A szekér halad

Értékelés:
(0 szavazat)

Mal rik-uj

  Szinte visszasírom a rendszerváltást követő választásokat. A pártok kampánya még nem abból állt, hogy vég nélkül szidták, szapulták az éppen kormányon lévőt. Akkoriban volt még arra próbálkozás, hogy pozitív értékek mellé sorakoztassák fel az embereket. Gondoljunk csak az „Isten, haza, család” vagy a „Van, aki szabadon szereti” szlogenekre.

  Aztán az MDF rövidre és sok tekintetben elhibázottra sikerült országlását követően visszajött a „Megbízható megoldás”, az egykori állampárt, Horn Gyulával. Az „Együtt sikerülni fog” szlogennel takarózó SZDSZ-szel bőven a kétharmadot meghaladó koalíciót alkotva korlátlan hatalommal folytatták az Antallékra erőltetett hibás privatizációt, akadálytalanul gazdagodva az állami vagyonból, miközben kiszolgáltatták az országot a külföldi tőkés csoportoknak is. Aztán jött egy váratlan fordulat, és szinte meglepetésként a Fidesz szerezte a legtöbb szavazatot, komoly zavart okozva az előre eltervezett és addig simán zajló „rendszerváltó” (vagyonosodási) folyamatban. „Szabadulj meg a narancsuralomtól!”, szólt hozzánk ezután a kis kormányzati zsarolópárt plakátja, fordulatot hozva a kommunikáció mikéntjében. Talán ez volt az a pillanat, amikortól a göbbelsi ellenségképképzés fontos kampányeszközzé vált, és a választási kampányokat az ellenfél ócsárlása, a cigányviktorozás, a diktátorozás, a „lopstop”-ozás hatotta át. A jobboldal első számú vezetőjét az ország első számú közellenségévé igyekeztek változtatni. Ehhez már rövidesen Ron Werber, az izraeli csodaszakember kellett, az uszítás és gyűlölködés nagymestere. Elszabadult a pokol, a szekértáborokba rendeződés, a családtagok egymásnak esése, a vég nélküli és egy célt szolgáló indulatok gerjesztése, a vegyépszerezés, orbánbányázás, mocskosfasisztázás: bármi áron vissza a hatalomba! A régi rendszer százszázalékos, majd az MSZP–SZDSZ-kormány kétharmados többsége után újra választást veszíteni nem lehetett jó érzés, belátom.

  A Medgyessy vezette kormányt belülről megpuccsolta az addigi bizalmas, majd következett egy országkurvázó, ordenáré „igazságbeszéd”: „Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a sz…-ból visszahoztuk a kormányzást a végére. … Mindenki döntse el magában, hogy négy-ötezer forintért csinálja a dolgot, ami k… fontos, különösen, ha az embernek már egyébként nincsen más szakmája, csak ez, tudom én.”

  A teljesség igénye nélküli idézetek közé citálok még egyet: „Van ebben a frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember.” No, ez a frakció azóta több pártként hívatja magát a látszat kedvéért, és a pártelnököcskék most éppen azon vitatkoznak, hogy ki az alkalmasabb, ki a „legitimebb” képviselője a baloldalnak. A böszmebeszéd egészének tartalma alapján egyetlen következtetést lehet levonni: A baloldalt képviselni egyformán alkalmasak, lényegi különbség nincs közöttük, csak éppen együtt is teljességgel alkalmatlanok a kormányzásra. Egy közülük ezt mondta ki Őszödön.
  Zseniálisan önleleplező az amerikai mintára felvetett előválasztás ötlete Mesterházynak. Ott ilyet csak párton belül tartanak a szenátorjelöltek kiválasztására. Az MSZP és az Együtt–PM, úgy látszik, házon belül van. Néha maguk is megfeledkeznek arról, hogy ők most két párt.
  Ha nem a mi bőrünk lenne a tét, teljességgel mókás lenne, hogy azok marakodnak most a miniszterelnök-jelöltségért, akik közül jó eséllyel senki nem lesz jövőre miniszterelnök. A nagy igyekezet így vélhetőleg a politikusi tiszteletdíjból fakadó megélhetésért és a pártok holdudvarához tartozó vállalkozások jövedelméhez való hozzájutásért zajlik. Ne becsüljük le ezeket a motivációkat, baloldali körökben ezek rendkívül erősek. Az ateista, individualista, internacionalista, cionista, pénzoligarcha tábor ezért és ennek él. A pénz besegít a hatalomba, a hatalomban több pénzhez jutsz. Ördögi kör, és félelmetesen ijesztő a számukra, hogy ebből kicsöppenhetnek. Ennek elkerülésére képesek lesznek – mint ahogy eddig is képesek voltak bármire – minket is feláldozni.
  Láttuk, hogy nem számít a társadalmi béke, a másik ember becsülete, a tisztességesen elvégzendő munka még kormányzati pozícióban sem. Ehelyett marad a tehetségtelenség igazi ismérve. A baloldal ma meg sem próbál a kormánypártoknál jobb szakmai programokat kidolgozni és kommunikálni. Bizonyára ez nem is sikerülne nekik, belátták. Erről szólt az őszödi beszéd is. Tehetségtelenek, pitiánerek, nem teljesen mellesleg tolvajok. Politikusaik beérik annyival – mert kénytelenek –, hogy ha jobbat nem tudnak kitalálni, akkor az ellenfelet igyekeznek a sárba visszahúzni. Mindegy, milyen kormányzati intézkedésről van szó, azonnal rá kell vágni, lehetőleg gondolkodás nélkül – mert ez megy nekik könnyen –, hogy ez hülyeség, káros, mutyi, bezzeg a mi időnkben!
  Egyetlen példát előrántok még mindannyiunk Böszméjének beszédéből: „Persze hogy az oktatásban borzasztóan nehéz bármihez hozzányúlni. De igen, azt látjuk, hogy nem egyenlően osztja a tudást széjjel. Valamelyikőtök mondta, az mégiscsak… a legnagyobb igazságtalanság, kérem szépen, hogy a magyar oktatási rendszer egyik oldalról a köztünk lévő társadalmi különbségeket fölerősíti, nem gyengíti, aztán meg szegregál is. Hát ez az igazi nagy probléma, ez a nagy gond. És az a nagy gond, hogy azoknak adjuk az ingyenes állami oktatást, kérem szépen, akik a legjobb családokból jönnek.”
  Most, hogy a kormány hozzányúlt az oktatásügyhöz is, hörög a baloldal, pedig az általuk is felismert problémára megoldást nyújt.
Intézkedésről intézkedésre ez a helyzet. Alkotmány, pálinkafőzés, cigarettázási tilalom, IMF-hitel, devizaadósok, bankadó, egyháztörvény… Hosszú a sor. A kormány dolgozik, az ellenzék ócsárol. A szekér halad, a kutya ugat. Nem képes másra, a kereket hiába harapja.

Malárik Attila

Olvasás: 12763 alkalommal
Malárik Attila

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Malárik Attila

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok