péntek, 03 január 2014 11:09

Rózsika néném karácsonya

s ra-uj

  Rózsika nagynéném életének az adventi mise elmaradhatatlan része volt. Kisvárosok külterületein, mezőgazdasági középiskolákban tanított matematikát, és ha eljött a december, minden áldott nap begyalogolt a központba a hajnali misékre, ha esett, ha fújt, ha a téli hidegben az út korcsolyapályává fagyott; elment a kommunista diktatúra vagy az ’56-ot követő vészkorszak tiltása ellenére is. Egyre idősebben, egyre fájósabb lábbal zarándokolt egészen élete végéig.

  Rózsika nagynéném még a régi iskolához tartozott. Az irigylésre méltó elvhű emberekhez, akik számára a vallásos hit megélése és gyakorlása olyan magától értetődő volt, mint a levegővétel, és amelyből tartást merített és belső mércét kapott.
1956-ban Fertődön tanított, és osztálya a forradalom leverése után testületileg „disszidált” a néhány kilométerre lévő osztrák határon át. Ami a megtorlás idején elbocsátást és megbélyegzést vont maga után. De Rózsika nénémnek szerencséje volt. Karcag mezőgazdasági technikumának élelmes igazgatója, kihasználva a lehetőséget, hogy a sok elbocsátott, de kitűnő „ellenforradalmi” tanár közül válogatva elitiskolát hozhat létre, kiharcolta, hogy alkalmazhassa őket. Ám éreztette velük, hogy saját érdekükben meg kell húzniuk magukat.

péntek, 03 január 2014 11:04

Viszontlátásra

s ra-uj

  A viszontlátás reményében búcsúzom kedves Olvasóinktól. Öröm volt az Új Időknek dolgozni, öröm volt érezni, hogy munkatársakat és olvasókat közös ügy köt össze: a magyar nemzet szeretete. Nem a létező nemzet szeretete, hanem azé, amilyennek lennie kellene. Mi, az Új Idők munkatársai ennek megvalósulásában hittünk, ennek megteremtéséért dolgoztunk.

  Mint szüleink és nemzedéktársaik tették, akiknek hitét örököltük és életpéldájukat követjük. Felmenőink emberi méltósággal, szabadon és tisztességgel, derűsen és a világ szépségeinek örülve éltek egy olyan korban, melyben – Camus szavaival – „a bűn volt a törvény”. Ha ők ezt szabadságuk vagy munkahelyük kockáztatásával is vállalták, úgy éreztük, hogy nekünk is kötelességünk örökségüket továbbvinni. A saját jó közérzetünk érdekében is természetesen. Két évtizede először van olyan kormányunk, amely végre beteljesíthetné a generációk óta, hat évtizeden át életben tartott reményeket: olyan haza megteremtését, amelyben mindenki szabadon és boldogan élhet. Ha még egy ciklusra esélyt kapnak a jövő évi választásokon. A sors rosszindulata, hogy éppen e döntő választást megelőző időszakban kell a tollat letennünk és a győzelemért egymás bátorítását nélkülözve küzdenünk.

csütörtök, 12 december 2013 18:28

Kétféle emlékezet, kétféle kultúra

s ra-uj

  Tévedtünk, amikor azt reméltük, hogy a szocialista utódpártok maguktól elsorvadnak idős választóik „kihalásával”. Nem számoltunk az élővilág egyik alaptörvényével: az emlékezet meghatározó szerepével. Hiába öregszik meg és szárad el ősszel a virág, azért nem pusztul ki a világból. Magot termel, és a mag emlékezik. Visszaemlékszik, milyen volt virág korában, és ha földbe hull, s napmeleget és esőt kap, ugyanolyan virággá fejlődik. Az emlékezet gondoskodik róla, hogy a világban minden lesz, ami egyszer volt. Így az utódpártoknak is mindig lesznek hívei, ameddig lesznek honfitársaink, akiknek emlékezetét a szocialista nosztalgia uralja.

csütörtök, 14 november 2013 01:00

Hívők a társadalomért

s ra-uj

  A társadalom kezd bátorságra kapni a kormány példáján, és az emberek kezdik hinni, hogy a jót nemcsak akarni és tenni lehet, de a szándékot a nagy nyilvánosság előtt meg is lehet vallani. Hogy is írta Novalis: „Bizonyos vagyok afelől, hogy a hitem végtelenül erősebb lesz, amint egy másik ember is hinni kezd benne.” Ezt a bátorítást érezve rendezték meg a Katolikus Társadalmi Napokat a múzeumkertben.

  A katolikus karitatív szervezetek közös felvonulása erőt sugárzott. A nagy fehér sátrak sorai között hömpölygött a tömeg, a nagyszínpad előtti asztaloknál rengetegen üldögéltek a nedves hideg ellenére – és a résztvevők többsége középkorú és fiatal volt.

A sátrakban bemutatkozó szervezetek meggyőzték a látogatókat, hogy tudják, hol nagy a szükség, és naprakészen igazodnak az igényekhez.

hétfő, 02 szeptember 2013 02:00

Beavatkoznak a rejtőzködő választók?

s ra-uj

  A miniszterelnökségre pályázó Bajnai Gordon felsülni látszik. Jelöltként való felbukkanása és várható kudarca híveivel közös marxista világlátásának következménye. Marx a történelmet mechanikus folyamatnak tartotta, amelyben az emberi gondolatoknak és tetteknek nem tulajdonított jelentőséget. Bajnaiék is biztosra mentek a pénz, paripa, fegyver, a külföld és a média támogatásának birtokában – és nem számoltak az emberi reakciók kiszámíthatatlanságával.

 Terveik elvileg reálisnak tűntek, s a választásokon komolyan megszorongathatták volna a kormánykoalíciót. Biztosra vették az MSZP szövetségét, s vele a társadalomba beágyazott szervezeteik kihasználását, valamint elnökének hátralépését Bajnai erős külföldi támogatottsága láttán. Másrészt számítottak a választani nem tudó vagy nem akaró rejtőzködők nagy számának megnyerésére.

  Csakhogy. Először is alulértékelték Mesterházy Attilát. Ennek a lassú víz embernek eszében sincs mást győzelemre segíteni kitartó munkával újraépítgetett szavazóbázisuk átengedésével. Látszólagos simulékonysága csendes erőszakot és kemény ambíciót takar, amiről véletlenül magam is hallottam. Tavaly kárpátaljai házigazdám vendégei között felemlegette Mesterházy apukát és szavait, miszerint „fia miniszterelnök lesz!”. A fiút csak a rejtőzködő szavazók megnyerésével bizonyított magasabb támogatottság, nagyobb győzelmi esély kényszeríthetné meghátrálásra. 

csütörtök, 01 augusztus 2013 02:00

Kongói tanmese

s ra-uj

  Huszonhárom év tapasztalataival olvasom újra Joseph Conrad A sötétség mélyén című, 1909-ben megjelent regényét – ezúttal egy érintett szemével. A könyv Kongó gyarmatosításáról tudósít, amely a bennszülöttek pusztulásával, ugyanakkor a végrehajtó fehérek lealjasodásával járt. De csak most döbbenek rá, hogy az Európára váró veszélyekre is figyelmeztet.

  A regény elején egy „kontinensbeli ország” társasága kongói elefántcsontgyűjtő vállalkozásához szerződteti a történetet elmesélő Marlow nevű angol hajóskapitányt. Conrad már a társaság központjának leírásával jelzi: ami a gyarmaton történik, annak itt a gyökere. Egy személytelen, sőt abszurd gépezetet ismerünk meg, amely az európaiakkal is fogyóeszközként bánik. A kopár épületben nincsenek kiírások, nevek. A „titkárság” két női dolgozója kötögetve, ölükben macskával, szótlan csengetéssel hívják az alkalmazottakat, akik intéssel irányítják Marlow-t a nagyfőnökhöz. Felvétele – és társaié is – szűk percig tart, s ránézéses vizsgálatán az orvos nem is leplezi cinizmusát: statisztikájában nincs rovat a visszatérők számára.

 

péntek, 02 augusztus 2013 20:34

A nyugtató hang

s ra-uj

  A magyarok emberségesek. A néhány generációs nagyvárosi lét még nem koptatta ki belőlünk nagy-, déd- vagy ükszüleink ösztöneit, akiknek többsége még falusi volt. A kisközösségekben mindenki szegről-végről rokon, s ha nem, hát szomszéd volt, és mint egy nagy családban, évszázadokon át megszokta, hogy figyel egymásra, és a kapcsolattartás ezer apróbb-nagyobb fortélyával szerez örömet a másiknak vagy enyhíti bánatát. Amit röviden emberségnek nevezhetünk.

  Szép példájával egy szürke pénteken találkoztunk, a 291-es hegyi járaton, amely egy csúcsforgalomban megszokott, fárasztó utazást változtatott derűs emlékké. A busz késett, tömött volt, és az egymásnak zsúfolódó utasok rosszkedvét egy ötödikesforma osztály fülsiketítő ricsaja fokozta. Míg egyszer csak megszólalt egy hang a mikrofonban.

 

vasárnap, 07 július 2013 09:18

Élő falvak

s ra-ujVisnyaszéplak úgynevezett élőfalu. Az elnevezést új lakói találták ki a hagyományos életformához visszatérő településekre, a megtévesztő biofalu helyett. A betelepülők értelmiségiek, a biológustól a bölcsészen át a vegyészmérnökig, akik új életet akartak kezdeni: foglalkozásukkal felhagyva gazdálkodásból kívántak megélni. Történetükről Zaja Péter, az egyik kezdeményező mesélt a minap a Sándor Körben.

Zaja Péterék 1990-ben, egy katolikus kör kirándulásán figyeltek fel a dél-somogyi úgynevezett szeres településre és arra, hogy az elgazosodott határban még mindig teremnek a gondozatlan, öreg gyümölcsfák. Három évre rá kiköltöztek a harmincötös lélekszámú, elnéptelenedő faluba, és példájukat egyre több értelmiségi család követte. Ma kétszázötvenen lakják a települést. Egy-két hektár földön, illetve erdőn gazdálkodnak, állatokat tartanak, melyek az élelmet és a tüzelőt biztosítják, jövedelmüket kézművességgel egészítik ki. Nagygépeik közösek, a munkát főként kisgépekkel és állatokkal végzik. A gyenge, tíz aranykoronás földeken főként gyümölcsöt termelnek őshonos fákon.

 

szerda, 01 máj. 2013 13:09

A neheze most következik

s ra-uj

Törvénybe iktatták a Magyar Művészeti Akadémiát, és tisztes költségvetést szavaztak meg a működéséhez. A Makovecz Imre megálmodta cél két évtizedes küzdelem után valóra vált. De a neheze most következik: a „tisztességes művészeti élet megteremtése”, a tagsági diplomákra írottak szerint.
  Érezzétek át a pillanat nagyságát! – nem véletlenül kezdte így Fekete György elnök rövid beszédét a diplomák átadásán, március 15-i ünnepségük után. A művészvilág a történelemben először kapott felhatalmazást, hogy sajátosan magyar nyelvezeten szóljon a magyar valóságról, és ez páratlan lehetőség. De felelősség is.

hétfő, 01 április 2013 13:32

CÖF: a mi hálózatunk

s ra-uj

A Civil Összefogás Fórum jött, látott – és lehetõvé tette a régen várt rendszerváltozást. Az ország háromszor lépett ugyanabba a folyóba. Emlékszünk az 1990–1994 és 1998–2002 között hatalmon lévõ kormányok sorsára, és tapasztaltuk, hogy 2010-tõl kezdõdött elölrõl ugyanaz a forgatókönyv. Lassan elfogyott a hitünk, hogy valaha az ország többségének akarata érvényesülhet. Nem csoda, hogy a társadalom már-már természetfölötti erõvel ruházta fel a szocialista egypártrendszer örököseit, és kezdte azt hinni: hatalmukkal szemben tehetetlenek vagyunk. Mentegettük magunkat összeesküvés-elméletekkel, felpanaszoltuk, hogy az egész országot átszövõ sejtjeikkel, pénzükkel, külföldi támogatásukkal esélytelen lenne szembeszállni.

A CÖF azonban bebizonyította, hogy ha a társadalom összefog, esélye van jussának megvédésére. A szervezet februárban tartott elsõ évértékelõ nagygyûlésén egy öntevékeny civil társadalom jellegzetességeit és feladatait összegezte. Alapító elnöke, Csizmadia László leszögezte: az országban a tényleges hatalom a népé, és a kormányok csupán az õ megbízásukból tevékenykednek négy éven át. A CÖF tagszervezeteinek közös ügye a polgári kormány megvédése, illetve 2014-ben újraválasztása lesz.

Bencsik András, a békemenetek egyik szervezõje figyelmeztetett: ne dõljünk be a baloldali és liberális pártoknak, akik taktikai okokból mutatkoznak szétforgácsoltnak.

1. oldal / 2

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok