Biztató fejlemények

Értékelés:
(0 szavazat)

ovari-uj

  Bizony nincs könnyű helyzetben az, aki tárgyilagosan szeretné megítélni a demokratikus kormány eddigi tevékenysége során bekövetkezett változásokat. Ennek egyik oka kétségkívül ott keresendő, hogy a kabinet a saját munkáját – miként mindenütt a világon – természetesen minél jobb színben igyekszik föltüntetni, csakúgy, mint a hozzá világnézetben, szemléletmódban közel álló média. Evvel szemben az ellenzék – finoman fogalmazva – a kákán is csomót keresve arra törekszik, hogy még a fehéren-feketén egyértelmű eredményeket is megkérdőjelezze. Ebben nyilvánvalóan kitüntetetten kezére játszik a balliberális sajtó, amely mára már a legnemtelenebb eszközöktől sem riad vissza, ha a demokratikus Fidesz–KDNP-kormány lejáratásáról van szó. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy egyszerű választópolgárként eleve némi elfogultsággal szemléljük a körülöttünk zajló eseményeket – azaz jobb- és baloldalon egyaránt elnézőbbek vagyunk „saját” pártunkkal/pártjainkkal, és gyanakvóbbak a többivel –, még nehezebb megalkotni valamiféle, úgymond objektív értékítéletet.

  Többé-kevésbé biztos fogódzót a közvélemény-kutatások adnak. Ezek szerint a demokratikus Fidesz–KDNP népszerűsége a 2014-es választások óta nem csappant meg számottevően. Kisebb-nagyobb hullámvölgyek nyilvánvalóan előfordultak, ám a legújabb felmérések inkább azt jelzik, hogy sokan olyanok is visszatérnek a szavazótáborába, akik ilyen-olyan okok miatt átmenetileg elbizonytalanodtak. Kézenfekvő, hogy eme örvendetes változásban óriási szerepe van a kormány pénztárcakímélő intézkedéseinek; elsősorban a rezsicsökkentésnek, a kiskeresetűek érdekében tett és tervezett lépéseknek, a hitelkárosultak megsegítésére irányuló törekvésnek. Másrészt viszont az ígért elszámoltatások lassúsága, akadozása, a gyakorta elmismásolt felelősségre vonás a kisemberek igazságérzetét mélyen sértő ügyekben a mai napig borzolja a kedélyeket, csakúgy, mint például a nemzeti dohánybolthálózat elég szerencsétlenül megoldott (és még rosszabbul „kommunikált”) kiépítése vagy olykor a korrupciógyanús ügyek túl nagyvonalú kezelése. A közvélemény-kutatások eredményeinek alapján a lényeget egy mondatban foglalhatjuk össze

  Ez a mondat pedig így hangzik: évtizedek óta nem volt példa a maihoz hasonlóan alacsony inflációra és egyben arra, hogy néhány hónappal a soron következő választások előtt ilyen magas legyen egy kormány népszerűsége.

  A közvélemény-kutatások ilyetén alakulásához azonban nem elegendő önmagában a demokratikus kormány erőfeszítése. Szükség van hozzá a balliberális ellenzék hatékony közreműködésére is, mely tevékenység újabban a virtigli bolsevik hagyományok fölelevenítésében mutatkozik meg a maga legvisszataszítóbb formájában. Elsőként említhetjük azt a túlzás nélkül betegesnek nevezhető ötletet, hogy csináltak maguknak egy Orbán-szobrot vacak műanyagból azért, hogy ledönthessék, és kiélhessék rajta primitív rombolási ösztöneiket. Az ijesztő és ostoba tombolásnál csak az volt félelmetesebb, ahogy a rajta részt vevő „jeles” személyiségek egymásra kenték később a felelősséget. (Zárójelben itt érdemes újfent kitérni a nyelvpolitika fontosságára. Az „Orbán-szobor ledöntése” kapcsán a joggal fölemlegetett durva és ordenáré viselkedés állandó ismételgetése helyett – vagy inkább mellett – még a nemzeti oldal sajtója se fordított kellő figyelmet arra, hogy a lényeget nyomatékosítsa. Azt, hogy pont azok emeltek most viccből „szobrot” a miniszterelnöknek, akiknek szellemi elődei nagyon is komolyan csakugyan megmintázták annak idején „bölcs vezetőiket”. És éppen a mai, demokratikus kormány által követett világnézet egykori képviselői voltak azok, akik – nem holmi „performansz” keretében, hanem forradalommal – ledöntötték e bálványokat.)
  A bajai időközi választás is riasztó példája annak, mire képesek a balliberálisok, ha úgy igazából nekidurálják magukat. Mocskos húzásaikat fölösleges volna itt (is) részletezni. Tanulságként bőven elég a régi igazság, hogy ez a fékevesztett társaság bármiféle vereség emelt fővel való elviselése helyett ösztönösen mindig az öklét szokta fölemelni.
  Az október 23-i forradalom és szabadságharc évfordulójának balliberális „megünnepléséről” nyomdafestéket tűrő szavakkal véleményt mondani pedig szinte lehetetlen. Hiszen az arcátlanság netovábbja, hogy olyanok, akiknek e napon nyikkanniuk se volna illő az Isten szabad ege alatt, az akkori forradalomról és a mai „diktatúráról” szólva – ráadásul pont a Műegyetemnél – a demokratikus kormány ellen uszítanak.
  Minden rosszban van valami jó, ahogyan a népi bölcsesség tartja. Az iménti sötét ügyek éppenséggel mindennél érzékletesebben testesítenek meg egy bizonyos világlátást, viselkedésformát. Azt ugyanis, amit Szolzsenyicin és Márai máig szóló érvénnyel úgy fogalmazott meg, hogy az akkoriban kommunistának (bolseviknak) nevezett embertípusnál nincs a társadalomra veszélyesebb. Ez a megállapítás – említeni se kell – természetesen nem vonatkozik a „baloldal” egészére. Csakhogy a mai Magyarországon egy korszerű, tisztességes (mondjuk szociáldemokrata) pártnak egyelőre a csírája se nagyon látszik. A „baloldali” térfelet – a jó ég tudja, hány „formációra” szakadva – egy gátlástalan, hataloméhes és bosszúszomjas társaság uralja. Aligha fogunk mellé, ha azt állítjuk, hogy az utóbbi időben ennek felismerése is sok elbizonytalanított vagy fásulttá tett választót hoz (vissza) a nemzeti oldalra. Oda, ahol a demokratikus kormánypártoknak szorítunk, végtelenül egyszerű ok miatt. Azért, mert úgy gondoljuk, hogy a kabinet minden csetlése-botlása ellenére alapvetően jó irányban halad. Ám a sportszerűség megkívánja, hogy értékén kezeljük a balliberális ellenzék föntebb vázlatosan bemutatott erőfeszítéseit is. Ezért nekik – abból kiindulva, hogy egy „most vasárnapi” választáson a demokratikus Fidesz–
  KDNP ugyan meggyőző fölénnyel nyerne – az ország jövője érdekében a legőszintébben azt kívánjuk: csak így tovább, elvtársak! Húzzatok bele; hátha 2014-ben ismét összejön a kétharmad a nemzeti oldalnak.

Óvár I. Tamás

Olvasás: 13032 alkalommal
Óvár I. Tamás

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Óvár I. Tamás

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok