Ez a hazám

Értékelés:
(0 szavazat)

attila2013

  Nem először tudatom kedves Olvasóinkkal azt, ami tulajdonképpen magánügyem: református vagyok. Református létemre be kell vallanom, mindig nagyot dobban a szívem, amikor Ferenc pápáról hallok. Szerencsére nem vagyok egyedül, hiszen tudjuk itáliai tudósításokból, amióta őszentsége beköltözött a Vatikánba, s mióta megszólal, azóta megtelnek a templomok Olaszor-szágban. Minden szavának súlya van. Boldog voltam, amikor láttam, köztársasági elnökünk homlokára keresztet írt hazánk vizéből, melyet Áder János vitt magával. S amikor az elnöki látogatásról szóló tudósításokat olvastam, boldog voltam, hogy ott kifejezésre juttatták, bizony a papoknak nemhogy nem szabad politizálniuk, hanem végeredményben kötelességük ezt a munkát végezniük. Már a 90-es évek elején – mindenfajta tolakodás nélkül közlöm – írtam arról, hogy a pásztornak a nyájat terelnie kell, írtam ezt azért, mert az akkori szocialisták és szabad demokraták és nagyon sokan papagáj módjára mondták: a papok nem politizáljanak, hanem imádkozzanak. Számtalanszor hallottuk ezt a legismertebb pap-politikussal, Tőkés Lászlóval kapcsolatban.

  Ám most Ferenc pápa Áder Jánosnak kifejtette: a papoknak és a politikusoknak egyaránt a közjó érdekében kell szót emelniük. A közjó fogalmába pedig igenis beletartozik a rezsicsökkentés, az infláció alacsony szinten tartása, a magyar nemzet megszabadítása az államadósságtól, ugyanúgy, mint gyárak, üzemek létrehozása, azaz munkahelyek teremtése, mert egy jóléti társadalom, amelyről feltételezhető, hogy békében él, csakis munkaalapú lehet. Néhány hónappal ezelőtt már tettünk ezekről említést, hiszen Ferenc pápa azt hangoztatta, amit Orbán Viktor is, akár ellenzékben volt, akár kormányon, hogy a felemelkedés záloga az egyénre vonatkozóan ugyanúgy, mint az össznemzetre, csak a munka lehet. Szociálpolitikai támogatásokból, segélyekből, ilyen-olyan kedvezményekből, pótlékokból nem találhat magára az, aki ezeket „élvezi”. Ezt hangoztatta a minap a rádióban az ismert orvos, Csókay András is.

  Mindez azért fontos, mert ha a munkából élők száma nő, ha egyre több család feje fölül vonul el az anyagi gondok okozta ború, akkor az emberek között is megváltozik a viszony, elmúlik a gyötrő idegesség, a munkanélküliségből fakadó pánik, azaz véleményem szerint egyre inkább betemetődnek azok az árkok, amelyek ember és ember között, illetve embercsoport és embercsoport között húzódnak. Kampányidőszakban főképpen baloldaliaktól (szocialistáktól és liberálisoktól) sokat hallottunk az árkok betemetésének fontosságáról, ám most, a kampányidőszak küszöbén innen tapasztalhatjuk, hogy ez a fajta politikus mást sem tesz, mint árkol, árkol és árkol.

  Azt mondja például, hogy az ország népe el akarja zavarni az Orbán-rezsimet, véget akar vetni az Orbán-diktatúrának, az ország népe rendszerváltozást akar. Jó! Higgyük el, hogy ez így van (természetesen az én részemről ez egy nagyon szélsőséges elgondolás), de vajon kit akar az ország népe? Mesterházyt, Gyurcsányt, Bajnait? Hiszen ők maguk sem tudják eldönteni, melyikük legyen az, aki felül a lovára, és azt mondja, utánam, merthogy a másik kettő hátulról lelövi, vagy jobb esetben csak lerántja a lóról. Hogy lennének képesek ezek bármiféle gazdasági vagy kulturális felemelkedést produkálni, amikor egymást rángatták a legmélyebb gödrökbe 2002 és 2010 között? Gyurcsány megpuccsolta Medgyessyt. Később bevallotta, hogy folyton-folyvást hazudtak. Böszmék voltak, és elk…k az egészet. Aztán jött Bajnai Gordon, aki a libatollaktól a mai napig sem tud szabadulni, s ott voltak mögöttük még olyanok, akik ma is a vádlottak padján ülnek, vagy házi őrizetben vannak. De csak gondoljanak bele, egy volt főpolgármester, aki immár valahol ködbe veszett, húszéves „munkálkodása” alatt egy taxitörvényt nem tudott fedél alá hozni. Csak tessenek elképzelni, hogy az ő országvezetésük mellett át tudták volna alakítani az oktatási rendszert? Nem tudták volna, hiszen náluk a magánérdekek a közösségi érdekeket mindig felülírták. Liberális iskolákat akartak létrehozni, olyat, ahol a gyereknek szinte mindent szabad, ami sokkal rosszabb, mint az a fajta iskola, ahol a gyereknek semmit sem szabad. (Ha jól emlékszem, ezt a szabad, nem szabad gondolatot az első szárszói találkozón Karácsony Sándor fejtette ki.)
  Az említett három neoliberális pártvezér, mint mondottam, hangoztatja, az ország népe változást akar. Na de legutóbb a bajaiak csak-csak a Fidesz–
KDNP jelöltjét küldték a városatyák közé, annak ellenére, hogy a kilencszáz ember voksáért mind a három ellenzéki óriás elfáradt a választókörzetbe. Gondolom, a „nagy”-gyűléseiken megjelenők bőven hallhattak ostoba ígéreteket s még ostobább bírálatokat az Orbán-kormány tevékenységét illetően.
  Valamelyik internetes portál felvetette, s ezek a „ragyogó szellemiségű” ellenzékiek nem cá-folták, hogy olyan kifejezetten új arcok szerepelnek az MSZP választási listáján, mint például Baja Ferenc vagy Szekeres Imre, akik Lendvai Ildikóval, Veress Jánossal együtt már bizonyították, hogy Jézus Mária, milyen európai politikát képesek folytatni, mint az európai politizálásban az újonnan alakult már-már szánandó liberális párt még szánandóbb vezére, Fodor Gábor produkál visszataszító óriásplakátján. S teszi fel ott a kérdést mosolygós képmása mellett, Orbánt válasszuk, vagy Európát. Jelentéktelen kis emberke, aki milyen érdekes, nem veszi észre – no de hát ezért jelentéktelen –, hogy Orbán Viktor minden, kontinensünkről szóló megszólalásában Európa érdekében beszél, s nem Európa ellen. Az, hogy az neki, mármint Fodornak, meg a Brüsszelben naplopó liberálisoknak és szocialistáknak nem tetszik, az teljesen érthető. Ők Európából csak a bizniszt ismerik. Egyáltalán nem érdekli őket (Fodor Gábort sem), hogy nyájas Olvasóim meg e sorok írója havi húszat fizet-e a gázért, vagy csak tizenhatot. (Négyezer forintból én, mert kisétkű vagyok, jó pár napig eszem.) Ez természetesen ezeket a baloldaliakat meg neoliberális barátaikat meg az ő multijaikat egyáltalán nem érdekli, ők az abszolút piacgazdaság hívei, s egyetlen szentséget ismernek: a profitot.
  A demokratikus ellenzék – amely fogalmam sincs, miért demokratikus, talán a 2006. október 23-i lovasrendőr-roham meg a gumilövedékek tették őket azzá –, biztos vagyok benne, mindent megtesz, hogy közelgő nagy nemzeti ünnepünkön, október 23-án elkövessen valamit, ami nekünk, ünnepelni vágyóknak keserűséget, szomorúságot fog okozni. Az ’56-osok terén annak idején magát térdre vető magányos miniszterelnök (Gyurcsány Ferenc), kíváncsi vagyok, most hol fog magasztos szavakat mondogatni nagy lelki felindultsággal, merthogy erre képes. Akkoriban azért volt magányos, mert az úgynevezett ünneplő tömeget a vaskefévé silányult ’56-os emlékműtől kommandósai alaposan távol tartották. Azt kívánom üzenni kedves Olvasóinknak, hogy mindezek a dolgok ne zavarják őket október 23-án, hanem emelkedett lélekkel s azzal a hittel ünnepeljenek, amely hit a korabeli felvonuláson részt vevők arcáról sugárzik. Természetesen könnyelműek nem lehetünk sem most, sem az elkövetkezendő hónapokban, miért is a puskaport szárazon kell tartani. Baján az említett választáson negyvenhét százalékot ért el a Fidesz–
  KDNP, de negyven százalék felett volt a szocialista jelölt is, akit Bajnaiék és Gyurcsányék is támogattak. Ez előre jelzi, 2014-ben össze fognak fogni, megkísérlik megszerezni a hatalmat, aztán kezdődik egy belső harc, ki hogyan intézi el a másikat, miközben elszabadul a pokol, és Uram Isten, belegondolni is rossz, hogy tehetségtelenségükkel, gonoszságukkal, kenyéradó gazdájuknak való megfelelési vágyukban mennyit tudnak majd ártani hazánknak, nemzetünknek. Isten őrizze meg tőlük Magyarországot!


Vödrös Attila


Olvasás: 13556 alkalommal
Vödrös Attila

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vödrös Attila

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok