2014. január 03., péntek 10:55

Az utolsó sorok

Balassa Zoltán

  Villámcsapásként ért a hír, hogy lapunk, ahová elég sok cikket írtam, megszűnik. A lámpás kialszik. Ez az utolsó szám. Tudom, hogy mindennek egyszer vége szakad. Mégis keserű szájízzel rovom e sorokat. Ami fölöttébb zavar, hogy akkor kerül erre sor, amikor egy nemzetileg elkötelezett kormány irányítja az ország szekerét. Számos nagyon fontos rendezvény is épp ebben az időszakban szűnt meg, pedig az összekapcsolta, összekovácsolta a magyarokat. Trianon a fejekben még mindig meghúzva tartja a határokat, minden deklarált politikusi nyilatkozat ellenére.

  Köszönetet mondok Vödrös Attilának, akivel még az Új Magyarország című lapnál kötöttem barátságot. Már korábban is találkoztunk, de akkor csak futólag. Ez a lap is furcsa sorsra jutott. Egy idő után már nem volt szükség a tudósításaimra. Majd beolvadt a Magyar Nemzetbe. Ott sem volt rám szükség. De Attila átment a Pest Megyei Hírlaphoz. Ott örömmel fogadták írásaimat. Ám azt is tönkretették. Ezután született az Új Idők, melyet viszont a nagypolitika nem kívánt soha támogatni. Ezért maradt független, de anyagilag kiszolgáltatott.

 

2013. november 14., csütörtök 01:00

Bodrogköz Orbán Balázsa

Balassa Zoltán

  Bogoly Jánosnak kiállítása nyílt Királyhelmecen, Felső-Bodrogköz központjában szeptember 20-án. Sokan úgy tartják számon, mint „az utolsó bodrogközi polihisztort”, vagy „Bodrogköz Orbán Balázsaként” tisztelik. Nem ok nélkül.

  Akik fiatalkora óta ismerték Jánost, tanúsítják, nem hagyományos gyermekként viselkedett, mikroszkópja fölé hajolt, hogy kutassa a természetet.
  Bogolynak röpke hatvan év sem adatott, hogy a Bodrogköz, egyik érdekfeszítő és szép tájegységünk kutatójaként kiteljesítse sokoldalú tehetségét. Sok mindent tett le az asztalra.
  1951. július 4-én született Királyhelmecen. Első generációs értelmiségi volt, mint annyian, hiszen a felvidéki magyarság értelmiségét több ízben lefejezte a demokratikusnak hazudott Csehszlovákia. 1969-ben érettségizett szülővárosában.

 

2013. szeptember 02., hétfő 02:00

Isten, haza, család

Balassa Zoltán

  Európa, a keresztyénség és a magyar reformátusság múltja, jelene és jövője címet adta nyári konferenciájának a Magyar Református Lelkészegyesületek Szövetsége (MRLE). Újjáalakulásuk óta a csonka ország határain kívül tartják évi nyári tanulmányi napjaikat. Idén, 24. alkalommal Kassán gyűltek össze az európai kulturális főváros okán.

Július 29-én a református templomban Orémus Zoltán esperes János evangéliumából vette a textust, melyben Krisztus az Atyát a szőlősgazdához, önmagát a szőlőtőhöz, a tanítványokat a szőlővesszőkhöz hasonlította (15,1–8). Az Úr a teremtés óta továbbra is munkálkodik. Az ige szerint „aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”. Akik így élnek, óriási lehetőséget kaptak: „bármit akartok, kérjetek, és megadatik nektek.” Ez azonban azzal jár, hogy kéréseink összhangban legyenek a krisztusi szemlélettel. Aki viszont nem él igeközösségben Vele, annak elapad a hite. A megszáradt szőlővesszőt „tűzre vetik és elégetik”.

Tóth Albert tiszalúci prédikátor, jogász, az MRLE elnöke nyitotta meg a rendezvényt. – Kassa, a Felvidék egyik fellegvára hívott, s örömmel jöttünk – mondotta. Ezt a várost is a trianoni irigység nagy lakodalma és ismételten a párizsi békeszerződés gyűlölete, a nagyhatalmi rosszindulat szakította el. Eljöttek a meghívás nyomán Kassára az elődszervezet eredeti célkitűzéseivel összhangban, hogy ápolják egymás hitét, és ezáltal építkezzünk. Köszönetet mondott a segítőkészségért, elsősorban a jelen lévő Czimbalmosné Molnár Éva főkonzulnak.

 

2013. augusztus 01., csütörtök 02:00

Tudathasadás

Balassa Zoltán

  A Zoltán se nem Zdenek, se nem Zdenko

  Egy ismerősöm hívott telefonon, mert rövid cikket írtam róla, amikor kitüntették. Az írással meg volt elégedve, csak két mondatot nem értett. Ugyanis azt tettem szóvá, hogy keresztnevét nem magyar formában írták az oklevélre. Kiderült, a Csemadok helyi szervezete is szlovákul írta a javaslatba a nevét. Le is kaptam őket, miért szlovákosítanak.
  Régen, röpke száz-százötven évvel ezelőtt szokás volt May Károlyt és Verne Gyulát írni. Az utóbbi esetében bosszantott, miért nincsenek magyar hősei, csak franciák és angolok. Nevük szerint természetesen magyaroknak tartottam őket, habár akkoriban May könyveihez nem lehetett hozzájutni, mert náci, korabeli hamis szóhasználat szerint: fasiszta irodalomnak számított. Nyilván csak azért, mert Adolf Hitler kedvelte köteteit. Az nem volt szempont, hogy Albert Einstein is.

 

2013. augusztus 02., péntek 20:49

A végvárakért felelősséggel tartozunk

Balassa Zoltán

  A Kassa-ÉRT (Északkeleti Reformátusok Találkozója) háromnapos rendezvénye pénteken, június 14-én kezdődött és 16-án ért véget. Az ünnepi istentisztelet a több mint kétszáz éves kassai Kálvin téri református templomban zajlott. Koncertek gazdagították a műsort.

  Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár köszöntőjében hangsúlyozta, ez a találkozó azt üzeni, hogy a kassai magyar reformátusság történelmi, kulturális, lelki és szellemi öröksége jelen van, mely mindig kiemelkedő szerepet töltött be. Itt zajlott Bethlen Gábor esküvője, Kazinczy Ferenc itt adta ki az első magyar irodalmi folyóiratot, a Bánk bánt 180 évvel ezelőtt itt mutatták be, Esterházy Jánost ebben a választási kerületben választották parlamenti képviselővé, és II. Rákóczi Ferenc itt alussza örök álmát. Kassa csak velük együtt Kassa. Ők példaképek és jelképek. A jeles magyar hírességek és a kiemelkedő magyar események reményt nyújtanak és cselekedetekre ösztönöznek. Megmaradásunkat csakis a cselekvő hit biztosíthatja. „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek” – mondja a hegyi beszéd. Márai Sándor is azt mondja: „Ez a kor mintha már csak élni akarna, szerep és küldetés nélkül. Én azt hiszem, így nem lehet élni.” Trianonnal sem veszítettünk el véglegesen mindent. Ha ezt lemondóan elfogadnánk, akkor kishitű öncsonkítást végeznénk. Buzdította hát a kassai és a felvidéki reformátusokat arra, vállalják feladataikat, és összefogva harcoljanak emberi és keresztyén jogaikért, értékeikért. Hiszen Hamvas Béla mondotta: „Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs.”

 

2013. július 07., vasárnap 10:09

Búcsú egy jó baráttól

Balassa Zoltán

  Reisch Alfréd Sándor nemrégiben Kassán elhunyt politológus egyetemi tanárt a Zemplén megyei Hardicsán temettük május 21-én. Ez a falu egykor ruszin–magyar népességű volt, majd magyarrá vált, ma már csak néhány tucatnyi magyar lakosa van. Frédi itt érezte magát igazán otthon, mert élete úgy alakult, hogy bár sokat utazott, de sehol sem volt igazán otthon. Gyökértelen maradt.

  Ifj. Demes Tibor református lelkész háromnyelvű – magyar, szlovák, angol – istentisztelet keretében búcsúztatta az elhunytat. Gyermekei már csak angolul tudtak elbúcsúzni tőle. Frédi koporsóját a magyar és amerikai zászló díszítette. A temetőben körülötte néhány fejfa vigyázza majd örök álmát. Hazatalált.

  Ami azonban szomorúsággal töltött el, az a magyar sajtó nemtörődömsége. Jókai azt írta egyszer, hogy nagyjainkat csak haláluk után becsüljük meg. Úgy látszik, már ez sem igaz. Frédi 1995-ben települt Magyarországra. Kassán is gyakorta megfordult. Szerényen, szinte észrevétlenül élt közöttünk, de közben rendíthetetlenül dolgozott. Még halálos ágyán is diktált és keresztrejtvényt fejtett.

 

2013. máj. 01., szerda 13:45

Március idusa Kassán

balassa

Március 15-e közeledtével Kassán és környékén évek óta számos rendezvény zajlik. Így volt ez idén is. A sort a főkonzulátus kezdte március 14-én, majd a következő napon a Csemadok városi szervezete tartott megemlékezést. Hörcsik Richárd parlamenti képviselő viszont a hóhelyzet miatt nem tudott a közeli Sátoraljaújhelyről megérkezni, de a miskolci színészek sem. Tizenhatodikán a kassai köztemetőben koszorúztuk meg az egykori szereplők sírját. Vasárnap, 17-én a kassai református templomban ünnepeltünk, és Magyarbődön emlékeztünk az első kassai csatában (1848. december 11.) elesett és a hagyomány szerint itt eltemetett hősökre. Magyarbőd ma már csak nevében magyar. 1980-ban Kóka Rozália Sebő Ferenc és Halmos Béla társaságában ellátogatott a faluba, de itt a gyerekeknek le kellett fordítani a magyar meséket. Pedig a hagyomány szerint Bethlen Gábor székelyeket telepített ide. 1938-ban a falu asszonyai azért tüntettek, hogy csatolják őket Magyarországhoz. Emiatt a szlovák csendőrök brutálisan megverték őket. A félelem gyors asszimilációhoz vezetett. Pazderák Bertalan pedagógus akart ezen a kedvezőtlen helyzeten változtatni, de viszonylag korai halála ezt meggátolta. Pedig ő volt a temetőben felállított kopjafa és az ünnepség kezdeményezője.

2013. április 01., hétfő 12:41

Húszéves a bő gatya

balassa

Annak idején többször is elolvastam a Heti Magyarország 1993. február 26-i számában megjelent „beszélgetést”, amelyet Ományi Kálló Gyöngyi készített Zoltai Gusztávval, a Mazsihisz ügyvezetõ igazgatójával és Landeszmann György akkori fõrabbival.

Három tanulság is adódott általában. Az egyik, hogy a kérdezõ sarkítottan és elfogultan fogalmazott. A rosszízû kollektív bûnösség elve lappangott kimondhatatlanul is a kérdései mögött. Mintha a névsor, amelyet említett – Kun Bélától Szamuelyn és Rákosin keresztül Péter Gáborig – bármit is bizonyítana. Bizonyíthatja-e ez azt, hogy zsidó–magyar ellentét létezik? Legfeljebb csak annyira, mint magyar–magyar ellentét is. Szép számmal voltak ávósok, prominens kommunisták magyarok között is. Kun, Szamuely és a többiek a kommunizmus elvakult híveiként követték el tetteiket, s nem zsidó minõségükben (ha maradt valami ilyesmi bennük). Vallásos zsidó meggyõzõdés nem maradt bennük egy fikarcnyi sem.

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok