péntek, 03 január 2014 10:14

A szolgálat folytatódik

ovari-uj

  Korosodván az ember egyre sűrűbben néz szembe az elmúlással. Az ifjúkori, többnyire meglehetősen távolságtartó viszony lassan-lassan bizalmas kapcsolattá szelídül; a mindennapok része lesz. Hát hogyne: családtagok, rokonok, jó barátok mennek el; mi, az egyelőre még itt maradtak egy szép napon azon kapjuk magunkat, hogy újságolvasáskor immár nemcsak úgy átfutjuk, de tüzetesen szemügyre is vesszük a gyászjelentéseket. Nem csak az ismerős nevek érdekelnek bennünket, életkorunkat is összevetjük a fekete keretben megjelentekével.

  A tárgyak is el-eltünedeznek mellőlünk. Sóhajtva vesszük tudomásul, hogy elkopnak, összetörnek, végérvényesen elkeverednek régóta őrzött emlékek; míg bizonyos dolgokról mi magunk mondunk le, ahogy előrehaladunk az időben. Túlzás volna azt állítani, hogy mindezt mindig könnyű szívvel tesszük – de lelkünk mélyén azért mindannyian tudjuk, milyen gyerekesen nevetséges dolog lenne, ha itt a földön rendezkednénk be az öröklétre.

csütörtök, 12 december 2013 18:24

Biztató fejlemények

ovari-uj

  Bizony nincs könnyű helyzetben az, aki tárgyilagosan szeretné megítélni a demokratikus kormány eddigi tevékenysége során bekövetkezett változásokat. Ennek egyik oka kétségkívül ott keresendő, hogy a kabinet a saját munkáját – miként mindenütt a világon – természetesen minél jobb színben igyekszik föltüntetni, csakúgy, mint a hozzá világnézetben, szemléletmódban közel álló média. Evvel szemben az ellenzék – finoman fogalmazva – a kákán is csomót keresve arra törekszik, hogy még a fehéren-feketén egyértelmű eredményeket is megkérdőjelezze. Ebben nyilvánvalóan kitüntetetten kezére játszik a balliberális sajtó, amely mára már a legnemtelenebb eszközöktől sem riad vissza, ha a demokratikus Fidesz–KDNP-kormány lejáratásáról van szó. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy egyszerű választópolgárként eleve némi elfogultsággal szemléljük a körülöttünk zajló eseményeket – azaz jobb- és baloldalon egyaránt elnézőbbek vagyunk „saját” pártunkkal/pártjainkkal, és gyanakvóbbak a többivel –, még nehezebb megalkotni valamiféle, úgymond objektív értékítéletet.

csütörtök, 14 november 2013 01:00

Kiegyezést? Nosza!

ovari-uj

  Habár lassan befordulunk a 2014-es választás évébe, és – jóllehet, nem hivatalosan – megkezdődött (folytatódik?) a kampány, egészen elképesztő méreteket öltött mára a balliberálisoknál a zűrzavar. E sorok írásakor a 4K! kódjelű alakulat párttá nyilvánításával épp hét részre szakadtak azok, akik amúgy egységes „demokratikus ellenzékként” szeretnék látni és láttatni magukat. Egyszerű ember szellemi-lelki egészsége megőrzése érdekében már csak felületesen követi a náluk zajló eseményeket (most jó lenni politológusnak…); a hataloméhes tülekedésnek így mi is legföljebb egy-egy szokatlanabb mozzanatára figyelünk fel. Arra például, hogy ebben a visszataszító környezetben jelentkezett nemrégiben egy békéltetőnek tűnő hang, amely egyaránt szólt úgymond mindkét oldalnak. Kiegyezést, sőt egyenesen új kiegyezést sürgetett, mégpedig az egész ország érdekében Bajnai. Hogy az „új” jelzővel mire gondolhatott, azt – magunk nem lévén libaszakértők – legföljebb csak találgathatjuk; ezért illő szerénységgel csupán néhány mondatban vázoljuk fel erre vonatkozó elképzelésünket.

hétfő, 02 szeptember 2013 02:00

A bolsevizmus nem vész el…

ovari-uj

  Megunhatatlan bája van annak, amikor a balliberálisok önkritikát gyakorolnak. Újra meg újra eszünkbe juttatják az egykori elvtársakat. Nevezetesen azt a történetet, amelyben a kérdésre, vajon mi a biztosíték arra, hogy a párt a jövőben nem követi el ugyanazokat a hibákat, a válasz: hát, a párt… Ma persze nem egyetlen párt győzköd bennünket e sajátos képességéről, hanem az úgynevezett demokratikus ellenzék színe-virága. Egyes liberálisok és balliberálisok a legkülönfélébb fantázianevű alakulatokba rendeződve magyarázzák a bizonyítványukat; vagyis hogy volt, ami volt, de 2014-től kezdve aztán nincs mese, tényleg megújulnak.

Könnyű volna a szokásos legyintéssel elintézni őket, mondván, kutyából nem lesz szalonna; ám ennél azért bonyolultabb a dolog. Fodor Gábor például egy, a Magyar Nemzetnek adott terjedelmes interjúban védi a mundér, azaz a liberalizmus becsületét. Ez persze semmiképp sem baj; a szabadelvűség (mint sok más világszemlélet) tetszetős idea. A gondok ott kezdődnek, hogy nemcsak a liberalizmust védi, de – részben érthető okokból – az egykori SZDSZ-nek is menlevelet ad. Hiába hangoztatja ugyanis, hogy néhány fontos kérdésben annak idején nem értett egyet velük, ha az „ősbűnt”, a ’94-es koalíciókötést az MSZP-vel ma is helyes lépésnek tartja. Ám ez még hagyján. Maga Fodor, aki most valamiféle éteri tisztaságú liberalizmust akar képviselni frissen létrehozott pártjával, az élő bizonyíték arra, hogy ilyesmi megvalósíthatatlan a gyakorlatban. Hisz az SZDSZ is liberális elveket vallott – elméletben –, és amikor napi politikai céljai érdekében sutba vágta ezeket, ő még sokáig sziklaszilárdan együtt ingadozott a párttal, mint ama „abszolút elvtárs” az egykori viccben.

csütörtök, 01 augusztus 2013 02:00

Egy jelentés jelentősége

ovari-uj

  Coki minden jobboldalinak, konzervatívnak

  A balliberálisok alighanem úgy vannak a Tavares-jelentéssel, mint annak idején elődeik Lenin elvtárs összes műveivel. Afféle megkérdőjelezhetetlen hivatkozási alapnak számít azoknál is, akik amúgy egy árva sort se olvastak belőle. Bőven elég, ha áhítatos tisztelettel elrebegik: „Tavares is megmondta, hogy…” – és az Orbán-kormányra évek óta szórt szánalmas átkaikat máris megerősítve érzik. A harmincoldalas, állítólag két évig készült dolgozat persze – hja, az a fránya hozott anyag – jócskán tartalmaz tárgyi tévedéseket, csúsztatásokat még olyan kényes témákban is, mint a magyarországi cigányság vagy a sajtószabadság ügye; közülük a legdurvábbakra a magyar kormány dicséretes gyorsasággal és karakánsággal felhívta a figyelmet. Igazából nem is ez az érdekes; az ördög ezúttal nem a részletekben van. A Tavares-jelentés mindössze egy újabb példa arra, hogy számunkra nem maga a „vádirat”, hanem az általa (is) terjesztett szemléletmód lehet veszélyes.

péntek, 02 augusztus 2013 21:16

Elvtársi tévhitoktatás

ovari-uj

  Ahogy közelednek a jövő évi választások, úgy szedik elő a balliberális kelléktárból az Orbán Viktor lejáratását célzó egyre képtelenebb dolgokat. Például hogy – mintha egyenesen az Antikrisztus, maga a patás ördög lenne – neki és kabinetjének fölróhatóan csökkent nagymértékben Magyarországon a vallásos emberek számaránya. Ezt állítja, magyarázza ugyanis az Élet és Irodalom Pofon népszámláláskor című dolgozatában Vásárhelyi Mária. Jóllehet már a könyökünkön jön ki a kormánynak kiosztott ilyen-olyan „pofon”, mint balliberális szófordulat (a vérprofizmus, ugyebár); ám ezúttal az is kérdéses, elcsattant-e egyáltalán.
  Tényekkel természetesen nem érdemes vitatkozni. Nem is tesszük, még akkor se, ha tudjuk, hogy statisztikával adott esetben ugyanúgy „bizonyítható” valami, mint annak az ellenkezője. Készséggel elhisszük tehát, hogy a 2011-es népszámlálás adatai szerint 2001-hez képest harminc százalékkal csökkent a három nagy keresztény egyház valamelyikéhez tartozók aránya; hogy 73 százalékkal emelkedett a kisegyházak híveinek száma, és 22 százalékkal az ateistáké. Nyilván az is fehéren feketén kimutatható, hogy míg 2001-ben mindössze 1,1 millióan; ám 2011-ben már 2,7 milliónyian nem válaszoltak a népszámlálás vallási hovatartozást firtató kérdésére. (Az persze már fölvet bizonyos módszertani aggályokat, hogy más-más módon fogalmazták meg 2001-ben, mint 2011-ben ezeket a kérdéseket – ez viszont afféle szakmai ügy, részletes ismertetése e rövid jegyzet adta keretekbe semmiképp sem fér bele.)

vasárnap, 07 július 2013 09:37

Balliberális ruhafóbia

ovari-uj

Nem a ruha teszi az embert – mondogatjuk gyakorta –, esetleg Karinthyval befejezve: „hanem az ember teszi a ruhát, a zaciba.” Márai Sándor Füves könyvében „Az öltözködésről” címszó alatt mindössze egyetlen rövid mondatot tartott érdemesnek papírra vetni: „Az öltözködéssel egyáltalán nem kell törődni.” Így vagy úgy persze sok mindenről árulkodik öltözet és viselője. Manapság például valóságos kultusza van ugyan az egyediségnek, az ilyen-olyan módon kifejezett másságnak; mégis egyre egyformábbnak tűnnek az emberek. Az egy méretben olcsóbban gyártható, de állítható pántja miatt bármely fejformához megfelelő baseballsapka mintájára a hasonlóan gazdaságos megoldásokkal fokról fokra egységesíteni próbálják nemcsak a külsőnket, de a gondolkodásmódunkat is.

Kivételek természetesen mindig vannak. A művészvilágban mondjuk – kis túlzással – szinte épp az eltérő öltözködés, a különcködő viselkedés a megszokott. Éppen ezért meglepő az a fölfokozott izgalom, az a valamiféle homályos félelmet sejtető ellenséges indulat, amelyet Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház új igazgatója első hivatalos sajtótájékoztatóján puszta megjelenésével bizonyos körökben okozott.

vasárnap, 02 június 2013 12:48

Hátravan a java

ovari-uj

Kevés dolog változott meg az úgynevezett rendszerváltozás óta annyira, mint a munka, illetve a hozzá kapcsolódó fogalmak. A valamikori kétkezi munka becsülete például – ritka kivételektől eltekintve – oda; még a szellemi tevékenységek egy része is a „talán nem erkölcsös, de jogszerű” kategóriába tartozik, esetleg akár a törvényesség határát súrolja. Tömegek kerültek – önhibájukon kívül – az utcára, gyakran mindenüket elveszítve. Akinek átlagos, hétköznapi munkája van ma, az fülét-farkát behúzva robotol tíz-tizenkét órát is – de gyakran így se keres annyit, hogy abból tisztességesen megélhessen. Csoda-e, ha a fiatalok közül sokan ma nem hivatástudattól, hanem inkább energiaitaltól, alkoholtól és drogtól fűtöttek? Immár nem egy-egy, képességeikre szabott foglalkozást, életpályát választanak maguknak, hanem lehetőleg valami divatos diplomát szerezve minél jobban fizető „állást” (pozíciót) szeretnének; szinte mindegy, mi legyen az.

szerda, 01 máj. 2013 11:10

Békejobbot pergőtűzben?

ovari-uj

Napjainkban érthető, hogy a  fülsértő csatazajban megjelentek a megbékélést, kiegyezést, együttműködést sürgető szelídebb hangok is. Nem csak a napi politikai háborúskodásba belefáradt, saját életük kihívásaival már-már reménytelenül küszködő, nyugalomra vágyó kisemberek jámbor óhaja ez; az efféle amúgy sem hangzik el messzire. Közismert írók, jeles művészek is megszólaltak e témában. Olyanok, akik egyenesen reménytelennek ítélik az úgymond kettészakított magyar társadalom jövőjét, ha – ahogyan fogalmaznak – mindkét fél nem tesz végre engedményeket. Bizonyos történelmi helyzetekben fokozottan érdemes odafigyelni arra, amit a többnyire alkatilag különösen érzékeny emberek úgynevezett sorskérdésekről mondanak; és hát ki vitatná, hogy most ilyen idők járnak. Nézzük tehát, hogy azok szava, akik – bízvást állíthatjuk – sokunk szívéből beszélnek, lehet-e ma más, mint írott malaszt.

Jóllehet, már az ország „kettészakadása” is kissé elnagyolt megfogalmazásnak tűnik – mert a balliberális tábor jóval kisebb, mint a nemzeti oldal; továbbá jelentős tömegeket nem érdekel a pártpolitika –, egy esetleges széles körű összefogásnak nem ez a fő akadálya.

hétfő, 01 április 2013 13:06

Bolsevizmus újratöltve

ovari-ujMinden jel szerint március 15-re újra együtt lesz a nagy csapat: egy bokrétában pompázhat az egykori és a mai úgynevezett demokratikus ellenzék színe-virága. Végre az eddig ide-oda csapódó SZDSZ-esek is megnyugodhatnak; nekik – Fodor Gábor jóvoltából – egyenesen egy vadonatúj pártot hoz a tavasz. A Magyar Liberális Párt a legfinomabb, már-már éteri tisztaságú szabadelvûséget készül képviselni, így az igazi politikai ínyencek nemigen fogják majd az MLP-t holmi LMP-vel összekeverni. (Az MPL-lel pedig végképp nem, mert az egy csomagszállító gyorsszolgálat nevének rövidítése.) Talán még magát Demszky Gábort is hazaröpítik Berlinbõl a „megint hidegen fújó szelek” erre a remek hírre. Be szép is lenne! Kikölcsönözné a múzeumból legendás malaclopóját; bal hajtókáján tenyérnyi kokárda, jobboldalt „I love 4-es metró” kitûzõ, hóna alatt új könyve, az Elveszett szabadság; úgy süvítené bele a nagy orbáni diktatúrába, hogy aszongya: „El a kezekkel a Klubrádiótól!” (Az élõ egyenes adás közvetítõje e rádió részérõl Kuncze Gábor.)

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok