Az Új Idők Folyóiratról

A 18. évfolyamát író Új Idők a majd’ két évtized alatt mintegy kétezer szerző cikkét jelentette meg. Köztük olyanokét, akik például 2002 és 2010 között más lapoknál nem fejthették volna ki véleményüket.

Lapunk szerzői és olvasói többségükben értelmiségiek, olyanok, akik számára a Kárpát-medencei magyarság sorsa életbe vágó. Támogatva a nemzeti politizálást és mozgalmakat, az volt a célunk, hogy ha terjedelmünknél s ritka megjelenésünknél fogva a választásokat nem is befolyásolhattuk, de az elmúlt esztendőkben tartottuk a lelket azokban, akik a szocialista–liberális kormányzás alatt már-már temették volna nemzetünket, hazánkat.

A kezdetekkor a legkitűnőbb publicisták írtak az Új Időkbe, akik sajnos ma már nincsenek közöttünk. Szerzőink közül elment Benedek István, Sándor András, Stolmár G. Ilona, Molnos Angéla, Kuczka Judit, Regős Sándor, valamint szerkesztőbizottságunk első elnöke, az ’56-os forradalom napjaiban csak „Fehér Sapka”-ként emlegetett dr. Fedor József. Helyükbe mások léptek, gyakran olyanok, akiket más médiumoktól távolítottak el, természetesen gondolkodásuk, érzelmük miatt, amely a főképpen liberális kézben lévő média „császárait” zavarta.

Az Új Idők soha egyetlen szerzőjének sem tudott munkájáért fizetni, azaz az elmúlt tizennyolc esztendőben szerzőink erkölcsi, szakmai kötelességből teljesítették hivatásukat.
Kívánjuk, hogy írásaink a világhálón terjedve egyre több emberhez jussanak el, s egyre több magyar szemét nyissák fel. Lássák, hogy Magyarországon kultúrharc folyik, amely küzdelemben hitünk szerint fontos kötelességünknek teszünk eleget.

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok