Tudathasadás

Értékelés:
(0 szavazat)

Balassa Zoltán

  A Zoltán se nem Zdenek, se nem Zdenko

  Egy ismerősöm hívott telefonon, mert rövid cikket írtam róla, amikor kitüntették. Az írással meg volt elégedve, csak két mondatot nem értett. Ugyanis azt tettem szóvá, hogy keresztnevét nem magyar formában írták az oklevélre. Kiderült, a Csemadok helyi szervezete is szlovákul írta a javaslatba a nevét. Le is kaptam őket, miért szlovákosítanak.
  Régen, röpke száz-százötven évvel ezelőtt szokás volt May Károlyt és Verne Gyulát írni. Az utóbbi esetében bosszantott, miért nincsenek magyar hősei, csak franciák és angolok. Nevük szerint természetesen magyaroknak tartottam őket, habár akkoriban May könyveihez nem lehetett hozzájutni, mert náci, korabeli hamis szóhasználat szerint: fasiszta irodalomnak számított. Nyilván csak azért, mert Adolf Hitler kedvelte köteteit. Az nem volt szempont, hogy Albert Einstein is.

 

  A másik oldalon meg jót derültem, hogy az orosz szakirodalom a mitológiai alakoknál használta az „otyecsesztvót”. Tehát Apollón Zeuszovicsról vagy Artemisz Zeuszovnáról értekezik. Ezen nagyon jót kacagtunk, bár elismertük, segít az istenségek családfáján eligazodni. Azon is nagyot nevettem, amikor először Kárpátalján jártam, és azbukával láttam leírva: Alekszandr Pavlovics Puskás. Később már elszomorodtam ettől, hiszen Puskás Sándor így „eltűnt”.

  Ismerősöm sem értette, mi a baj. Azzal vágott vissza, ő jobb magyar, mint számosan mások, akik magyar keresztnevet használnak. Ezt nem vonom kétségbe – feleltem –, de ha a sírodon mondjuk Pál helyett Pavel lesz, akkor száz év múlva azt fogja valaki mondani arra sétálva, hogy ez is egy szlovák pali volt.
  Esetemben szüleim tudatosan választottak olyan keresztnevet számomra, hogy annak ne legyen szlovák formája. Igaz, egy időben Zdeneknek, azaz Zdenkónak szerették volna „fordítani”. A második világháború után a Gottliebeket is Bohumilnak írták be Csehszlovákiában.
  A múlt század 70-es éveiben azonban már semmi akadálya nem volt, hogy magyar keresztnevet adjanak a szülők. Létezett egy lista, amelyen szerepeltek a magyar nevek. Ha valaki más nevet kívánt adni csemetéjének, akkor a pozsonyi nyelvtudományi intézethez kellett fordulnia, hogy ne hibásan jegyezzék be a nevet. Mégsem éltek sokan ezzel a lehetőséggel. A rendszerváltás óta meg bárki hivatalosan is használhatja magyarul az utónevét. Sokan mégsem tartják ezt fontosnak. Látom a villámpostacímeken is, hogy keresztnevük szlovákul szerepel.
  A minap hallottam, a gólya a Török nevű családba Trisztánt hozott! De láttam a kassai telefonkönyvben Székely Metodot vagy most Szilágyiová Želmírát. De ez a szülők tudathasadása! Micsoda skizofrénia! De azért Szirmay Ágnest is találtam.
  Azután meg itt van az asszonyok -ová végződésű családneve. Ez is zavar. Ma már nem kötelező, mégis használják sokan, és nem veszik maguknak a fáradságot, hogy helyreállítsák nevüket úgy, ahogy azt az elődök rájuk hagyták. Már régen kértük a nyugati magyarság egyik öblös hangú „nagyasszonyát”, hasson oda néhány közismert személyiségnél, tiltakozzon az ellen, hogy „ovásítsák” a nevüket. Brigit Bardotová, Angela Merkelová, Hillary Clintonová, Golda Meirová… Vég nélkül lehetne folytatni. Szerettük volna, ha valaki a ma élők közül valamelyik lapot beperli névhamisítás okán. Néhány eset, és a szlovák lapok „leszoktak” volna a névhamisításokról. Hasonló a helyzet az anyakönyvi kivonatoknál is. Sokan panaszkodnak, hogy felmenőik nevét átírják. Itt is egy-két per segíthetné az igazodást.   Mert ha az anyakönyvben Paulus Kovács szerepel, nem lenne szabad Pavel Kováeot írni a hiteles másolatba, mert az közokirat-hamisítás. Nem beszélve arról, hogy hasonló esetben nem adják ki a pénzt sem a postán.
  Gyönyör Pista barátomat a besztercebányai szlovák gimnáziumban a magyar származású szlovák nyelv és irodalom tanárnője a múlt század 60-as éveiben megkérdezte az óra elején: – Gyönyör, maga miért nem változtatja meg a nevét? – Azért, tanárnő, kérem, mert a felmenőim semmi olyasmit nem követtek el, ami miatt szégyenkeznem kellene!
  Az emberek valahogy nem tudatosítják, hogy nevük használatával példát mutatnak és üzennek a jövőnek.
  A név identitásunk része. Tehát annak általunk használt formája vall nemzeti hovatartozásunkról, identitásunkról, elkötelezettségünkről és a nyelv történetéről is.   De aki hol Ján Naiot/Nagyot, hol Nagy Jánost használ, számomra skizofrén helyzetben tesped, hiszen a két név szükségszerűen két különböző személyt/személyiséget fed. Két különböző identitást, kultúrát, világlátást, történetet! Ha a kettőt ugyanaz a személy használja, akkor joggal beszélhetünk tudathasadásról. Ez pedig engem zavarba hoz. Nem tudok kettős kötődést vállalni, ahogyan a többnejűség is idegen tőlem. Nem azért, mert a másikat lenézem.
  Hajnalhasadás és tudathasadás? Ég és föld. Pedig föl kellene ébrednünk a tunyaság igénytelenségéből. Ez az igénytelenség megmutatkozik a mindennapi életben is, például abban, ki milyen iskolába járatja gyermekét. De ezen a téren éppen ezért óriási feladatok várnak ránk. Nem prédikációval és anyagi előnyökkel kell magyar iskolába terelni gyermekeinket, hanem a magyar iskoláknak kell tízszer jobbaknak lenniük a szlováknál. 1udovít Novák nyelvész szerint többek között az volt a gond, hogy a Magyar Királyság idején az iskolák neveltek, Csehszlovákia megalakulása után már csak oktattak. Így tartást nem lehetett elsajátítani. Vissza kellene térni a hagyományokhoz ezen a területen is. De hogyan semlegesítsük az évtizedekig tartó agymosást?


Balassa zoltán

 

Olvasás: 12565 alkalommal
Balassa Zoltán

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Balassa Zoltán

Tovább a kategóriában: « Kongói tanmese Trianon ragálya »

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok