Élő falvak

Értékelés:
(0 szavazat)

s ra-ujVisnyaszéplak úgynevezett élőfalu. Az elnevezést új lakói találták ki a hagyományos életformához visszatérő településekre, a megtévesztő biofalu helyett. A betelepülők értelmiségiek, a biológustól a bölcsészen át a vegyészmérnökig, akik új életet akartak kezdeni: foglalkozásukkal felhagyva gazdálkodásból kívántak megélni. Történetükről Zaja Péter, az egyik kezdeményező mesélt a minap a Sándor Körben.

Zaja Péterék 1990-ben, egy katolikus kör kirándulásán figyeltek fel a dél-somogyi úgynevezett szeres településre és arra, hogy az elgazosodott határban még mindig teremnek a gondozatlan, öreg gyümölcsfák. Három évre rá kiköltöztek a harmincötös lélekszámú, elnéptelenedő faluba, és példájukat egyre több értelmiségi család követte. Ma kétszázötvenen lakják a települést. Egy-két hektár földön, illetve erdőn gazdálkodnak, állatokat tartanak, melyek az élelmet és a tüzelőt biztosítják, jövedelmüket kézművességgel egészítik ki. Nagygépeik közösek, a munkát főként kisgépekkel és állatokkal végzik. A gyenge, tíz aranykoronás földeken főként gyümölcsöt termelnek őshonos fákon.

 

  Amelyek kevesebb gondozást igényelnek, gyűjtésük és megfigyelésük szellemi hobbi is. Zaja Péternek például hatvanféle, felerészt helyi, felerészt Kárpát-medencei őshonos almafája van. Az általuk szervezett általános iskolában az alsó tagozat osztatlan, a felsősök házról házra járva tanulnak az eredeti szakmájukat hasznosító lakóktól. A gyerekek első generációja már egyetemista.

  Ezzel a „Vissza a természetbe!” élőfalu módszerrel még négy másik településen próbálkoznak. Tartják a kapcsolatot, ami a tapasztalatcserét és kitartásukat egyaránt szolgálja – a jelek szerint sikerrel. Visnyaszéplak kitelepülői a húsz év alatt megszerették és gyerekeikkel is megszerettették új életformájukat. Intő jel azonban, hogy az őslakosok két iskoláskorú gyereke a szomszédos település iskolájába jár, az elszármazottak nem költöztek vissza…
  Most, a rendszerváltozás viszonylag szabadabb mozgásterében mutatkozik meg igazán, milyen hosszú a szocializmus falurombolásának árnyéka. Nem a téeszesítés és a padláslesöprés volt az igazi bűn, hanem az akkori fiatalság elidegenítése. Megcsillantották előttük a városi munkáslét kánaánját, és meggyőzték őket, hogy a faluközösséget éltető hagyományok visszahúzó, szárnyakat szegő erők. Meggyűlöltették velük a szüleiket, a vallásukat, az életformájukat.
  Szerencsére voltak kortárs írók, akik e következetes lelki falurombolást és a nyomatékul alkalmazott, megalázó terrort megörökítették számunkra. A szocialisták falupolitikáját talán legmegrázóbban Galgóczi Erzsébet dokumentálta írásaiban. Aminek „eredményével” egy fiatal – Erdélyből áttelepült – férfi szembesített a minapi előadáson. A családjával vidékre költöző, tapasztalt szakember sikeresen gazdálkodott, megtalálta volna a számítását – de a falu, ahelyett hogy példáját követte volna, kivetette magából. Galgóczi és a falu szocialista átalakítását megörökítő többi kortárs író művei tanulságosak mindazoknak, akik ma a vidék újjáélesztésén fáradoznak. A szocialisták a falusiak lelkének alapos ismeretében következetes pszichológiai módszerekkel dolgoztak. E lélektani módszereket kellene, csak fordított előjellel alkalmazni, hogy a vidék sorsának visszafordítására egyáltalán reményünk lehessen. Mert a fejekben még megvan az évszázados gazdálkodási tudás, a kezekben a tapasztalat. Csak újra hinni kellene a vidék jövőjében, hogy a néhány élőfalu mellett a többi, bő kétezer kistelepülés élő falu lehessen.


D. Veszelszky Sára

Olvasás: 9735 alkalommal
D. Veszelszky Sára

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Tovább a kategóriában: A civil erő »

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok