Európa elrablása

Értékelés:
(0 szavazat)

csaba

  Európa nem a népeké, még csak nem is az unióé, hanem a pénzvilágé. Európa vezetése úgy szeretné, ha az unió szövetségnek látszana a kölcsönfelvevők és a kölcsönadók között. A cél az egység fönntartása, melyben békésen él egymás mellett a kifosztott és a kirabló. A lejáratódott békés egymás mellett élés doktrínáját kísérlik meg alkalmazni nem ellenséges nagyhatalmak, hanem szegények és gazdagok között. Görögország, Portugália már rácáfolnak a békés jelzőre, állandóak a tüntetések és az elégedetlenség. Most ébrednek föl, de a már-már éhezésbe csúszó országok is, mint Bulgária vagy Románia, kezdik tarthatatlannak érezni helyzetüket, ha még nem is a kormányzás szintjén, de a nép körében.

Az unió baja az, hogy nem veszi észre, nemcsak ezek a kifosztott országok maradnak le a világ előrehaladtával, hanem a világgazdasági versenyben Európa is. Kínával, Japánnal, a távol-keleti országokkal már régen nem tudja tartani a lépést, de még Dél-Amerikával szemben is veszélyben van.

  Nem volt szüksége immár húsz éve kockázatosabb befektetésekre a gyorsan fejlődő ázsiai, dél-amerikai, afrikai országokban, ahová a gyorsan fejlődők rengeteg befektetést tesznek. Ennek is az volt az oka, hogy nem kellett versenyt vívnia a piacokért, az újonnan csatlakozott, kirabolható országok és az e célból megalkotott törvények és szabályok elegendőnek bizonyultak. A keleti területek „gyarmatosítása” látszólagos jólétet teremtett nyugaton, és rengeteg megoldatlan problémát szült délen és keleten. 

  A derű éveiben Európa vezetői azt hitték, hogy a fedezet nélkül megteremtett euró stabilizálja felsőbbrendűségi helyzetüket, melyben „demokratikus” körülmények között folytatódhat a gazdasági behatolás. Akadályok nélkül kihasználhatják az országok önerőből megteremtett és adottságok szintjén létező erőforrásait (víz, levegő, környezet, utak, vasutak, villany- és gázvezetékek). Ingyenesen használhatják az országok költségein kiképzett munkaerőt, s éhbéren tarthatják az országok munka nélküli tömegeit.
  Most abban reménykednek, hogy a mohó haszonszerzés következményeinek megoldása a politikailag egységes Európa, amelyben a cselédsorban tartott nemzetek már eszmei, intézményi, hatalmi fennhatóság alá kerülnének. Szabadon áramolhat a tőke, a tőkés, a munkaerő, az eszmék, de az éhezők és a cigányok nem áramolhatnak szabadon. Megszabják, hogyan kunkorodhat az uborka, mekkora hely kell a tojótyúkoknak, de az egy tömbben élő majd’ milliós nemzeti kisebbségek nem tartoznak a „demokratikusan” gondolkodó Európa felelősségi körébe.
  A közös kultúra, a közös hit, a kölcsönös tisztelet, a tanító szándék, a javak megosztása, a kölcsönös egymásrautaltság megélése az unióban üzlet lett, jó esetben cserebere, rossz esetben kamatosan visszafizetendő minden segítség. Hogy szép hasonlattal éljünk: olyan lett az unió, mint egy hatalmas diófa, mely környezetében egyként ad enyhet mindenkinek, de mindent kipusztít, csak tulajdonosait élteti gazdagon.
  Európa és az unió azonban nem azonos. Sőt, legyünk alaposak, sosem volt egységes európai eszme. A nemzetek vezetői hódító, haszonszerző vágyaik miatt állandóan harcban álltak egymással, de Európa népei éltek. Építették gyönyörű falvaikat, városaikat, templomaikat, nagyszerű dolgokat találtak ki iparban, mezőgazdaságban, vándoroltak a céhlegények, jöttek-mentek a diákok, alkottak művészek a békét és Istent dicsőítve.
  A mai Németország területéről, mely akkor fejedelemségekből állt, a fejedelmek önkényeskedése elől például Magyarországra jöttek parasztok, iparosok, akik már nem bírták az otthoni szipolyozást. Itt is maradtak, mert itt élhették meg életükben először ember mivoltukat. Mivel elvándorlásukkor még a nemzeti érzés nem is létezett, csak a király és a fejedelmek iránti lojalitás, itt ébredtek rá, hogy nemzeti érzéseik támadtak, mely természetesen már magyar volt, írja Herczeg Ferenc, a sváb származású, de magyar írófejedelem. Ez az érvelés szobrának avatásán, Badacsonylábdihegyen, egykori szőlőbirtokának helyszínén hangzott el szeptember 22-én, százötvenedik születésnapján. Herczeg Ferenc naplójában azt magyarázza el, miként váltak magyarrá a svábok. Azt is hozzáteszi, kapás vagy arató lehet sváb vagy tót, de szellemi ember csak magyar lehet ezen a hazát és nemzeti érzést adó földön. Ez az európaiság, a befogadás, az elfogadás, a kölcsönös segítség, a megértés, a békés együttélés (nem egymás mellett élés!). Ezt akarják elrabolni tőlünk. Azt szeretnék, hogy csak ordas eszmék, mohó, kapzsi bankáreszmék szerint éljenek együtt még a legegyszerűbb ipart űző vállalkozások is. Használják ki a bennszülötteket. Ezt szolgálják a multinacionális cégek védelmét szolgáló uniós elvárások, a külföldi cégalapítások, a kettős adóztatással foglalkozó rendelkezések, vagyis csak alá- és fölérendeltségi viszony tudjon kialakulni. Ezek fontosak, de a milliós nemzeti kisebbségek nem fontosak nekik. Ezek olyan ordas eszmék, mint Hitlerék ideológiája volt. Ott a fajok voltak felsőbbrendűek, itt a pénz, a gazdasági fölény teremti meg a „felsőbbrendű embert”. A mai árják a bankosok, a mai rabszolgák a hiteltartozók.
  Mi ezt nem akarjuk. Mi az egyenrangú nemzetek Európájáról álmodozunk, ahol igenis elvárjuk a segítséget, a kisegítést, mert hátrányaink kialakulásában benne volt ez a fentebb ecsetelt, a gyengébbet örökké veszélyeztető európaiság, de van és volt igazi európaiság, ettől nem hagyhatjuk, hogy megfosszanak. Ne engedjük elrabolni ezt az Európánkat!


Vödrös Csaba

Olvasás: 12804 alkalommal
Vödrös Csaba

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vödrös Csaba

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok