18. évfolyam 10. szám 2013. október 1.

Csűrös Csilla

  (Két és fél nap alatt több mint tizenhatezren jöttek el. Lehetséges, hogy közülük sokan azt sem tudták, pontosan miért, hová is jöttek. Egyszerűen csak érdekes volt a nyüzsgés a múzeumkertben, a sokféle színes prospektussal, szórólappal, füzettel, ízletes csemegékkel csábító sátrak erdeje, a fejtörő játékok nagyoknak és kicsiknek. Ők még nyereményeket és lufikat is kaptak. Vonzott a kirakodóvásár, a sok mosolygós arc, szokatlan volt a jövő-menő, beszélgető apácák látványa, elgondolkodtattak, megszólítottak a feliratok és a standok házigazdái egyaránt. A jó közérzetet nemcsak a bejáratnál kínált, házi szilvalekvárral megkent karéj kenyér elfogyasztása, hanem a nagyszínpadi koncertek sora is fokozta. Gyerekeknek, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt akadt a nap folyamán kedvére való: János vitéz családoknak commedia dell’arte stílusban, megzenésített vers, ír muzsika, magyaros és világzene, tehetségkutatókon befutott sztárok koncertje. A színpad előtt esténként a zene ritmusára táncoló, nevető fiatal apácákkal.

s ra-uj

  A társadalom kezd bátorságra kapni a kormány példáján, és az emberek kezdik hinni, hogy a jót nemcsak akarni és tenni lehet, de a szándékot a nagy nyilvánosság előtt meg is lehet vallani. Hogy is írta Novalis: „Bizonyos vagyok afelől, hogy a hitem végtelenül erősebb lesz, amint egy másik ember is hinni kezd benne.” Ezt a bátorítást érezve rendezték meg a Katolikus Társadalmi Napokat a múzeumkertben.

  A katolikus karitatív szervezetek közös felvonulása erőt sugárzott. A nagy fehér sátrak sorai között hömpölygött a tömeg, a nagyszínpad előtti asztaloknál rengetegen üldögéltek a nedves hideg ellenére – és a résztvevők többsége középkorú és fiatal volt.

A sátrakban bemutatkozó szervezetek meggyőzték a látogatókat, hogy tudják, hol nagy a szükség, és naprakészen igazodnak az igényekhez.

ovari-uj

  Habár lassan befordulunk a 2014-es választás évébe, és – jóllehet, nem hivatalosan – megkezdődött (folytatódik?) a kampány, egészen elképesztő méreteket öltött mára a balliberálisoknál a zűrzavar. E sorok írásakor a 4K! kódjelű alakulat párttá nyilvánításával épp hét részre szakadtak azok, akik amúgy egységes „demokratikus ellenzékként” szeretnék látni és láttatni magukat. Egyszerű ember szellemi-lelki egészsége megőrzése érdekében már csak felületesen követi a náluk zajló eseményeket (most jó lenni politológusnak…); a hataloméhes tülekedésnek így mi is legföljebb egy-egy szokatlanabb mozzanatára figyelünk fel. Arra például, hogy ebben a visszataszító környezetben jelentkezett nemrégiben egy békéltetőnek tűnő hang, amely egyaránt szólt úgymond mindkét oldalnak. Kiegyezést, sőt egyenesen új kiegyezést sürgetett, mégpedig az egész ország érdekében Bajnai. Hogy az „új” jelzővel mire gondolhatott, azt – magunk nem lévén libaszakértők – legföljebb csak találgathatjuk; ezért illő szerénységgel csupán néhány mondatban vázoljuk fel erre vonatkozó elképzelésünket.

csaba

  Európa nem a népeké, még csak nem is az unióé, hanem a pénzvilágé. Európa vezetése úgy szeretné, ha az unió szövetségnek látszana a kölcsönfelvevők és a kölcsönadók között. A cél az egység fönntartása, melyben békésen él egymás mellett a kifosztott és a kirabló. A lejáratódott békés egymás mellett élés doktrínáját kísérlik meg alkalmazni nem ellenséges nagyhatalmak, hanem szegények és gazdagok között. Görögország, Portugália már rácáfolnak a békés jelzőre, állandóak a tüntetések és az elégedetlenség. Most ébrednek föl, de a már-már éhezésbe csúszó országok is, mint Bulgária vagy Románia, kezdik tarthatatlannak érezni helyzetüket, ha még nem is a kormányzás szintjén, de a nép körében.

Az unió baja az, hogy nem veszi észre, nemcsak ezek a kifosztott országok maradnak le a világ előrehaladtával, hanem a világgazdasági versenyben Európa is. Kínával, Japánnal, a távol-keleti országokkal már régen nem tudja tartani a lépést, de még Dél-Amerikával szemben is veszélyben van.

Balassa Zoltán

  Bogoly Jánosnak kiállítása nyílt Királyhelmecen, Felső-Bodrogköz központjában szeptember 20-án. Sokan úgy tartják számon, mint „az utolsó bodrogközi polihisztort”, vagy „Bodrogköz Orbán Balázsaként” tisztelik. Nem ok nélkül.

  Akik fiatalkora óta ismerték Jánost, tanúsítják, nem hagyományos gyermekként viselkedett, mikroszkópja fölé hajolt, hogy kutassa a természetet.
  Bogolynak röpke hatvan év sem adatott, hogy a Bodrogköz, egyik érdekfeszítő és szép tájegységünk kutatójaként kiteljesítse sokoldalú tehetségét. Sok mindent tett le az asztalra.
  1951. július 4-én született Királyhelmecen. Első generációs értelmiségi volt, mint annyian, hiszen a felvidéki magyarság értelmiségét több ízben lefejezte a demokratikusnak hazudott Csehszlovákia. 1969-ben érettségizett szülővárosában.

 

  Novemberben lesz negyvenöt éve, hogy Dévai Nagy Kamilla színpadra lépett. Csodálatos eredményeket ért el az eltelt időszak alatt. Bejárta a világot, itthon és külföldön egyaránt sikert sikerre halmozott. Huszonkilenc nyelven tanult meg énekelni. Ezzel a teljesítményével 1995-ben bekerült a Guinness-rekordok könyvébe.   Azóta harmincnégy nyelven adja elő dalait. Valamennyi földrészen fellépett már. Liszt-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjének tulajdonosa, Kazinczy-díjas. 2000 augusztusában, amikor Balczó Andrást, Makovecz Imrét, Sütő Andrást, Szörényi Leventét vitézzé avatták, ő a rend ezüstkeresztjét kapta meg, majd szeptemberben lovaggá ütötték, 2004-ben lett a Szent György Lovagrend dámája. 2006-ban különösen nagy megtiszteltetés érte Kamillát. Az ENSZ égisze alatt működő Egyetemes Béke Szövetsége, valamint a Vallásközi és Nemzetközi Szövetség a Békéért elnevezésű szervezetek a legendás énekesnőt kérték fel Julia Roberts, a világhírű amerikai filmszínésznő utódaként a béke nagykövete tisztség betöltésére.

Mal rik-uj

  Emlékszem, úgy két évvel ezelőtt a Gellérthegyen egy Kiskabos-forma ember bongyor vörös hajjal és hajmeresztő vehemenciával arról győzködött, hogy milyen mocsok dolog, hogy a kormány a gazdagok pártján áll. Az illető aktivista mellesleg fotós hiénaként a hegyre fellátogató turistacsoportokra várva töltötte ily módon hasznosan a szabadidejét. Megütközve hallgattam az érvelését. Mivel értelmesnek tűnt, és éppen rá is értem, vitába is szálltam volna vele. Nem sikerült. Bizonyára mindenki ismeri azt a porszívóügynök-viselkedést, amikor mindegy, milyen érvet sorakoztat fel a beszélgetőpartner – például hogy nincs lakása –, az ügynököt a legkevésbé sem érdekli. Az előadást, a nehezen megtanult szöveget ebben az esetben is végigmondja. Na, így hallgattam végig végül kényszerűen az előadást arról, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó (szja) a gazdagok javát szolgálja. Mert a gazdagoknál így több pénz marad.

habel1 97 x 140

  Münchenben 1938. október 4-én Németország, Olaszország, Nagy-Britannia és Franciaország a „béke érdekében” közös megegyezéssel feldarabolták az antant iparilag és katonailag legerősebb keleti szövetségesét.

  Ennek során Hitler átvette a német birodalomba a cseh–morva–sziléziai medencében élő három és fél millió szudétanémetet.
  Attila, a hunok királya 1600 évvel ezelőtt a szláv törzsekkel közösen, együttesen telepítette le őket – a Hun Birodalom nyugati határőreiként. Ennyi évszázadon át békésen éltek együtt a csehek, a morvák és a németek.
  Nem az úgynevezett elnyomás volt az igazi indok, hiszen a győztesnek minősített, „kedvenc” Csehszlovákiában jobb életszínvonalon élhettek, mint a birodalmi németek.

habel1 97 x 140

  Az I. világháború megkezdésének századik évfordulóján, 2014. július 28-án emlékezünk hazánk legnagyobb tragédiasorozatának és Európa öngyilkosságának elindulására.

  Ugyanebben az évben kerül sor az országgyűlési képviselők megválasztására és nemzeti kormányunk ismételt megalakítására. Nehogy ezek a döntő fontosságú események eltereljék közvéleményünk figyelmét az eddigi legnagyobb katasztrófánkról, ezért – mellőzve a bolsevista emlőkön nevelt történészeinket – csakis a nemzeti érzelmű történészeinket, közíróinkat és politológusainkat kérem fel, hogy már most kezdjék el az okokat és az eseményeket elemző előadás-sorozatokat és cikkeket, amelyekben ne csak a hadiesemények naplószerű ismertetésére kerüljön sor, hanem a mozgatóerők és céljaik bemutatására összpontosítsanak. Kevés már az idő, csak tizenegy hónap van hátra!

ajandok

  Eljött az ideje, hogy Kínában mérjük össze a meridiántorna gyakorlásában való jártasságunkat. Méghozzá nemcsak a kínaiakkal, hanem egy Szingapúrból érkező csapattal, akik nagyon kíváncsiak voltak a mi teljesítményünkre. Erre a lehetőségre vártunk évek óta, mivel nem elég az, ha mi magunk érezzük a jó hatását, hanem az is fontos, hogy összemérjük a magunkét a mások tudásával.

  Csoportunk – tizenheten voltunk – együtt tornázott velük. Utána odajött hozzám a legöregebb szingapúri, és azt mondta, a mi tornánk hatása erősebb, mint az övék, annak ellenére, hogy rövidebb ideig tart. Este már odaültettek az asztalukhoz, és a vacsora előtt a szingapúriak vezetője azt találta mondani, itt az ideje, hogy egységesítsük a 3-1-2 meridiántorna-gyakorlatot, és Zhu Zong Xiang professzorral arra jutottak, hogy a mi tornánk lenne a szabvány.

attila2013

  Nem először tudatom kedves Olvasóinkkal azt, ami tulajdonképpen magánügyem: református vagyok. Református létemre be kell vallanom, mindig nagyot dobban a szívem, amikor Ferenc pápáról hallok. Szerencsére nem vagyok egyedül, hiszen tudjuk itáliai tudósításokból, amióta őszentsége beköltözött a Vatikánba, s mióta megszólal, azóta megtelnek a templomok Olaszor-szágban. Minden szavának súlya van. Boldog voltam, amikor láttam, köztársasági elnökünk homlokára keresztet írt hazánk vizéből, melyet Áder János vitt magával. S amikor az elnöki látogatásról szóló tudósításokat olvastam, boldog voltam, hogy ott kifejezésre juttatták, bizony a papoknak nemhogy nem szabad politizálniuk, hanem végeredményben kötelességük ezt a munkát végezniük. Már a 90-es évek elején – mindenfajta tolakodás nélkül közlöm – írtam arról, hogy a pásztornak a nyájat terelnie kell, írtam ezt azért, mert az akkori szocialisták és szabad demokraták és nagyon sokan papagáj módjára mondták: a papok nem politizáljanak, hanem imádkozzanak. Számtalanszor hallottuk ezt a legismertebb pap-politikussal, Tőkés Lászlóval kapcsolatban.

kondor

  Itt van ez az ároktői banda. Amelyről az utóbbi hónapokban azért zengedezett a sajtó, mert a bandatagok közül négyet – állítólag hatan vannak – hazaengedett a bíróság, ugyanis lejárt az előzetes letartóztatásuk időtartamára törvény szerint vonatkozó négy esztendő. (Magyarra fordítva: négy évnél hosszabb ideig nem lehet valakit előzetesben tartani, azaz ennyi idő alatt ha már ítélet nem született, legalább bírósági szakaszba kellett volna jutnia az ügynek.) A bíróság tehát késlekedett, a bűnözők meg hazavonultak, s az otthon melegében várták, mikor kegyeskedik a magyar igazságügy kitűzni a tárgyalást. Nos, ez megtörtént, miként a szeptember 11-i újságok hírül adták. És akkor megvilágosodtam, s kezdtem érteni, amit addig nem, miért is nem döntött ennyi idő alatt a bíróság. Olvasom ugyanis, hogy a banda egyetlen tagja sem vállalja magára a rablógyilkosság-sorozatot, amikor is idős embereket raboltak ki otthonukban, s kettőt közülük meg is öltek. A történtek alapján akár mindegyiket megölhették volna, életük a vak véletlenen múlt. S mert a kigyúrt, kopasz alakok a bírói kérdésekre hallgattak, hát nehéz a bíróság dolga.

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok