Szívünkbe írva

Értékelés:
(0 szavazat)

Csűrös Csilla

  „Még az esküvőmön is, amikor bevonultunk a templomba, az jutott eszembe, hogy Istenem, ez neki nem adatott meg! – meséli Kiss Réka, a Tóth Ilona tragikus történetét feldolgozó, édesapjával közösen írt, A csalogány elszállt című könyv egyik szerzője, két bájos, szöszke kicsi lány ifjú édesanyja. 

  – És erre gondoltam a gyerekeim születésekor is. Ugyananynyi idős voltam, amikor elkezdtem foglalkozni a koncepciós perével, mint akkor ő, huszonnégy éves. Szinte végigéltem vele a bebörtönzését, a kínjait, az elhúzódó perét, az elítélését, a kivégzését. Mélyen hívő, tiszta lelkű fiatal lány volt, aki orvosi hivatása szerint segíteni akart – ehhez képest válogatottan kegyetlen eszközökkel gyilkoló, elvetemült szörnyeteget kreált belőle a Kádár-diktatúra, csak hogy a forradalmat gyalázva igazolhassa önmagát itthon és külföldön. És még ma is vannak a történészek között is olyanok, akik az akkor született, leírt dokumentumoknak hisznek… Mennyi, akkor külföldre távozott ávós mérgezi, mérgezte odakint is a forradalom tisztaságát!”

 Csodálkozhatunk-e Kiss Réka utolsó mondatain akkor, amikor a rendszerváltozás utáni évek belügyminisztere írásba adta, hogy az ÁVO-n tilos volt a rabok fizikai bántalmazása…

  Mégis úgy érzem, lassan-lassan kezdenek helyükre kerülni a dolgok. Ahogyan az ’56-os forradalmárok ösztönösen is az 1848–49-es szabadságharccal vontak párhuzamot szimbolikus megnyilvánulásaikban, úgy tisztul és kerül lassan a történelmi emlékezetben is a nemzeti összefogás és szabadságvágy felemelően és megrendítően szép, XIX. századi történései mellé XX. századi felkelésünk és egyet akarásunk feledhetetlen tizenhárom napja.
  Az évtizedeken át tartó – Nagy Gáspár szavaival – „erkölcsi omlás és romlás” közepette mégis, talán, úgy érzem, úgy tapasztalom, kezdenek kikristályosodni azok az alapértékek és eszmék, amelyek mentén, amelyek alapján újraszőhető közösségi létünk szövete, amelyek a nemzeti közmegegyezés alappillérei lehetnek.
  Az október 23-i békemenet sok százezres, derűs hangulatú, közösségként együtt mozgó tömege számomra ezt bizonyítja.
  A magyar nemzet egységét lankadatlan buzgalommal sok-sok éve építgető Rákóczi Szövetség programjainak, fiatalok számára kiírt irodalmi, történelmi pályázatainak sikere szintén.
  Jóllehet, a mai fiatalok nagy részének érzelmi érintettségét illetően ezt korántsem gondolom így! Sajátos korszakváltás tanúi vagyunk. A családi legendáriumok szakadozottak, a félelem légkörében olykor elenyésztek, önmaguk ellen fordultak, olykor elhaltak. Az én generációm tapasztalatait már nem élték át az utánunk jövők.
  Mégsem mondhatunk le arról, hogy ne kerüljenek ők is érzelmi viszonyba 1956-tal!
  Emlékszem, gyerekkoromban milyen mélyen, máig hatóan megrendítettek az aradi tizenhármak naplói, utolsó szavaikban megnyilvánuló erkölcsi tisztaságuk és nagyságuk, sorsuk regényes feldolgozása! 1956-ról bizonyosan lehet és kell ugyanilyen érzelmi megközelítéssel, ugyanilyen hőfokon – bár pátoszmentesen – beszélni. A némaságában félelmetes nőtüntetésről, a mérlegelés helyett életáldozatra kész, lelkes és elszánt fiatalok és idősek, munkások, értelmiségiek sorsáról. A külföldre menekülőkről és az itthon maradottakról. Az elveikhez hűekről és az elbukásukban meghasonlókról.
  Most 1956-ot kell éltetni úgy, ahogyan életben tartották, áthagyományozták eleink 1848–49 érzéseit és emlékezetét.
  Ahogyan teszi ezt Kiss Réka, teszik szenvedélyes elkötelezettségű történelem- és irodalomtanárok, és ahogyan tennünk kell nekünk is, szülőként, felnőttként, a generációs lánc, a nemzeti emlékezet éltetőiként.

 

 Csûrös Csilla

(A szerző írásai a www.csuroscsilla.hu honlapon olvashatók.)

Olvasás: 13091 alkalommal
Csűrös Csilla

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Csűrös Csilla

Tovább a kategóriában: « Együtt ünneplünk Kedves Olvasó! »

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok