Hol van a demokrácia határa?

Értékelés:
(0 szavazat)

gedai

  Demokrácia. A görög eredetű szó népuralmat jelent; egy közösség tagjainak egyenjogúságát a hatalom gyakorlásában. Az ó- és középkori államokban, társadalmakban azonban a demokratikus jogokat gyakorolható polgárok, nemesek és más kiváltságos „szabadok” mellett a szolgákat, rabszolgákat, jobbágyokat nem illették meg e jogok. Magyarországon ugyan – más államokhoz viszonyítva is – meglehetősen széles volt a nemesek (gondoljunk a „hétszilvafás” nemesek sokaságára) és szabadok rétege, az egész társadalomra vonatkozó szabadságot (demokráciát) azonban csak az 1848-as törvények adták meg. Valódi népképviseletről, választott országgyűlésről viszont csak 1867 után beszélhetünk, bár ez a másfél évszázados magyar demokrácia rendkívül viharos volt; idegen megszállással, napok (1919), évtizedek (1944–1990) diktatórikus, terrorista uralmával.

  1990 mámorában úgy hittük, visszatér a demokrácia, szabadon megválaszthattuk az Országgyűlés bennünket képviselő tagjait (ellentétben a megelőző idők állampártküldötteivel), kivonultak a diktatúrát biztosító megszálló csapatok. Ám 1994-ben látnunk kellett, milyen mélyek a kommunista (szocialista stb.) diktatúra gyökerei, közel fél évszázados uralma mennyire megtépázta nemzettudatunkat, keresztény, nemzeti értékrendünket. 2002-ben – négy év „szocialista” és négy év polgári kormányzás után – még világosabbá vált ennek az értékrendnek éppen csak pislákolása. A 2002-t követő nyolc év alatt pedig a kommunista (utód)uralom majdhogynem felszámolta a zsenge új demokráciát. Jelentős „eredményt” ért el – megrendelőt változtatva – az ország újragyarmatosításában (eladósítás), a társadalom újra megfélemlítésében. Idézzük csak 2006-ot, az 1956-os forradalmunk ünneplésének rendőri szétverését. A lovasrohamok, a fegyveres oszlatások, az ünneplők „előállítása”, fogdákban történő megaláztatása, fizikai bántalmazása 1956 szovjet tankjait, ÁVH-sok, karhatalmista „pufajkások” sortüzeit, majd a forradalomban, szabadságharcban részt vettek megtorlását (kivégzések, börtön) idézik. 2006 „enyhébb” megtorlása csak a megváltozott körülményeket (idegen megszálló hadsereg jelenlétének hiánya) mutatja. Az 1990 előtti diktatúra utódainak szándéka és eszköze változatlan maradt: nemzetellenes hatalmuk minden lehető eszközzel történő megtartása. 2006-ban már „csak” ezek az eszközlehetőségei voltak.

  A magyarság eszmélését a 2010-es választások jelzik. Ez az Országgyűlés történelmi alkotmányunk részévé vált alaptörvényben biztosítja a demokráciát. Ennek – Istennel kezdődő – Nemzeti hitvallása kimondja az 1949. évi alkotmánynak nevezett párthatározat érvénytelenítését, és hitet tesz kereszténységünk, nemzeti hagyományaink, függetlenségünk mellett, azaz a Magyarországot is magában foglaló Európa – napjainkban kétségessé tett – történelmi keresztény értékrendje mellett.
  De meddig terjed a demokrácia? Hol vannak a határai? Magyarországon a demokrácia mai fogalmi meghatározásába talán még belefér (bár szerintünk erkölcstelen és elutasítandó), hogy a 2010-ben hatalmukat vesztett pártok és a velük ideológiaazonos, új (inkább csak nevükben új) pártalakulatok a hatalom visszaszerzése érdekében hazugságözönnel rágalmazzák a kétharmados többséggel kormányzó pártszövetséget, kormányzati hibául szónokolják azokat az intézkedéseket, amelyekkel mai országvezetőink felszámolni szándékoznak azon bűnök hatását, amelyeket ők a 2002–2010 közötti országot eladósító, nemzet- és társadalomellenes idegenszolgálatukkal okoztak hazánknak. Ők támadják – és idegen, külföldi pártszövetségeseikkel támadtatják – a nemzet függetlensége érdekében hozott törvényeket. Belefér a demokráciába, hogy néhány ezres csoportjaik tüntetnek, bár viselkedésük időnként – emlékezve az Opera mellettire – kifogásolható, míg a kormányt támogató félmilliós békemenet fegyelmezettsége, nyugodtsága és méltósága meghatározó válasz volt Európának és a baloldalnak.   A nemzeti kormányunkat és annak nemzetközi tekintélyét lejáratni szándékozó hazug rágalmak, valamint a különféle támadások és támadtatások Európa és a világ – hangsúlyozni kell: mai – demokráciájába talán még beleférnek (de a miénkbe nem!), ám a kormány elleni (valójában az ország, a nemzet elleni) cselekedeteik már nem! A közelmúlt – el kell ismerni: jól szervezett (hangosítók, színpadok, táblák, feliratok, léggömbök stb. aligha a diákok költségén készültek) diáktüntetései, egyetemfoglalásai, székházrombolások, erőszak (kormánypárti aktivisták bántalmazása) már nem a demokratikus jogok és eszközök. Ezek a diáktüntetések a kommunista és balliberális módszerek jól ismert eszközének (az ifjúság értékrend – főleg keresztény és nemzeti értékrend nélkülivé – tételének) eredményei.   Bizonyításul tegyünk egymás mellé három történelmi „követelést”: az 1848-as márciusi ifjak 12 pontját, az 1956-os egyetemisták 16 pontját és a most tüntető diákok HAHA nevű szervezetének 6 pontját.
  Az úgynevezett baloldali ellenzék országunk jelenlegi vezetését jól szervezett nemzetközi irányítással a média valamennyi eszközével világszerte demokráciaellenességgel vádolja. Lehet, hogy igaza van? Lehet, hogy Magyarországon veszélyben van a demokrácia? Lehet, mert a kormányellenes baloldal demokráciaellenes tevékenysége túl van a demokrácia határán, és a kormány ezt hagyja! Lehet, hogy a demokrácia védelmében a kormánynak ez ellen fel kellene lépni? Úgy, ahogyan a Gyurcsány–Bajnai „demokratikus” kormány lovas rendőrei tették 2006 októberében, és a mai kormány akkor lenne demokratikus? Lehet!!!

Dr. Gedai István

(A szerző a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója)

Olvasás: 12789 alkalommal
Dr. Gedai István

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Dr. Gedai István

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok