Ez a hazám

Értékelés:
(0 szavazat)

attila2013

  Nagy lelki fájdalommal írom le megállapításomat: nagyon buták vagyunk mi, magyarok. Ám le kell írnom, hiszen nap nap után hallom ellenzéki, leginkább a magyar szocialista pártbéli politikusok okos felvetéseit, bölcs kijelentéseit, azaz ha nem szavazunk kétharmadot a parlamentben a Fidesz–KDNP-szövetségnek, akkor tán – legalábbis hallván az említett jelenlegi ellenzékieket – Magyarország már tejben-vajban fürdő Kánaán lenne. Sőt! Ha visszaemlékeznek a 90-es évek előtti átkosra, onnan vehetjük a dolgok lényegét, azaz egy-két lépés és már megelőzzük a fejlett Nyugatot. Nos, ahogy akkor nem sikerült megelőznünk a fejlett Nyugatot, úgy ha – Isten őrizz! – marad Bajnai Gordon a maga kormányával, akkor már Görögország, Portugália, Spanyolország után kullogunk valahol messze-messze mindentől s mindenkitől elmaradva. Mindez nyílt titok. De nem titok az, hogy említett „nagy felkészültségű” Bajnai Gordon és egy másik „világproletár” Mesterházy Attila nagyon nehezen egyesülnek, pedig azt tőlük tudjuk, a világ proletárjainak sikerülni szokott.

  Nekik nem sikerül, és képzeljék el kedves Olvasók, ha ezek kormányra kerülnek, s teszem azt Mesterházy lesz a miniszterelnök, Bajnai meg a helyettese, akkor is fojtogatni fogják egymást, hisz Bajnai bizonyítani igyekszik, miszerint ő lett volna a jobb miniszterelnök, s ha fordítva történik, akkor Mesterházy teszi ugyanezt – természetesen mindezt Magyarország, a magyar nemzet érdekében. Egyikük a napokban azt javasolta – természetesen hazánk érdekében –, járják közösen az országot. Ahogy ismerjük őket, meg is teszik, azaz sok helyütt, ahova bejelentkeznek, már készítik a libákat, amellyel miniszterelnöksége után a tengerentúlra ment, majd Amerikából jött pártelnököcskét várni fogják. Ez a duó számomra csak akkor lenne sikeres, ha némely közös országjárás ökölvívással végződne, ami a nagy elődöknél nem volt ritkaság, hiszen tudjuk, a szovjet kommunista párt némely vezetőjét jégcsákánnyal vagy puskatussal ölték meg, azaz kiiktatták a feltörekvő versenytársat.

  Nagy előszeretettel hangoztatják az ellenzéki politikusok, hogy Magyarországon napjainkban a többség változást akar, új kormányt s új miniszterelnököt. Mármint Orbán Viktorék helyett. Már ha ez valóban így van, amit én nem hiszek, akkor nyugodtan leírhatom, ostobák vagyunk mi, magyarok. Mert tessenek csak elmerengeni mindazok fölött, amit ez a kormány a maga kétharmados parlamenti többségével létre tudott hozni. Legelőbb is említhetjük azt az alaptörvényt, amely először főképp Budapesten élő, egykori szabad demokraták szövetségebeli, nagy nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező politikusok révén bőven részesült elmarasztalásban. Aztán kifulladtak a pesti kávéháziak, s azóta mily érdekes, egyre több helyütt ismerik el: az alaptörvény Európa minden országa számára minta lehet. De legelső ténykedéseik közé tartozott az Országgyűlés létszámának csökkentése, ami hőn óhajtott vágy volt, s ahogy a nemzeti kormány került hatalomra, azonnal téma lett. Most a kétharmados többség ennek a dolognak pontot tett a végére. És pontot tett a kettős állampolgárság létrejöttének végére is, tehát jövő év tavaszán részt vehetnek a választásokon a határainkon túl élő magyarok is. Mondják, mármint a túloldalon, hogy ez nagy hiba, mivel nem itt élnek, ne szóljanak bele az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer alakításába… Meg hogy nem is itt adóznak. No de ismerek olyan faluközösségeket, ahol az ott élő és bizony nagyon hátrányos helyzetű, de magyarországiak sem adóznak, szociális támogatásból tartják el családjukat, azaz a tegnap született csecsemő már szinte családfenntartóvá is vált. Adót nem fizetnek, de beleszólhatnak. Véleményem szerint ha ők igen, akkor nem vonhatjuk meg a kolozsvári egyetemi tanár, az ungvári óvónő, a szabadkai vállalkozó, avagy a kassai színész szavazati jogát sem. Szóljanak csak bele, és biztos vagyok benne, majd kellő józansággal teszik ezt, hiszen számukra az anyaország helyzete, annak gazdasági erősödése tán még fontosabb, mint némely anyaországban élőnek. Tapasztalatból tudom, a londoni olimpián elért magyar siker felvidéki barátaimat jobban feldobta, mint egyik-másik itthonit, mert ezután mint „kisebbségiek” feljebb emelhették fejüket, mondván, lám csak, mire képes a magyar! És végtelenül sajnálom, hogy alig-alig kap sajtónyilvánosságot az a számtalan siker, amelyet diákolimpiákon érnek el magyar gimnazisták.
  Ha tovább boncolgatjuk az Orbán-kormány által elért eredményeket, ne felejtsük el a közüzemi díjak csökkentését, bár most azt hallom, a szolgáltatók nem nagyon hagyják magukat. Közeli ismerősöm mondja, s mintha magam is észlelnék ilyet, például egyre több gázt használok annak ellenére, hogy az elmúlt télen nem volt kánikula a lakásomban… Én igenis elképzelhetőnek tartom, hogy a szolgáltatók nyereségük biztosítása érdekében a nagy fordulatszám kis teljesítmény irányában mozdultak el, vagyis ne nagy fordulatszámmal működjön az órám, viszont a levesnekvalót kétszer annyi idő alatt forraljam fel. Kohn bácsi erre szokta mondani: ögyes. Javasolnám illetékeseknek, mondjuk fogyasztóvédő aktivistáknak, szíveskedjenek ennek utánanézni, ám ha más is kedves Olvasóim közül tapasztal ilyesmit, forduljon a megfelelő szervekhez, nehogy már az a látszat alakuljon ki, hogy a magyar nemzeti kormány és a profitra éhes szolgáltatók összekacsintanak. A magam részéről ezt az összekacsintást kizártnak tartom, mint kizártnak tartom azt is, hogy a hajdan Bajnai Gordon vezérigazgatta Hajdú-Bét károsultjait az ő kedvéért kártalanította volna a kormány. Számomra érdekes, hogy ezt az apró momentumot a miniszterelnökségre törekvő, csak a jó Isten tudja, honnan patronált politikuska miért nem emlegeti országjárásai során. Véleményem szerint akár köszönetet is mondhatna az Orbán-kormánynak, hogy az ő ügyetlenségéből fakadó károkozást lehetőségeihez mérten helyrehozza Orbán Viktor kormánya. Sietve hozzáteszem, az „ügyetlenségéből fakadó” kijelentésemet nem biztos, hogy osztják velem, és én is ingadozom, vajon nem másról volt-e szó…
  Falusi magányomban augusztus 20-án néztem a televíziót. A tűzijátékot is. Gyönyörű volt. Ismét rádöbbentem, milyen csodálatos város Budapest. És mégis én innen mindig elvágyódom, lehet, hogy azért, mert ha a képeket nézem, mondjuk a tűzijáték alatt, és hallgatom az azt kísérő gyönyörű zenét, nem érzem a szagát, mármint fővárosunknak. S nem hallom a Margit körúton dübörgő motorosokat, szirénázó autókat… Ám a tűzijátékot azért néztem végig, mert utána az általam nagyon szeretett Egerszegi Krisztinával való beszélgetést vártam. Ez a fiatalasszony megint lenyűgözött. Ott ülve a maga nagyszerű egyszerűségével ugyanolyat tudott alkotni, mint régen az úszómedencében. Megható volt, ahogy mostani főhivatásáról, családanyaságáról beszélt. Ó, Istenem, sóhajtottam fel az ötszörös olimpiai bajnoknőt hallgatva, bár százezer így gondolkodó élne Magyarországon! Vagy él is? Lehet, csak ebből a nagyon sokszor velejéig romlott médiából nem ők tűnnek elő, hanem azok a sztárok, celebek, akiknek szóhoz sem lenne szabad jutniuk, ám ahogy az imént említett diákolimpiai sikereinkről hallgatnak, ugyanúgy hallgatnak az ilyen édesanyákról is.
  Megjelenésünk napján a tanuló ifjúság megindul az iskolák felé. Táskáikban tankönyvek lesznek, amelyekkel a jelenlegi ellenzék szerint sok baj van, késve érkeznek a címzetthez, meg megfizethetetlenül drágák. Én arra emlékszem, hogy a nálam két évfolyammal idősebb Csaba bátyám könyveit vittem az iskolába, s arra is emlékszem, hogy ott börze volt, ki-ki vásárolhatott a felső évfolyamosoktól tankönyveket. Nem értem, hogy ez miért ment ki a divatból.
  Bízom benne, hogy egyszer az illetékesek erre is gondolnak, mert úgy veszem észre, hála Istennek már gondoltak arra, hogy minden könyvben az legyen, ami kell, tehát megszűnik az őrült alternatív oktatás. Kívánom, valamenynyien boldogan járjanak iskolába, s szellemiekben, lelkiekben s nem utolsósorban fizikailag is megerősödve fejezzék majd be a tanévet.


Vödrös Attila


Olvasás: 12990 alkalommal
Vödrös Attila

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vödrös Attila

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok