Nemzeti ünnepünk után

Értékelés:
(0 szavazat)

gedai

  Ünnepeink sorában a Szent István királyunkat idéző augusztus 20. kétségtelenül „a” nemzeti ünnepünk. A megemlékezések szónokai kiemelik a szent király tetteit, történelmi szerepét, nemzetünk számára ezer esztendőre szóló útmutatását. Az ez évi számtalan megemlékezés – közöttük a legmagasabb szintű egyházi és állami vezetőinké – ezt vetítette elénk; dicsőítették az államalapítót (valójában már a százesztendős államot európai királysággá emelőt), közigazgatás- és egyházszervezőt, a királyt, a szentet. Joggal és okkal.

  Szent István ezer éve történelmi mérce. Politikai és társadalmi mozgalmak, szervezetek hitelességüket Szent István törvényeivel, legendáival igyekeztek és igyekeznek igazolni; gyakran egy-egy kiragadott részletet abszolutizálni. Napjainkban így ragadják ki a környezetéből az „Intelmek” 6. pontját, és szinte már a történelemhamisításig abszolutizálják és értelmezik (félre): „…a külhonból érkezők nagy hasznot hajthatnak, minthogy különféle tájakról és országokból jönnek… fiam, vedd gondjaidba és tartsd tiszteletben őket…”

  Mai szóval: fogadd be az idegeneket, és részesítsd őket pozitív diszkriminációban. Bölcs királyaink többször fogadtak be idegeneket, akik közül sokan – kunok, jászok – részévé váltak a magyarságnak, mások – szászok – megőrizve eredeti nyelvüket, szokásukat éltek a magyar király alattvalójaként. Ám akik a magyar törvények, érdekek ellen fordultak, kiűzték őket országunkból, amint tette ezt II. Endre király 1225-ben a korábban befogadott német lovagrenddel. A későbbi századokban azonban befogadtunk oláhokat, tótokat, rácokat, németeket. Itt lehetőségük volt nemzeti identitásuk megőrzésére. (Igaz, a Habsburg „magyar király” gyakran ezt ellenünkben tette.) Eredmény: Trianon! Elveszett területünk hetvenkét százaléka, rajta 3424000 magyar ajkú lakossal, akiket megfosztottak mindazon jogoktól, amelyeket az elmúlt századokban az itt élő nemzetiségek a magyaroktól megkaptak. Eredmény: 2013-ban az elcsatolt területekről mindössze ötszázezer magyar vállalta (merte vállalni?) magyarságát. Mi történt majdnem hárommillió magyarral? Ezt csak nemzetgyilkosságnak lehet értelmezni!

  Az „Intelmek” 6. pontját hirdetők gondosan elfeledkeznek a többi pontról. Nem idézik a hitről írottakat. Pedig „…parancsaink között a szent hitet tesszük első helyre”, írja az 1. pont. De főleg elkerülik a 8. pontban írottakat és azok mai értelmezését: „…Nehéz lesz megtartani királyi hatalmadat… ha nem fogod követni az előtted uralkodó elődeidet. Hiszen melyik görög kormányozhatná a latinokat görög szokások szerint, vagy melyik latin kormányozhatná a görögöket latin szokások szerint? Semelyik. Ezért az én gyakorlatomat kövesd!” Azaz fejedelmi elődeidet, az Árpádoktól származott fejedelmeket kövesd, a magyar hagyományok szerint uralkodj. A görög Bizáncra és a latin nyugatra vonatkozó korabeli példa pedig azt fejezi ki, hogy bennünket, magyarokat magyarul, magyar törvények és szokások szerint kell kormányozni, és ahogyan kormányzásuk módját Szent István korában nem határozhatta meg sem Bizánc, sem Regensburg vagy Mainz és Aachen, úgy nem határozhatja meg napjainkban sem Brüsszel, sem Strasbourg vagy Berlin és Párizs.

Dr. Gedai István

(A szerző a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója)

Olvasás: 12510 alkalommal
Dr. Gedai István

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Dr. Gedai István

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok