatt futó vezeték értendõ. Ezen találjuk az akupunktúrás, akupresszúrás pontokat, amelyek ingerlését tûvel szúrva vagy masszírozással végezzük. A szóban forgó pont a „lélek kapuja” nevet viseli, mint a Szív meridián 7. pontja. De mit is értenek lélek alatt a kínaiak?

2013. március 18., hétfő 03:53

Cserbenhagyásos csecsemőhalál

ajandok Egy jó hónap is eltelt már azóta, hogy Szent Péter felszentelt esernyõjét kinyitottuk a kistarcsai katolikus templom mellett. E néhány hét alatt érlelõdött meg bennem, hogy így nevezzem azt a jelenséget, amelyre ez a kezdeményezés született.

A szülõ ugyanis – bár a legnagyobb ajándékot adja magzatának azzal, hogy életet ad – rögtön cserbenhagyja, bûnt követ el. Nincs kiszolgáltatottabb az újszülöttnél. Az anyai ösztönök mind arra irányulnak, hogy ne hagyja cserben a gyermeket az édesanyja. Ha mégis megteszi, annak komoly oka kell hogy legyen. A körülmények miatti kétségbeesett helyzete diktálja ezt a lépését.

A legtöbb esetben az édesanya fiatalkorú. Családi viszonyai olyanok, hogy szülei szigorú ítélkezõk. Ebben a helyzetben az iskola sem különb. Hogyan is folytathatná a tanulmányait? Esetleg dédelgetett álma volt a továbbtanulás. A fiúja is rég elhagyhatta, hiszen õ meg – az esetek többségében – gyávaságból nem vállalta tettének következményeit.

Eszembe jut a Rákosi-korszak jelmondata: asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsõség. Ugye milyen érdekes lenne így beállítani a dolgot? Na de hát csak ezt merné ma zászlajára tûzni a vezetõ kormánypárt… Pedig olvasom az egyik újságban nemrég közzétett gyorsjelentésben, hogy 2227-tel születtek többen a tavalyi év elsõ tizenegy hónapjában, mint egy évvel korábban. Csak sajnos ott van a másik statisztikai adat is: évente körülbelül száz csecsemõt hagy cserben a szülõanyja, ezzel halálra ítélve.

    Elképzelni is nehéz azt a helyzetet, amelyben az anya lehet, amikor elhagyja újszülöttjét. Ekkor számít igazán, hogy van-e még istenhite. Talán eszébe jut kapaszkodóként. Persze ne felejtsük el az életadással, a szüléssel járó fájdalmakat sem: bizony gyötrelmes lehet az is az egyedüllétben, mondjuk egy vécé magányában. Hová rejtse? Meg is kéne szoptatni már… jutnak eszembe a Szûzanya gondolatai József Attila Háromkirályok címû versébõl. Na ez már nem fér bele… Az anyai ösztönök itt csõdöt mondanak.

2. oldal / 2

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok