Bodrogköz Orbán Balázsa

Értékelés:
(0 szavazat)

Balassa Zoltán

  Bogoly Jánosnak kiállítása nyílt Királyhelmecen, Felső-Bodrogköz központjában szeptember 20-án. Sokan úgy tartják számon, mint „az utolsó bodrogközi polihisztort”, vagy „Bodrogköz Orbán Balázsaként” tisztelik. Nem ok nélkül.

  Akik fiatalkora óta ismerték Jánost, tanúsítják, nem hagyományos gyermekként viselkedett, mikroszkópja fölé hajolt, hogy kutassa a természetet.
  Bogolynak röpke hatvan év sem adatott, hogy a Bodrogköz, egyik érdekfeszítő és szép tájegységünk kutatójaként kiteljesítse sokoldalú tehetségét. Sok mindent tett le az asztalra.
  1951. július 4-én született Királyhelmecen. Első generációs értelmiségi volt, mint annyian, hiszen a felvidéki magyarság értelmiségét több ízben lefejezte a demokratikusnak hazudott Csehszlovákia. 1969-ben érettségizett szülővárosában.

 

  Ő mondhatná meg, tanárai közül kik voltak rá kedvező hatással, akik elkötelezettségét és hivatástudatát felébresztették. 1972-ben a Hradec Králové-i, vagyis königgrätzi, feledett magyar nevén: királyváradi pedagógiai főiskola természettan–neveléselméleti szakán diplomázott. Majd a királyhelmeci gyermek- és ifjúsági ház pedagógusaként tért vissza. 1973-ban már a Szocialista Ifjúsági Szövetség tőketerebesi járási titkárságának szakelőadójaként vált egyre közismertebbé. Később visszatért első munkahelyére, de most már igazgatóként.

  Ez az energiával megáldott ember részt vállalt a közéletben. 1989 előtt erre egy területen volt lehetőség. A Csemadokban, a felvidéki magyarok kulturális szervezetében, ahová 1970-ben lépett be. Öt évre rá már a járási elnökség tagja.

  A rendszerváltás Nagykaposon találta, ott lett a városi önkormányzat képviselője. Majd szülővárosa hívásának tett eleget, és azután ott kamatoztatta sokoldalú tudását.
  Mivel biológusként kezdte pályafutását, 1982-től a szlovák botanikai társaság, 1985-től a brünni orchideaklub tagja, 1984-től a Szlovák Természet- és Tájvédők Szövetsége járási elnökségének tagja. A természetvédelem, a növények, állatok ismerete és szeretete szinte magához vonzza a dokumentálást, a fényképezést. Hiszen a védett növényeket tilos letépni. Fényképen viszont szépen bemutathatók. De a táj megörökítése is érdekelte. 1972-ben egyéni fényképkiállítást tartott szülővárosában.
  Negyvenéves koráig nem akármilyen munkásság állt mögötte. Százötvenhét írása, tájvédelmi dolgozata, 489 fekete-fehér, 203 színes fényképe kapott nyilvánosságot a korabeli magyar és szlovák lapokban, a Hétben sorozata indult, az Új Mindenes Gyűjteményben, az Acta Botanica című szlovák szaklapban és a Madách Naptárban is közölt írásokat. Érthetetlen módon A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikonából kimaradt. Vigasztalhatta, nem volt egyedül.
  A rendszerváltás új lehetőségeket kínált, és ő élt velük. A „Királyhelmec és Felső-Bodrogköz természetrajza és történelme” 1992-ben jelent meg. A „Betűkbe szedett régmúlt” két évre rá látott napvilágot, majd a templomokról szóló kötet következett 1996-ban. Ezután szünet állt be, és jött a „Felső-Bodrogköz kisenciklopédiája” (2004), egy évre rá a terület várainak történetét foglalta össze „Kőbe zárt régmúlt” címmel.
  Sok magyarországi biológiai, földrajzi, történeti konferencián tartott előadást. Írásai megjelentek nagy, tematikus konferenciák köteteiben: a „Felső-Bodrogköz jellemzése” a Tokaj és Hegyalja XVII. kötetében látott napvilágot 1996-ban, az „Adalékok a Felső-Bodrogköz flórájához” című dolgozata A Felvidék történeti földrajza című kötetben jelent meg Nyíregyházán 1998-ban.
  Számos település monográfiájának munkálataiba kapcsolódott be (Kisgéres, Nagytárkány). Tuba Zoltán egyetemi tanár munkatársaként a Bodrogköz-tájmonográfia elkészítésében vett részt. Együtt járták a terepet. Ez a hatalmas kötet 2008-ban jelent meg. Egy évre rá készítette el a „Folyók közén” című kötetet Boros László földrajztudóssal, Oláh Tamás levéltár-igazgatóval és Tamás Edittel, a sárospataki Rákóczi-múzeum igazgatójával együtt. Az általa szerkesztett kötet a vidék földrajzát, növény- és állatvilágát, történelmét, várait és kastélyait, egyháztörténetét, a vidék jelentős személyiségeit mutatja be. Nem tudhattuk, hogy ez a munka lesz életművének összegzése.
  De a kifürkészhetetlen sors még két ajándékot adott számára, mellyel minket gazdagított. A Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi sorozatban jelent meg 1905-ben a „Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely” című kötet, melynek újrakiadása sokakat foglalkoztatott. Ez 2010-ben megtörtént, bővített formában, s ebben olvashatjuk az ő írását is, „A Felső-Bodrogköz természetrajzának áttekintését”. Még kézbe vehette. Az első fejezet a szülővárosát mutatja be a legújabb kutatások tükrében, és Bogoly János fényképeinek segítségével kalandozhatunk a történelmi emlékek, a táj, a természeti értékek között.     Ezt a kötetet is még forgathatta.
  2011. január 15-én azonban az Úr elhívta.
  Emlékszem, döbbenten vettem tudomásul a hírt. Hihetetlennek tűnt. Számítógépemen még ott sorjáznak az egymással váltott levelek, leírt gondolatok, de ő már nincs többé. Egyszer egy térképet küldött 1915-ből, mely Nagy-Románia részeként tüntette föl a Bodrogközt is. Kereken huszonöt küldeményt őrzött meg a gépem. Utolsó levelét tíz nappal a halála előtt küldte, egy szerdai napon. „Két gyászhír érkezett hozzánk a Felvidék keleti részéről. Nagykaposon Miczák Bertalant gyászolják, Királyhelmecen pedig Hajdók Gézát. Mindketten a felvidéki magyar identitás megmaradásának, erősödésének kiváló képviselői voltak.” Ezt az értékelést róla is elmondhatjuk.
  Az elébb idéztem a száraz életrajzi adatokat, de ezek az emberről túl keveset mondanak. Emlékszem szarkasztikus humorára, csillogó szemüvegére és tárgyilagos, frappáns megjegyzéseire. Vidámsága és tudása is rokonszenvessé tette mindenki számára. Személyes dolgokról ritkán beszéltünk. Ha szükségem volt valamilyen adatra, belelapoztam könyveibe, fölhívtam telefonon. Egy alkalommal interjút is készítettem vele. S most már arra sem emlékszem, mikor ismerkedtünk meg. Több mint valószínű, hogy az 1980-as évek elején, amikor a munkám a Bodrogközhöz kötött. Battyánhoz és Borsihoz
  Ő már nem lehet velünk, de munkái itt vannak, és ösztönöznek. Egyelőre azt kell mondanunk, nincs követője, aki örökébe lépne, de reméljük, már megszületett. Köszönettel tartozunk Jánosnak gazdag munkásságáért, kitartásáért, identitásunk őrzéséért.
  A Zemplén Tv őrzi Bogoly Jánosról készült filmjét, melyet tisztelt Olvasóink az interneten megtekinthetnek.
  Bízunk benne, Bogoly János munkássága megérdemelt helyre kerül a köztudatban, és megőrizzük ösztönző emlékezetét. Ez a mi feladatunk.


Balassa zoltán

 

Olvasás: 12559 alkalommal
Balassa Zoltán

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok