18. évfolyam 5. szám 2013. május 1.

Csűrös Csilla

Adenauer idejében ez biztosan nem történhetett volna meg! – csóválja fejét az idős könyvkiadó. – Hogy Magyarországot azért támadják Európában, mert alaptörvényébe írja Isten nevét, vagy mert tiltja a homoszexuálisok házasságát?! Idejutottunk. Az én generációm lehet, hogy szegényebb volt, de bizonyos, hogy erkölcseiben sokkal erősebb Európa-szerte. Ha ez a szemlélet uralkodik továbbra is, nem sok jót jósolok ennek a vén kontinensnek, hacsak a gondviselés valami váratlan fordulattal közbe nem lép… – legyint lemondóan.

  Ám azért mégis Chesterton írásainak újbóli kiadását fontolgatja, hátha általa többekhez eljut a kereszténység lényegét jelentő tanítás, a hit-remény-szeretet örök kapaszkodója. Azt a huszadik század eleji angol gondolkodót népszerűsítené, aki a józan ész nevében tiltakozik az államszocializmus és a nagytőke egyetlen szellemmé és testté váló, minden világjobbító törekvést legyőző túlhatalma ellen, aki szerint a gazdagság szülte legrosszabb modern gondolat az otthon, az otthonosság érzetének folyamatos támadása.

gedai

Magyarország állampolgárai között több nyelvi, etnikai kisebbség van, akik vallják kettős – magyar és kisebbségi – identitásukat. Mélyre nyúló történelmi okai vannak kisebbségeink viselkedésének. Az ő szerepükhöz és a mi elvárásainkhoz ismerni kell ezeket a történelmi okokat.

  Európa közepén, a Kárpát-medence páratlan természeti egységében a X. századig gyakran változott az uralmi helyzet. Kelták, szkíták, szarmaták, dákok, germán törzsek (gótok, gepidák, longobárdok), hunok birtokolták a Kárpát-medence egyes részeit; közben – egy ideig – római megszállás alatt. Elsőként – 567-ben – az avarok tudták a Kárpát-medence egészét birtokba venni. Rövid időre, mert 791–796 között Nagy Károly császár felszámolta az avar birodalmat; az agán kincstárát tizenöt társzekéren vitette el. Ezt követően egy évszázadra politikai vákuum volt a Kárpát-medencében. A politikai hatalmukat vesztett avarok közé szórványos szláv telepek ékelődtek, miközben a Dunántúlon frank, Erdélyben bolgár, a Felvidék nyugati részén pedig morva befolyás érvényesült.

Mal rik-uj

Néhány dolog újra világosabb lett. Mindig van néhány jelenség, valahonnan mélyről, a zsigerekből fakadóan, a neveltetés és a szellemi örökség által meghatározottan, ami a felületes szemlélő figyelmét először elkerüli, mert nem nyilvánít neki különösebb jelentőséget. Talán mert megszokta. Olyan, apróságnak tűnő dolgok ezek, amelyeket csak a figyelmes szemlélő tud egymás mellé illeszteni és azok között az összefüggéseket meglátni. Eleinte. Aztán ebben a rendezetlen halmazban ahogy az összeillő elemek – mint a mozaikkockák – egymás mellé kerülnek, egyre inkább mindenki számára felismerhetővé és világossá válik a kép egésze. Ismét jobban érthetjük a körülöttünk lévő világot.

  Új, tiszta tudással egészült ki a szocialista nómenklatúra egészéről, lényegéről alkotott kép. A Gyurcsány-kormány egyik titkosszolgálati vezetője az alvilág egyik vezetőjével egyeztetett arról, hogy a szervezett bűnözők milyen segítséget nyújtanának a baloldal hatalomban maradásához. Nyújtott azelőtt is, rendszeresen hordott pénzt meg nem nevezett szocialistáknak. Hívhatjuk a jelenséget „büntetlenséget a Fidesz lejáratásáért cserébe” paktumnak.

ovari-uj

Kevés dolog változott meg az úgynevezett rendszerváltozás óta annyira, mint a munka, illetve a hozzá kapcsolódó fogalmak. A valamikori kétkezi munka becsülete például – ritka kivételektől eltekintve – oda; még a szellemi tevékenységek egy része is a „talán nem erkölcsös, de jogszerű” kategóriába tartozik, esetleg akár a törvényesség határát súrolja. Tömegek kerültek – önhibájukon kívül – az utcára, gyakran mindenüket elveszítve. Akinek átlagos, hétköznapi munkája van ma, az fülét-farkát behúzva robotol tíz-tizenkét órát is – de gyakran így se keres annyit, hogy abból tisztességesen megélhessen. Csoda-e, ha a fiatalok közül sokan ma nem hivatástudattól, hanem inkább energiaitaltól, alkoholtól és drogtól fűtöttek? Immár nem egy-egy, képességeikre szabott foglalkozást, életpályát választanak maguknak, hanem lehetőleg valami divatos diplomát szerezve minél jobban fizető „állást” (pozíciót) szeretnének; szinte mindegy, mi legyen az.

s ra-ujÉletérzéseket nem lehet szavakkal elmagyarázni. A szocializmust normális társadalomnak elfogadókkal soha nem lehet megértetni azoknak az embereknek a viselkedését, akik ugyanebben a rendszerben a kiszolgáltatottságtól szenvedtek, és védekezésül saját belső értékrendjük szerint éltek. Ők nem érthetik a több százezer, jobbára idős ember viselkedését, akik a szívükkel és nem a kritikus eszükkel figyelik a kormánypártokat, és akik mindaddig kitartanak mellettük, míg ígéretükhöz híven harcolnak a szocializmus minden örökségének felszámolásáért. Mi vagyunk ott a békemeneteken, a kormánypártok a mi szavazatainkkal előzik meg rendre a szocialista utódpártokat az időközi választásokon. Ezt a kitartást a múlt pártjai és híveik nem tudják megérteni. Hiszen felülírja az időközi választások tapasztalatait, melyeket az ellenzék jelöltjei szoktak megnyerni, és felülírja a közhangulatot is, amelyet országjárásaik során (mert a szavazatszerzés reményében kétségbeesetten járják az országot) érzékelnek. A közhangulatot, amelyet a sok, változatlanul szegény, sőt kilátástalan sorsú ember határoz meg, akik hangosan panaszkodnak, ha végre van, aki meghallgatja őket. És mégis: az urnák magányában a csendes többség a kormánypártokra szavaz, ami nem sok jóval kecsegtet az ellenzék számára a sorsdöntő 2014-es választásokon.

A közelmúltban a Kerepesi temetőben jártam azzal a céllal, hogy korábban elhunyt hozzátartozóim sírját felkutassam. Meg is találtam, hála a temetőiroda alkalmazottai segítő-készségének, amiért utólag is köszönettel tartozom. Még térképet is kaptam tőlük a temetőről a könnyebb tájékozódás érdekében. A térkép hátoldala telis-tele volt nevekkel, nemzetünk elhunyt nagyjainak nevével, akiket itt temettek el.

  Később érdeklődve, szinte áhítattal és megilletődve olvastam a névsort Ady Endrétől Batthyány Lajosig, Bethlen Istvántól Blaha Lujzáig. Majd Deák Ferencet, Eötvös Lorándot, Jászai Marit és Jókai Mórt fedeztem fel a sorban. És… Megdöbbenve és elborzadva látom, hogy a tisztes névsorban ott díszeleg egy név, melynek hallatán az embert utálat és undor fogja el: Kádár, azaz Csermanek János neve.

csaba

Március végén, április elején egyik éjjel nem tudtam aludni, bekapcsoltam a rádiót. Zenei műsorok helyett beszélgető műsort kerestem, mert azon jobban elalszom. A Klubrádióban éjszakai ismétlésként egy Tamás Gáspár Miklós-interjút adtak. Furcsa fejtegetése, ha jól emlékszem, Győrffy Miklós mikrofonja előtt, kiverte azt a kis álmot is a szememből. A sötétben világosodtam meg.
  „Vaslogikába” rejtegetett álnokságot lepleztem le érveléseiben. Mikor bekapcsolódtam az adásba, hosszasan fejtegetett valami erőltetett logikai összefüggést Orbán Viktor hatalomra kerülése, hatalomgyakorlási módszerei, kommunikációja és a Horthy-rendszer között. Nem először hallottam ilyet. Ismert módszere ez a támadásnak, de akkor különösen nagy erőlködésnek éreztem azt, amit mondott. Akárhogyan kínlódott, azért a kétharmadot nem tudta megmagyarázni. Arra volt jó csak, hogy a holokausztozás felé vitte a gondolatokat. Őszintén mondom, már nem is érdekel, ki, mikor, miért hozza elő hetven évvel az események után a mai politikai hatalom lejáratására, mert ugyanazt az ütőkártyát látom benne, mint a lecsatolt területeken a magyar kártya kijátszásában. A tényekhez semmi köze, a hatalmi harcokhoz igen. Lassan már az európai holokausztbizniszben érdekelt politikusok sem kapják fel erre a fejüket, már ők is rájöttek a nagy átverésre.

ajandok

Egy párt alapításához tízezer ember már elég is lenne. Az „Élj 100 évet egészségesen” jelmondat alatt terjesztett kínai eredetű meridiántorna-mozgalom immár ennyi tagot számlál. Kérdés: hogyan értük el ezt a népszerűséget?

  A válasz összetett. Elsőként említem, hogy nagyon egyszerű, de egészségmegőrző mozgásokból áll. Főszerep jut benne a megfelelő pontok akupresszúrájának és az ugyancsak könnyű guggolásnak.

  A másik a hasi légzés. A hasi légzésen alapszik a hasűri szervek egészségének fenntartása. Főleg a 2. típusú cukorbetegek gyógyulnak – persze diétával is – a hasi légzéstől. Ez azt is jelenti, hogy a hasnyálmirigy inzulintermelése fokozásával (a Lép-meridián serkentésével) hatásos. De javul tőle a magas vérnyomás és az álmatlanság is.

A közelmúltban bensőséges és felemelő könyvbemutatón vehettem részt: Szeleczky Zita keresztfia, Jávor Zoltán nyugalmazott főiskolai tanár a lánglelkű színésznőről a fenti címmel megjelentetett könyvét mutatta be Kondor Katalin méltó és szakavatott vezetésével.

  A magyarság megmaradásában nagy szerepet játszott, hogy íróink, költőink és előadóművészeink nyíltan sorsközösséget vállaltak a nemzettel.
  Ez az utóbbi évtizedek politikája miatt szinte teljesen megszűnt. Ha pedig a nyilvánosság elé kiálló művész nem vállal felelősséget hazája sorsáért, akkor hazaárulást követ el.
  Szeleczky Zita életével és művészetével a kényszerű emigráció idején, idegen földön is a magyar lélek tisztaságát, fényét sugározta.

Szép volt, ami régen történt. Így vagyunk ezzel csaknem valamennyien. Ötven fölött „hej, komám, de szép is volt, amikor katonák voltunk” – ám a továbbszolgálati kérelmet csak igen kevesen adták be.
  Hasonlóképpen felböffennek bennem azok a május elsejék is.
  Szép lett volna? Gyerekek voltunk, és másképpen láttuk a valóságot, azaz kissé úgy, ahogyan azt a tanár pajtások el akarták velünk hitetni.
  Oroszul így tanultuk: „Pervoje maja bolsoj praznyik” – azaz május elseje nagy ünnep.
  A rózsadombi iskolában, ahová jártam, nem kérdezte senki, ki akarok-e vonulni, már fél hétkor bent kellett lenni és az iskolaudvaron gyülekezni. Indulás csak fél kilenckor volt, és az időt mi, fiúk fejeléssel és focival múlattuk. Jól emlékszem, az ünnepen hatalmas pofont kevert le nekem a csapatvezető pajtás (magyar szakos), mert vörös nyakkendőm félig a zsebemből kilógva árulkodott.

kondor

…énekelte a kitűnő Kabaré című film konferansziéja, aki a második világháború poklát igyekezett feledtetni a mulatóban, de közben azért világgá kürtölte, hogy bizony a pénz forog a világ körül, miközben forgatja is a világot, mondhatni egyeduralkodóként áll az életünk felett. Sajnos azóta is, sőt egyre inkább. Hogy egy másik régi slágert idézzek: „mert a világ nem halad, csak visszaváltozik.” Ha valaki még reménykedett a föld sorsát irányító nagypolitika (globalizmus) tisztességében, az sürgősen nézzen a tükörbe, és mondja a saját szemébe: elment a józan eszem. Mert miről is hallhattunk-olvashattunk mostanában szinte minden sajtótermékben? Arról, hogy az Egyesült Államok „nagyjai”, Hillary Clinton, Charles Gati, Soros György és mások Bajnai Gordon politikai mozgalmát támogatják. Pénzzel, no meg propagandával természetesen, megspékelve olyan kijelentésekkel, miszerint a változást kierőszakolandó a nem demokratikus eszközöket is megengedhetőnek tartják egy ilyen elvetemült ország esetében, mint a jelenlegi kormány által irányított Magyarország.

attila2013

A nagyformátumú, lengyel származású amerikai politikus Zbigniew Brzezinski Pozsonyban tartott előadásán a lényegre tapintott. Azt mondta, Európa már nem az európaiaké, hanem a bankoké lett. Ez hát az oka annak, hogy Európa ma már – például a Balkánon – szitokszóként használtatik. És nem csak a Balkánon! Hazánkban is növekszik azoknak a száma, akik korántsem úgy tekintenek földrészünkre, mint mondjuk húsz-harminc esztendővel ezelőtt. Alapjában véve nem csodálkozhatunk rajta, hiszen sokat emlegettük már e hasábokon is, hogy annak idején Horn Gyula, a pufajkás kommunista miniszterelnök zsákszámra hordta haza Németországból a különféle kitüntetéseket és a velük járó, akkor még márkakötegeket. Aztán tessék! Most ugyanezek a németek Daniel Cohn-Bendit európai parlamenti képviselőt jutalmazták valamiféle magas kitüntetéssel, amelyre az ugyanúgy érdemtelen most, mint annak idején Horn Gyula volt. Pusztán ezek kapcsán is kijelenthetjük: Nyugat-Európa erkölcsileg leszálló ágban van, s nem is tudom, mi mentheti meg. Talán Ferenc pápa lenne erre alkalmas és hivatott, aki legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a pápaválasztáskor a vatikáni dolgozóknak szokásjogon járó pénzjutalmat (ötszáz euró/fő) nem osztotta ki, mondván, hogy azt a vatikáni alkalmazottak felajánlják a szegényeknek. Érthető! Valószínűnek tartom: a pápai székhelyen tevékenykedő különféle alkalmazottak tisztes jövedelmet élveznek, azaz erre a „borravalóra” nem lehet szükségük. A szegényeknek viszont egyre nagyobb szükségük van, amit bizonyít az amerikai politikus kijelentése is, miszerint Európát megkaparintották a bankok. Ferenc őszentsége azóta a vatikáni bank felügyeletét ellátó bíborosok anyagi juttatását is megvonta.

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok