Kétféle emlékezet, kétféle kultúra

Értékelés:
(0 szavazat)

s ra-uj

  Tévedtünk, amikor azt reméltük, hogy a szocialista utódpártok maguktól elsorvadnak idős választóik „kihalásával”. Nem számoltunk az élővilág egyik alaptörvényével: az emlékezet meghatározó szerepével. Hiába öregszik meg és szárad el ősszel a virág, azért nem pusztul ki a világból. Magot termel, és a mag emlékezik. Visszaemlékszik, milyen volt virág korában, és ha földbe hull, s napmeleget és esőt kap, ugyanolyan virággá fejlődik. Az emlékezet gondoskodik róla, hogy a világban minden lesz, ami egyszer volt. Így az utódpártoknak is mindig lesznek hívei, ameddig lesznek honfitársaink, akiknek emlékezetét a szocialista nosztalgia uralja.

  A ténnyel számolni kell. Más szavakkal ezt fogalmazta meg Orbán Viktor miniszterelnök egy angol lapinterjúban, amikor arról beszélt, hogy a nácizmussal ellentétben a kommunizmus tovább él, soha nem szenvedett teljes vereséget. Vezetői a hosszú egyeduralom alatt ideológiájára egész kultúrát alapoztak, amelynek hívei mindig hatalomra juttathatják őket.

  E szocialista kultúra fényszegény, levegőtlen pincét idéző körülményei között az ember csak kicsire és csenevészre nőhetett, mégis voltak, akik megbecsülték a biztos életfeltételek, a kegyként juttatott kis kedvezmények miatt. A fél ország megszokta vagy kedvelte a pincelétet, ami negyven év alatt átalakította az emlékezetüket. Ezért nem tudnak meggyökeresedni a rendszerváltozás utáni szabad levegőn és napfényben, ezért utasítják el – az utódpártoktól is heccelt – gyűlölettel a polgári kultúrát, melynek hívei a szocializmusban is meg tudták őrizni emlékezetüket, és erőre kaptak a szabad térben. Mégis van, amiben reménykedhetünk.
  „…minden emberben van valami égi. Hiszen maga az ördög is angyal volt valamikor. Lehetetlen, hogy egy tollacska ne maradt volna a szárnyából” – írta a százötven éve született Gárdonyi Géza. Ez az égi emlékezet követelte ki a szabadságot 1956-ban, tízéves elfojtás után. Hatvan év jobban és több generációban károsította az emlékezetet, mégis van, amivel meggyógyítható. 1956 forradalmának példájával, az igazságosság, az emberség, a tisztesség, a szolidaritás, az őszinte beszéd számtalan esetének felidézésével. A szívet-lelket felemelő példákkal hatni lehet a nyitottabb, ifjabb generációk érzelmeire, és ezeken keresztül meg lehet újítani az emlékezetüket. Hogy beteljesíthessük a forradalom életáldozatokkal szentesített törekvését: a kommunizmus végső eltörlését.


D. Veszelszky Sára

Olvasás: 12471 alkalommal
D. Veszelszky Sára

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: D. Veszelszky Sára

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok