Március idusára

Értékelés:
(0 szavazat)

csuroscsilla

Nem tudok szabadulni a történetétõl. Újra és újra eszembe jut. Újra és újra írnom kell róla.

A brassói tanáremberrõl, aki soha, senkinek nem beszélt életének arról a hat évérõl, melyet a nyolcvanas években szenvedett el a kegyetlen szigoráról hírhedt szamosújvári, illetve jilavai börtönben. A büntetés oka: egy tanítványa révén hozzá is eljutott, õ is megnézte azt a videokazettát, melyen Horthy Miklósnak a 2. bécsi döntést követõ észak-erdélyi bevonulása és a magyar katonákat ujjongva fogadó tömeg volt látható…

Hogy szabadulása után még hosszú idõn át felriadt éjszakánként, nappal pedig gyakran a függöny mögül kémlelte az utcát, errõl is csak a felesége és a fia tudott. Hogy nem árulta el tanítványát, arról is. Hogy szíve szorult, könnye hullt a videó megtekintésekor, arról is.

Magát a történetet én is csak anyásan kedves mosolyú, ám gyémántkeménységû feleségétõl tudom.

Magyarországra áttelepülve a szlovák többségû falu lakói csak azt az irtózatosan kemény munkát látták, ahogyan a „románok” – õk, s nem csak õk mondják így mindmáig gyakorta – megpróbáltak gyökeret verni, új otthont teremteni a kényszerbõl elhagyott régi otthon helyett.

Ki is utálták õket hamarosan. A szívós kitartás végül egy másik településen eredményessé tette az immáron harmadik, új honfoglalást, veríték és könnyek nélkül azonban ez itt sem volt lehetséges. Az asszony hûsége, konok derûje, a férfi családba kapaszkodó hite békés, ámbár kétlaki, otthonról hazafelé ingázó éveket termett idõsödõ korukra. Unoka még nincs, mert fiuk itt még nem, Erdélyben már nem olyan otthonos, hogy könynyen leljen hozzáillõ párra…

 

Az õ történetük jut újra és újra az eszembe a „röghöz kötés” ellen kapálózó mai és leendõ egyetemi ifjakat hallgatva. Létezik-e még bennük is az a titkos kód, ami összekötheti õket velünk, rendszerváltások forgószelében edzõdõ nemzedékekkel? Akik számára a kötelezõ internacionalizmus még fontosabbá, még átélhetõbbé tette hazánk szeretetét. Korszellem az õ prakticista életszemléletük? A lázadás izgalma ekkora hajtóerõ? Életkoruk miatt irtóznak csak a nagy szavaktól, dagályosnak ítélt nagy érzelmektõl? Értik-e, hogy a hivatalokra s az Országházra kitûzött székely zászló mit üzen?

Középsõ lányom most felvételizik. Korosztálya számára a legfõbb kérdések egyike: el tudok majd helyezkedni, ha végeztem? Meg tudok majd élni a fizetésembõl, avagy mennyit lehet majd ezen a pályán keresni…? Persze érthetõ ez, miként az is, menjenek, lássanak világot – számomra csak az a nehezen érthetõ, hogy a világlátás igénye milyen gyakran nem a hazatérésével társul.

Német kórházi kollégái megalázó megjegyzéseit sorolja a kis családjával külhonban állást vállaló ifjú orvos ismerõsöm. A megélhetés kínjai lökték erre a pályára, mely lassan-lassan kényszerpálya lesz, ha nem vigyáz. Ha nem akar idõben hazajönni. Ha nem akarja, hogy kicsi lánya számára Petõfi csak egy név legyen majdan a különféle írók, költõk sorában.

„…hív a haza” – ifjaink mindegyike érti, de vajon hány érzi is e három szó súlyát, erejét, vonzását? Hányan állnának be ma kisdobosnak Kossuth hívó szavára? Hány Gavroche lobogtatná hazája zászlaját a golyózáporban?

Gyermekkorom kedves verse volt Kozma Andornak A karthágói harangok címû, az 1848/49-es szabadságharc bukását sirató mûve, melyben a történelemtanár Karthágó bukásának allegóriájába csomagolt, valójában a jelent gyászoló elõadása végén így ocsúdik:

„Hogy is volt? – Karthágó, harangok és ágyú…?

Mily anakronizmus, tudatlan és bárgyú!”

Mai márciusi ifjak honszeretetérõl elmélkedvén e sor jut eszembe néha…

De csak néha!

 Csûrös Csilla

(A szerzõ írásai a www.csuroscsilla.hu honlapon olvashatók.)

Olvasás: 11022 alkalommal
Csűrös Csilla

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Csűrös Csilla

Tovább a kategóriában: A földért, a kormányért »

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok