Isten, haza, család

Értékelés:
(0 szavazat)

Balassa Zoltán

  Európa, a keresztyénség és a magyar reformátusság múltja, jelene és jövője címet adta nyári konferenciájának a Magyar Református Lelkészegyesületek Szövetsége (MRLE). Újjáalakulásuk óta a csonka ország határain kívül tartják évi nyári tanulmányi napjaikat. Idén, 24. alkalommal Kassán gyűltek össze az európai kulturális főváros okán.

Július 29-én a református templomban Orémus Zoltán esperes János evangéliumából vette a textust, melyben Krisztus az Atyát a szőlősgazdához, önmagát a szőlőtőhöz, a tanítványokat a szőlővesszőkhöz hasonlította (15,1–8). Az Úr a teremtés óta továbbra is munkálkodik. Az ige szerint „aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”. Akik így élnek, óriási lehetőséget kaptak: „bármit akartok, kérjetek, és megadatik nektek.” Ez azonban azzal jár, hogy kéréseink összhangban legyenek a krisztusi szemlélettel. Aki viszont nem él igeközösségben Vele, annak elapad a hite. A megszáradt szőlővesszőt „tűzre vetik és elégetik”.

Tóth Albert tiszalúci prédikátor, jogász, az MRLE elnöke nyitotta meg a rendezvényt. – Kassa, a Felvidék egyik fellegvára hívott, s örömmel jöttünk – mondotta. Ezt a várost is a trianoni irigység nagy lakodalma és ismételten a párizsi békeszerződés gyűlölete, a nagyhatalmi rosszindulat szakította el. Eljöttek a meghívás nyomán Kassára az elődszervezet eredeti célkitűzéseivel összhangban, hogy ápolják egymás hitét, és ezáltal építkezzünk. Köszönetet mondott a segítőkészségért, elsősorban a jelen lévő Czimbalmosné Molnár Éva főkonzulnak.

 

  Bagi László, a budapesti Baross téri református gyülekezet lelkésze tartotta az első napi áhítatot. Örömmel jött Kassára, mert édesanyja ebben a városban született. Ő a Jelenések könyvéből választott igét (3,7–12). Az igeszakasz szerint Isten gyermekeinek nemcsak túlélési, hanem gyümölcstermési lehetőségük is van. Ennek azonban feltételei vannak. Az ige három üzenetet hordozott. Mit vár tőlünk? Először is, hogy egyajtós emberek legyünk. Vannak kiskapus emberek.   Haverok, kapcsolatok, csúszópénz… Pál így fogalmazott: „az Úr kaput nyitott előttem.” Másodjára, legyünk gyengék: „mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet.” A gyengéket erősíti az Isten. Számára nem akadály, ha kevesen vagyunk. Az Úr sohasem az erőseknek, gőgöseknek, hatalmasoknak segít. A gyengék tőle kapják az erőt, igét, bölcsességet, amit tovább kell adniuk. Egyéni életünkben végezetül oszlopemberekké kell válnunk. Az ilyen életnek meglesznek a gyümölcsei.

  A következő napon Oláh Mátyás lelkipásztor a vak Bartimeus történetét (Márk evangéliuma 10,46–52) vette alapul. A tévé, a film mondja nekem, mit egyek-igyak, miben higgyek. Így azután nem csoda, hogy sokan élnek vakságban, mint Bartimeus. A lelki vakság is végzetes. Ő a látás ajándékára vágyott. Amikor megtudta, hogy Jézus közeleg, kiáltozni kezdett. Hiába szóltak rá, annál inkább hangoskodott. Ugyan ki tudná meggyógyítani? A körülötte állók látáskorlátozottak voltak. De ő hitt! Mi önként mondunk le a látásról. Vakság, ha nem figyelünk környezetünkre. Ha inkább tévézünk, nem vesszük észre, hogy más kínlódik. Jézus a segélykiáltásokra megállt. Érdekli, amit mondunk neki. Figyel ránk. Mi hogyan hallgatunk azokra, akik rajtunk keresztül bíznak Istenben? Van számukra erőnk, időnk, türelmünk? Jézusnak az utolsó koldusra is van ideje. Eléje állhatott. Majd csak annyit mondott: „Menj el, hited megtartott téged.”
  A harmadik napon Varga Károly koltói lelkipásztor a Jelenések könyvéből vette az alapigét: „Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem meleg.” Mivel langyos vagy, „kiköplek a számból” (3,14–16). Tragikusan közömbös világban élünk. Nem akarunk tudni a másik bajáról, mert nekünk is van elég! Nem figyelünk egymásra. Nem úgy az Úr. Az isteni tudás gyógyulás. A langyos életforma a legveszélyesebb az emberi közösségre, a családra. Nem lehet egyenlő távolságot tartani az ördögtől és Istentől. Azt kiköpi az Isten! „Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” Jeremiás helyes úton jár: „mintha égő tűz volna szívemben”, mert ez hevíti gondolatainkat, hogy cselekedjünk anyaszentegyházunkért és népünkért.
  Tőkéczki László történész az identitáspolitika fontosságáról értekezett. A francia forradalom óta rombolják a közösségeket. Ennek három fontos helyszíne van: a család, a nemzet és a vallási közösség, a hit. Sajnos az érdekelvűség kezd eluralkodni.
  Nemrégiben alkalma volt áttanulmányozni az ötszáz oldalas közös szlovák–magyar történelemkönyvet. Kétségbeejtő, hogy néhány identitás nélküli magyar történész mit képes összehordani! A kötet az Árpád-házi királyokat és a Habsburgokat tárgyalja. A többi uralkodó valahogy eltűnt. Szerepel benne egy olyan adat is, mely teljesen hamis. Az egyik szlovák szerző az 1930-ban Magyarországon talált 131 ezer szlovák anyanyelvű emberhez hozzáadja azt a kétszázezer magyart is, akik akkor szlovákul tudtak. A magyar szerzőtárs meg nem tiltakozott!
  Az önkormányzati felfogásunkat Ázsiából hoztuk. Ha egy népcsoport politikailag lojális a szakrális uralkodóhoz, akkor nem számít, milyen nyelven beszél, milyen vallást követ. Így lettünk befogadó nemzetté. A Magyar Királyságban sohasem fordult elő, hogy valakinek nyelvi vagy vallási hovatartozása miatt elvették volna az ingatlanát. Az erdélyi szászok nyolcszáz évig fent tudtak maradni, de a román uralom alatt nyolcvan év alatt fölmorzsolódtak.
  A határokat a 20. században csupán hatalmi érdekek szerint rajzolták. Ha harminc év múlva a kínaiaknak az lesz az érdekük, akkor megint a Kárpátok bércein lesz a magyar határ.
  A kishitűséget le kell vetkőznünk, hiszen a súlyos 20. századot is túléltük. Budapesten kétszázezer szlovák olvadt be, 1848–49-ben több tízezer szlovák harcolt a szabadságharc oldalán, ellene csak háromezren. Ez is mutatja, hogy egykor a szlovák–magyar viszony harmonikus volt. Az említett közös tankönyv ezt a konfliktusmentességet nem mutatja. Mikszáth hőse is így beszél: „Csak éppen olyan jóravaló magyar ember volna, mint mi, ha tótul tudna.”
  A Kárpát-medence termőterülete a legjobb. A falusi társadalomban minden születő gyermek új munkaerő. Városban a gyermek költség. A falusi társadalom évezredek óta recirkulációs rendszerben működik. Itt megtaláljuk a munkahely és lakóhely egységét. A családtagok idejük nyolcvan százalékát együtt töltik. Nem úgy a városban. A falusi élet a stabilitásából merítette megújulási erejét. Nem akar önmegváltó lenni, ezért fogadja el Istent, hiszen a természetnek ki van szolgáltatva. A város független az időjárástól. Így látszólag nincs a teremtéshez kötve. Ennek következménye az ateizmus és a materializmus. Kálvin és Luther hirdette, mindenkinek van hivatása. Hogy valaki élni tudjon kultúrájával, meg kell találnia identitását. Ez a szemlélet lett a modern európaiság alapja.
  Tőkés László volt református püspök és képviselő, aki „gonosz lelkek közepette” ül az Európai Parlamentben (EP) (Tóth Albert megállapítása), a kialakult helyzetről beszélt széles összefüggésrendszerben. Európa profanizálódott és szekularizálódott. Ezért az egyház zászlóshajóját bombázzák, de Krisztust nem lehet elsüllyeszteni. Az EP-ben az értékeket kívánják semmissé tenni. Tizedmagával harcol a keresztyénségért, a kisebbségek jövőjéért, a kicsiny nemzetek megmaradásáért, de abból nem fakad olaj. Most a kontinens pogány eredetmítoszát hirdetik. A gonosz erők vad bika képében, nemi erőszak után újra elrabolják Európát. Ez az egyik út. A másik: Krisztus útja. Európa Jézus felségterülete! Látszatra vallásszabadság van, és minden diszkriminációt tiltanak, mégis vaskos keresztyénellenes szellem uralkodik.
  Érdekes, hogy Szlovákia minden vizsgán átcsúszik, s itt érhető tetten a kettős mérce. Az európai kulturális fővárosok rendszere csak parádéztatás a világ előtt. Kassa–Pécs–Nagyszeben. Keserű körutazás. A szoclib kozmopolita globalizmus áfiuma ellen kell föllépni. Kassa hivatalos dokumentumaiban Szapolyairól, Bocskairól, Bethlenről mint a város megszállóiról esik szó. Románia mindmáig zseniálisan tudja asszimilációs politikáját folytatni. Megtalálja azt a korszellemnek megfelelő jelszót, amely mögé bújva mesterkedhet. Ha elképzeléseik megvalósulnak, akkor padlóra küldik az erdélyi magyarokat.
Az EP-ben a nyílt kiállást öten sem merik vállalni, holott negyven képviselőre lenne szükség. Tartanak a véleményterrortól. A többség nem ért egyet azzal, ami ott zajlik, de opportunista. Az EP-választásokat a legtöbb országban nem tartják anynyira fontosnak, és ezért a jól szervezett csoportok be tudják juttatni saját extrém fickóikat.
  A lengyel külügyminiszter arra kérte diplomatáit, hogy lépjenek föl a keresztyénség védelmében. India magyarországi nagykövete szerint az emberiség rossz úton jár. Ám a magyarokban még fellelhetők a spirituális gondolkodás gyökerei, és nem annyira materialisták, mint a nyugat-európaiak. A posztkommunisták felejteni próbálják Robert Schuman mondását. Az EU egyik alapítója világosan fogalmazott: „Az egyesült Európa vagy keresztyén lesz, vagy nem is lesz.”
  Magyarország állja a sarat. Ha nem bukik bele, akkor korszakos jelentőségű tettet hajt végre. Illyés Gyula verse is bátorít bennünket: „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen / magyarság, ha nincs – Kálvin? / Nem hiszem.” Ravasz László református püspök egy „harmadikutas” istenes politikája a megoldás: Nyugat és Kelet között egy út van. Fölfelé! Vissza kell rabolnunk Európát. Akkor van jövője!
  Csohány János professzor előadásának a Pillanatképek a magyar református lelkészség történetéből címet adta. A reformáció indulásakor elsősorban a ferences barátok lettek annak hirdetői. Sokan először a lutheri, majd a kálvini reformációt fogadták el. A továbbiakban az egyházi élet egykori joggyakorlatával foglalkozott.
  A kommunista korszakban a kárpátaljai helyzet volt a legrosszabb. Akkor kényszerből visszatértek az évszázadokkal korábbi megoldáshoz. A diákok egyik parókiáról a másikra vándoroltak, és így biztosították számukra a szükséges ismeretek elsajátítását. A kárpátaljai gyakorlat bevált. Az egyháznak sikerült túlélnie. Ma viszont a fejkvóta a gond, mert mindenkit fölvesznek, hiszen a hallgatók számától függően jut pénz az intézményeknek.
  Papp Vilmos professzor Lelkipásztor és a keresztyénség címmel tartotta meg előadását. Sok helyütt a lelkész teljesítményét azzal mérik, tud-e jó gulyást főzni, vagy megnyerte-e a horgászversenyt. A lelkipásztornak lelkeket kell mentenie. Habár az Úristen sok mindent elrendezett, hagyott számunkra is munkát. Majd ennek kapcsán két egykor Kassán szolgált lelkipásztor életútját vetette össze: Alvinczi Péterét és Pázmány Péterét. Sok közös vonás akad életükben.   Mindkettejük apja fiatalkorukban halt meg. Alvinczi unitárius apját a török fölakasztatta. Pázmány szintén fiatalon veszítette el református apját, akit „megnótáztak”. Szomorú, hogy a három kassai vértanú haláláért Csepregen ezerkétszáz protestánst mészároltak le, amiért Pázmány a felelős. Kettejük között komoly vita zajlott. Alvinczi válaszolt intelligensebben. Latinul írt, mert munkáját egész Európába szétküldte.
  Majd rámutatott néhány olyan tényre, melyek gátolják a reformátusok közeledését a katolikusokhoz. Az ökumenizmus nem azonos az ökuméniával. Róma nem tagja az Egyházak Világtanácsának. Gond az is, hogy XIV. Pius pápa átkot mondott ki azokra, akik Róma nélkül törekednek a keresztyén egységre. Miközben itt vannak az angliai templomkocsmák, a hollandiai „keresztyén” bordélyok.
  Majd a mindennapi élet visszásságaira mutatott rá. A tévé tiszteletben tartja a tömeggyilkost. Nem mutatják az arcát. A vörösiszap-katasztrófa alkalmával papok mentek segíteni, de másnap pszichológusokat küldtek Pestről, hogy segítsenek lelkileg feldolgozni az eseményt. „De akkor rólunk, papokról mi a vélemény?” A lelkész nem azt kérdezi elsőként, milyen lesz a szolgálat. Hanem azt, hogy milyen lesz a javadalom. A világ fiai vagyunk. Vasárnap diszkóba megyünk. Jézus Krisztusból szupersztár lett.
  Jézus erős, tagbaszakadt, kitartó embereket választott apostolul, akik nem ijedtek meg a vihartól, és nem aggályoskodó értelmiségiek voltak. Fel sem vetődött bennük, miből élnek meg, amikor Jézus elhívta őket. Tudták, milyen a világ, amelyben hivatásukat alkalmazniuk kell. Emberhalászok lettek.
  Mi a biblia üzenetét hirdetjük. A kiváló lelkipásztor Krisztussal azonosul. II. Rákóczi Ferenc nem rendelkezett református teológiai diplomával. Nem véletlen, hogy a janzenistákat követte, akik kriptokálvinisták voltak. Jelszava: Cum Deo pro Patria et Libertate, világosan mutatja a sorrendet. Elsőként Istenhez érkezett, így fordult népe felé. Isten, haza, család a helyes sorrend.


Balassa zoltán

 

Olvasás: 12786 alkalommal
Balassa Zoltán

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok