Hívők a társadalomért

Értékelés:
(0 szavazat)

s ra-uj

  A társadalom kezd bátorságra kapni a kormány példáján, és az emberek kezdik hinni, hogy a jót nemcsak akarni és tenni lehet, de a szándékot a nagy nyilvánosság előtt meg is lehet vallani. Hogy is írta Novalis: „Bizonyos vagyok afelől, hogy a hitem végtelenül erősebb lesz, amint egy másik ember is hinni kezd benne.” Ezt a bátorítást érezve rendezték meg a Katolikus Társadalmi Napokat a múzeumkertben.

  A katolikus karitatív szervezetek közös felvonulása erőt sugárzott. A nagy fehér sátrak sorai között hömpölygött a tömeg, a nagyszínpad előtti asztaloknál rengetegen üldögéltek a nedves hideg ellenére – és a résztvevők többsége középkorú és fiatal volt.

A sátrakban bemutatkozó szervezetek meggyőzték a látogatókat, hogy tudják, hol nagy a szükség, és naprakészen igazodnak az igényekhez.

  Felvonultak a szegényeket, betegeket, nehéz sorsú tehetségeket, cigányokat, magányos kollégistákat istápoló, a rabok lelki gondozását végző rendek és szervezetek, a Katolikus Karitász és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat hálózatának helyi csoportjai, illetve a társadalmi vállalkozások. Két sátorban reggeltől estig kerekasztal-beszélgetéseket rendeztek. Mindezt három napon át végig szakszerűen, úgymond profin szervezték meg.  

  Mert a kerekasztal-beszélgetésekből is kiderült: az önkéntesek és a társadalmi vállalkozók gyakorlati emberek, a napi nehézségekre felkészülve dolgoznak – ellentétben néhány idealista hozzászólóval. Így például az egyik vállalkozó Loyolai Szent Ignáccal vallotta: Minden jó, ami Isten felé visz, csak úgy kell használni, hogy Isten felé vigyen. Azaz a profit sem elítélendő, ha eszköznek tekintik, mert öntudatot ad, s mert az önkéntes munkát, a rendházak fenntartását és tevékenységét lehet belőle pénzelni.

  Hitvallásukat a magyar szólás „segíts másokon, az Isten is megsegít” változatában összegezték, aminek nagy horderejű példájáról is hallhattunk a kismarosi Olga nővértől. A ciszter kolostor apácái számos bogyósgyümölcs-ültetvényt tudtak megmenteni a kivágástól a termelők nyakán maradt gyümölcsök szervezett felvásárlásával és árusításával.
  Az önkéntesek azt is megvallották, hogy a kilátástalan sorsú, elesett emberek leginkább lelki gondozásra szorulnak, ami kiszívja az erejüket. A háromnapos rendezvénysorozaton egymásból és egymás munkájából tudtak hitet és erőt meríteni és feltöltekezni a jótékony munka folytatására.
  A közönség érdeklődését látva jövőre egyhetes rendezvénysorozatban reménykednek. Mi sem lenne természetesebb egy normális közéletben, normális véleményformálókkal. Akik megköszönik a katolikusok társadalmi szerepvállalását, és nem azt hangoztatják, hogy a hívőknek a templom falai között a helyük. Ez a normális közélet három éve formálódik, de lemondhatunk róla, ha a kormány nem folytathatja munkáját még egy cikluson át.
  Ceterum censeo a választásokat pedig meg kell nyerni.


D. Veszelszky Sára

Olvasás: 12619 alkalommal
D. Veszelszky Sára

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Tovább a kategóriában: « Észrevétlenül Kiegyezést? Nosza! »

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok