Ez a hazám

Értékelés:
(0 szavazat)

attila2013

  Mióta élek, úgy éreztem, hogy az északi népek, mint a finnek, a svédek, rokonszenveznek velünk, magyarokkal. Valószínűnek tartom, hogy ez így is van, ám minő csoda, ott is akadnak szennyes lelkű figurái a helyi médiavilágnak, akárcsak itthon, minálunk. A svéd televízió október 23-án sugárzott Magyarországról egy filmet, amelyben úgy mutatott be bennünket, mint rasszistákat, nácikat, szélsőséges antiszemitákat, azaz mint akiket tán a kontinensről is ki kellene űzni. A filmben Heller Ágnes és Alföldi Róbert osztották az igazságot, s e két név elegendő ahhoz, hogy értsük, otromba hazugságokat közöltek a svéd nézőkkel, akik közül remélhetőleg nem mindenki hitte el ezeknek a szavait.

  A módszer elég régi, hiszen október 6-a előtt hallottam egy rádióműsorban, hogy 1849-ben az Allgemeine Zeitung című német lap (lehetséges, hogy a mai elődje) azt írta, hogy gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok, aki akkor már Aradon fogságban volt, Budavár ostrománál a hadifoglyokat kivégeztette.

  Az október 6-án vértanúhalált halt katona a hír hallatára elsírta magát, a hazugság oly mélyen érintette, hogy nem tudta visszatartani könnyeit. Mondom, történt ez 1849-ben, nyilván az Allgemeine Zeitungnál már csírázni kezdett a dögszagú ocsmány liberalizmus. Hazudtak akkor is, mint ahogy hazudnak nagyon gyakran ma is. A magyar ember azt mondja, hogy aki hazudik, az lop is. A népi megfigyelés pontos. Ám amíg a lopást bizonyos esetekben büntetik, érdekes módon a hazugságot nem, holott ez a kettő a népi megfigyelés szerint úgy össze-tartozik, mint a zár meg a kulcs.

  Természetesen a lopást sem büntetik mindig. A legutóbbi napok híre, hogy valamelyik győri gyár a termékét elküldte Romániába, onnan Szlovákiába, majd északi szomszédunktól a termék visszakerült Győrbe. Az adórendőrség tucatnyi embert tartóztatott le, mert a csalafinta árumozgatás arra volt jó, hogy az elkövetők mintegy félmilliárd forintos adócsalást követhessenek el. Tehát meglopták az államot, ami nemcsak Magyarországon, hanem a „művelt Nyugaton” is bűn. Egy Al Capone nevű gengszter is egy adócsalás miatt bukott le… Eddig a dolgot nagyon helyeslem. No de szintén a legutóbbi napok híre, hogy a közelmúltban megszűnt Szabad Demokraták Szövetsége nevű párt, amelynek tagjai mint politikai, gazdasági ügynökök húsz éven át rontották a levegőt a magyar parlamentben, ötszázmillió forinttal nem számoltak el, azaz tartoznak a magyar államnak, de mert mi kedves Olvasóinkkal együtt a földön járunk, sejtjük: a zsozsót lenyúlták! A győri ügyeskedőket letartóztatták félmilliárdért, ám a szintén félmilliárdos kárt okozók nincsenek elzárva, hanem volt vezetői, mint Ungár Klára, Kuncze Gábor vagy Fodor Gábor új neoliberális pártocskát létrehozva október 23-án szónokolgattak a Műegyetem rakparton a nagy baloldali-ellenzéki demonstráción. Még szerencsénk, hogy ott, a Műegyetem rakparton, lám csak a nyolcak, merthogy nyolc pártocska elnököcskéje tartott szónoklatot, úgy sikerült a „baráti” összejövetel, amelyről korábban csak álmodni szerettünk volna, fenekednek egymás ellen valamennyien versengő vezérek, akik semminemű pozícióról lemondani nem tudnak, még akkor sem, ha egyben tökéletesen egyetértenek: egy kanál vízben meg tudnák fojtani Orbán Viktort.
  Október 23-án ezeknek a rendezvényén forradalmunkról szó sem esett, holott korábban megállapodtak abban, hogy egymást nem fogják – őket idézem: „fikázni”. Az MSZP szóvivője, az a kis kövérkés ember ezzel kapcsolatban csodálkozásának adott hangot, hiszen – őt idézem – „az urak” megállapodtak abban, hogy egymást nem „fikázzák”, ám Gyurcsány és Kuncze mégis megtette…
  Tetszenek látni, azt mondta a szóvivő, hogy „az urak”. Édes Istenem, a Gyurcsányt, Fodort, Kunczét, Mesterházyt nevezi uraknak, akkor szent meggyőződésem, ez a szerencsétlen még életében úriembert nem látott. Ezek nem urak, ezek pozícióért reszkető, hazugságra mindig kész politikusutánzatok. Egyetlen példa: zajlik most ez az amerikai lehallgatási botrány, azazhogy még Angela Merkel kancellár asszony telefonját is lehallgatta az amerikai titkosszolgálat. (Amerika ugyebár a demokrácia bölcsője, és mindnyájan tudjuk, akik csak érintőlegesen foglalkoztunk e témával, hogy bizony a demokrácia legfőbb jellemzői a lehallgatás, a leselkedés, a levelek gőz feletti felbontása, a besúgóhálózat kiépítése… Az USA mostani módszereit lehet, hogy a magyar államvédelmi hatóságtól tanulta. Gratulálok az Egyesült Államok fejlett demokráciájához.) No de nem ez a lényeg, hanem az, hogy Barroso elnök valamilyen ügyben sajtótájékoztatót tartott Brüsszelben, de az újságírókat a megadott téma nem érdekelte, mindenki a lehallgatás iránt tudakozódott, illetőleg az érdekelte a sajtómunkásokat, vajon ez az ügy hogyan befolyásolja Európa és az USA kapcsolatát. Az elnök kényszerült ezekre a kérdésekre válaszolni. Barroso elnökkel szemben Mesterházy elnököcske október 23-án a bajai választási botrány MSZP-t érintő kérdései elől úgy tért ki, hogy a riportert félretolta, mondván, most ünnep van. Ez délelőtt a Nagy Imre-szobornál történt, majd Mesterházy elment a Műegyetem rakpartra soványka, silány beszédet mondani úgy, hogy az ünnepről egyetlenegy szó el nem hagyta ajkait. Erőt próbált fitogtatni, és természetesen nekiesett Orbán Viktor „rezsimjének”. Ennek a szerencsétlen Mesterházynak a legnagyobb baja, hogy sosem lesz Orbán Viktor. Egy felkészült pszichiáter, legyen bár baloldali érzelmű, tán meg tudná neki magyarázni.
  Egyébként a Műegyetem rakparton senki egy szóval nem említette a szent forradalmat, a szabadságharcot, a Dávid Góliát ellen folytatott küzdelmét, amely, lám csak néhány évtized elmúltával Dávid győzelmét hozta meg. Milliónyi ember tolongott a Hősök terén, az Andrássy úton jó hangulatban a pompás őszi időben, nyugodtan, kiegyensúlyozottan. Félelem nélkül! Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert az ellenzéki vezérek egyike (Bajnai Gordon) Orbán Viktort bocsánatkérésre szólította fel a Hősök terén történtekért. Tetszenek tudni, az történt, hogy Orbán Viktor háta mögött ott díszelgett egy erre alkalmas katonai egység feszes vigyázzállásban. Tessenek elképzelni, az „Orbán-szobor” döntésére buzdító Bajnaiban ez félelmet keltett. (Megjegyzem, némely Debrecen környéki libatenyésztőben Bajnai ábrázatának megjelenése a televízióban már félelmet kelt, és nem alaptalanul.) De 2006. október 23-án azok a talpig felfegyverzett, sisakos, borzalmas kinézésű kommandósok, azok nem keltettek félelmet Bajnai Gordonban. Éppen ezért írom minden kedves Olvasónknak, kampányoljanak, dolgozzanak, felvilágosítsanak, mert a kommandósoktól nem félő, magukat szocialistának meg demokratikusnak mondó ilyenekben meg olyanokban olyan mérvű a bosszúvágy a kétharmados többséggel szemben, hogy bizony még az ÁVH megszervezésétől sem riadnának vissza. Ezektől, csak az utóbbi idők történeteit nézve, mint az említett szobordöntés vagy a bajai film, bizony minden kitelik tőlük, sőt a nyugdíjasoknak, ha megnyerik a választásokat, ingyenes ebédeket ígérnek, holott jól tudjuk, ingyenes ebéd nincs. Az ő ingyenebédjükért az életünkkel kellene fizetnünk. Isten óvjon tőlük!
  *
  Nem először, sajnos nem is másodszor, hanem ki tudja, már hányadszor írom, küzdünk az Új Idők fennmaradásáért. Nem tudunk mást tenni, mint hogy megint kedves Olvasóinkhoz fordulunk: amennyiben van rá módjuk és lehetőségük, segítsék lapunkat. Két hónap múlva már azt írjuk első oldalunkra, hogy tizenkilencedik évfolyam, azaz huszadik évünkbe lépünk. Önöknek köszönhetően ez már bizony sajtótörténeti ritkaságnak számít. Ennyi ideig – ne vegyék rossz néven, amit írok – Arany Jánosnak, Kassák Lajosnak, Obersovszky Gyulának sem sikerült lapot fenntartani, holott adtak ki mindhárman újságot. Ismétlem, Önöknek köszönhetően tudtuk eddig is megjelentetni az Új Időket, amely ugyan havonta jut el Önökhöz, de hiszem, tartalmánál fogva érdemes egy-egy délutánon elejétől végig átolvasni. Derűsebb pillanataimban hiszem, csak-csak észreveszi egyszer valaki, akinél némi pénz is van, igazmondásunkat, néha erőnket meghaladó küzdelmünket, s nem utolsósorban nemzetünk, hazánk iránti elkötelezettségünket. Derűsebb pillanataimban hiszem, észreveszik és segítenek rajtunk. Ám addig is hova fordulhatnék, mint Önökhöz, Olvasóinkhoz, akik kitartásukat már számtalanszor bizonyították. Itt jegyzem meg, hogy bizony hosszú ideje szándékozom nagyszerű terjesztőnknek, Csabai Mihálynak nyilvánosan köszönetet mondani fáradozásáért. Rendületlenül jön, viszi az újságot, hozza az érte járó pénzt. Hite, kitartása, szorgos munkája ugyanúgy erőt ad, mint azok a kedves támogatóink, akiknek a nevét olvasom a Köszönjük támogatásukat rovatban. Sokan vannak köztük, akik hónapról hónapra megjelennek, s ha velük nem is találkozom úgy, mint Csabai Mihállyal, lelkileg ők is erősítenek. Köszönöm!


Vödrös Attila


Olvasás: 13354 alkalommal
Vödrös Attila

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vödrös Attila

Tovább a kategóriában: « Mit tudunk mi hozzátenni?

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok