A bolsevizmus nem vész el…

Értékelés:
(0 szavazat)

ovari-uj

  Megunhatatlan bája van annak, amikor a balliberálisok önkritikát gyakorolnak. Újra meg újra eszünkbe juttatják az egykori elvtársakat. Nevezetesen azt a történetet, amelyben a kérdésre, vajon mi a biztosíték arra, hogy a párt a jövőben nem követi el ugyanazokat a hibákat, a válasz: hát, a párt… Ma persze nem egyetlen párt győzköd bennünket e sajátos képességéről, hanem az úgynevezett demokratikus ellenzék színe-virága. Egyes liberálisok és balliberálisok a legkülönfélébb fantázianevű alakulatokba rendeződve magyarázzák a bizonyítványukat; vagyis hogy volt, ami volt, de 2014-től kezdve aztán nincs mese, tényleg megújulnak.

Könnyű volna a szokásos legyintéssel elintézni őket, mondván, kutyából nem lesz szalonna; ám ennél azért bonyolultabb a dolog. Fodor Gábor például egy, a Magyar Nemzetnek adott terjedelmes interjúban védi a mundér, azaz a liberalizmus becsületét. Ez persze semmiképp sem baj; a szabadelvűség (mint sok más világszemlélet) tetszetős idea. A gondok ott kezdődnek, hogy nemcsak a liberalizmust védi, de – részben érthető okokból – az egykori SZDSZ-nek is menlevelet ad. Hiába hangoztatja ugyanis, hogy néhány fontos kérdésben annak idején nem értett egyet velük, ha az „ősbűnt”, a ’94-es koalíciókötést az MSZP-vel ma is helyes lépésnek tartja. Ám ez még hagyján. Maga Fodor, aki most valamiféle éteri tisztaságú liberalizmust akar képviselni frissen létrehozott pártjával, az élő bizonyíték arra, hogy ilyesmi megvalósíthatatlan a gyakorlatban. Hisz az SZDSZ is liberális elveket vallott – elméletben –, és amikor napi politikai céljai érdekében sutba vágta ezeket, ő még sokáig sziklaszilárdan együtt ingadozott a párttal, mint ama „abszolút elvtárs” az egykori viccben.

  De fordítsuk komolyra. Vajon „az ország érdeke” (amivel Fodor az említett SZDSZ–MSZP-koalíciót indokolja) a jövőben nem hozhat hasonlóan elvtelen kompromisszumokat? Dehogynem. Hiszen megint pontosan erre hivatkozva magyarázza, hogy új pártja mind az MSZP-vel, mind az Együtt–PM-mel vagy a Gy. F.-féle Demokratikus Koalícióval is hajlandó összefogni a Fidesz–KDNP ellenében. Több mint kínos ezek után azt olvasni, hogy valaki ilyen szemléletmóddal akarja Magyarországon a Kossuth, Eötvös, Deák által vallott elveket „hatékonyan” képviselni. Ahogyan fogalmaz: „más pártok politikájában is fel-felbukkannak liberális elemek, ám a kompromiszszumok nélküli liberalizmust senki nem merte a zászlajára tűzni.”

  Nos, efféle zászló lobogtatásához talán nem annyira bátorság, mint inkább botorság kell. Hiszen – legalábbis a már induláskor meglehetős rugalmassággal kezelt elveit tekintve – új pártja ugyanaz tökben, mint a hajdani SZDSZ. Feszeng az ember akkor is, amikor megtudja, hogy „az állandó ellenségképzés” teszi tönkre az országot. Nemigen emlékszünk ugyanis arra, hogy ez a „kompromisszumok nélküli liberális” úriember, aki saját szavai szerint nem érez indulatot Orbán Viktorral szemben, csupán rossz kormányfőnek tartja, elvi alapon tiltakozott volna, amikor a legképtelenebb, legaljasabb vádakkal, rágalmakkal illették a miniszterelnököt, sőt, az egész országot. Ellenkezőleg. Pont azokkal készül most együttműködni, akik egyre durvább, alpáribb stílusban támadnak mindent, amit a „másik oldal” képvisel. (Nem mentség, és még csak nem is magyarázat erre, hogy a jobb/nemzeti/konzervatív oldalon is szaporodnak az elfogadhatatlan megnyilvánulások.)     Ilyen közegben természetesen szívhez szóló a békéltető hang; az ugyanis, hogy Fodor szerint a magyar közélet akkor lesz normális, az ország akkor kezd majd kilábalni a gödörből, ha a politikai ellenfeléről képes lesz mindenki elmondani, hogy „tisztelem őt, elismerem, hogy ő is a nemzet javát akarja, még ha rosszul teszi is mindezt”.
  Ez az emelkedett, jóllehet messze nem új gondolat nálunk egyelőre csak hamvába hullhat. Éspedig mindjárt két okból is. Magyarországon éppen a pártállami múlt miatt sajnálatosan nem holmi egyszerű, gyakorlatilag kockázatmentesen fölcserélhető alternatívája a választóknak a „két oldal”, mint az annyit emlegetett, bejáratott nyugati demokráciákban. Nálunk a mai „baloldal” pártjai egyelőre legföljebb egymásnak lehetnek alternatívái, nem az országnak. Ennél is fontosabb, hogy a föntebb idézett szép elképzelés gyakorlattá válását leginkább maguk a balliberálisok nehezítik meg. Hiszen, úgymond közmegegyezés szerint szinte az egész világon eleve a baloldalt tartják a „történelmileg” haladónak, progresszívnek, modernnek. A jobboldal és kapcsolt részei, a kereszténység, a nemzet(állam), a hagyományos család viszont ugyancsak eredendően elavult, reakciós, ásatag. Nem ilyen-olyan gazdasági/társadalmi/politikai döntések minőségéről van tehát szó, nem a kormányzás közben óhatatlanul elkövetett kisebb-nagyobb hibákról. E fölosztás alapján a jobboldal se szép, se okos nem lehet, vagyis kizárólag csak „rossz utat választhat”. Minél markánsabban jobboldali, annál rosszabbat. Hogy ez mennyire így van, az Európai Unió egész eddigi története mindennél beszédesebben bizonyítja. (És nem csak az Orbán Viktor vezette Magyarországgal kapcsolatban.)
  Fodor Gábor ráadásul egy szájból fúj hideget és meleget. Egyrészt úgy beszél, mintha az ő liberalizmusa (a „kompromisszumok nélküli” változatot mint életidegen gyakorlatot gyorsan felejtsük el) a jobb- és baloldaltól egyenlő távolságot tartana pusztán azért, mert megkapja tőle a magáét Orbán Viktor, és kap némi kritikát mai, „demokratikus ellenzéke” is. Másrészt úgy tesz, mint aki nem tudja, hogy elvbarátai máig csakis lesajnáló gúnnyal emlegetik a kormány által pontosan a társadalmi megbékélés elősegítéséért létrehozott nemzeti együttműködés rendszerét. Fodor mostani szerepvállalása, „igazságosztása” látványos porhintés csupán, semmi több. Az pedig egy, Orbán Viktort „messianisztikus gondolkodásmóddal” vádoló politikus esetében külön érdekes kérdés, hogy az SZDSZ történetének, benne saját szerepének, továbbá új pártja általa is fölvállalt szövetségeseinek ismeretében vajon miért hiszi magáról, hogy ő a hiteles mérce.

Óvár I. Tamás

Olvasás: 12545 alkalommal
Óvár I. Tamás

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Óvár I. Tamás

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok