Kongói tanmese

Értékelés:
(0 szavazat)

s ra-uj

  Huszonhárom év tapasztalataival olvasom újra Joseph Conrad A sötétség mélyén című, 1909-ben megjelent regényét – ezúttal egy érintett szemével. A könyv Kongó gyarmatosításáról tudósít, amely a bennszülöttek pusztulásával, ugyanakkor a végrehajtó fehérek lealjasodásával járt. De csak most döbbenek rá, hogy az Európára váró veszélyekre is figyelmeztet.

  A regény elején egy „kontinensbeli ország” társasága kongói elefántcsontgyűjtő vállalkozásához szerződteti a történetet elmesélő Marlow nevű angol hajóskapitányt. Conrad már a társaság központjának leírásával jelzi: ami a gyarmaton történik, annak itt a gyökere. Egy személytelen, sőt abszurd gépezetet ismerünk meg, amely az európaiakkal is fogyóeszközként bánik. A kopár épületben nincsenek kiírások, nevek. A „titkárság” két női dolgozója kötögetve, ölükben macskával, szótlan csengetéssel hívják az alkalmazottakat, akik intéssel irányítják Marlow-t a nagyfőnökhöz. Felvétele – és társaié is – szűk percig tart, s ránézéses vizsgálatán az orvos nem is leplezi cinizmusát: statisztikájában nincs rovat a visszatérők számára.

 

  A hatalmas ország nagyhatalmi megállapodással, 1908-ban lett belga koronagyarmat s egyben szabad kereskedelmi övezet, amelynek új társadalmát belga, brit, francia és angol magántársaságok szervezték meg. A regény érzéki elevenséggel írja le az egyenlítői poklot: a tapadó forróságot, a néma, kiismerhetetlen dzsungelt, alattomos férgeit és betegségeit. Mégis, a saját törvényei szerint élő vadon szinte humánus ellentéte a gyarmati társadalomnak. E profitra szervezett társadalom élén a „központ” vezetői és beosztottjai állnak, népét a dzsungelben ötven–száz kilométeres távolságokban működő ügynökök, illetve a fizikai munkára távolból odahurcolt feketék alkotják. Az épületek tákolmányok, nincs szociális ellátás, nincsenek utak, semmi nincs, ami az életet elviselhetőbbé tenné.

  Kongó Conrad számára laboratórium volt, melyben egy magántársaságok uralta társadalom emberekre gyakorolt hatását megfigyelheti. Álságosan emberbaráti célokat hangoztató világot ír le, amelyben kétfajta típus jut előre: az ügyes harácsoló, aki minél több elefántcsontot tud kicsalni a bennszülöttektől olcsó európai bóvliért, és a fizikailag erős, aki jobban bírja a dzsungel megpróbáltatásait. Az író bemutatja, hogyan alkalmazkodnak a fehérek ezekhez a törvényekhez, s az eredményt: az emberi tulajdonságokból való kivetkőzés legkülönbözőbb formáit.
  E társadalom eszményképe, egyben a regény kulcsfigurája egy Kurcz nevű „sztahanovista” ügynök. Sikerét szenvedélyes beszédkészségével éri el, mert elhiteti magával a feketéknek hirdetett „igazságot”. Sorsában az író egy profitközpontú társadalom céljaival azonosuló tehetséges ember végzetét mutatja be. „Borzalom, borzalom”, mondja Kurcz utolsó szavaival, amely vallomás, de erkölcsi ítélet is Európa felett.
  Conrad (és utódai) figyelmeztetése idővel hatott a nyugati országokra, amelyek több-kevesebb sikerrel felvették a küzdelmet a társadalmuk boldogulását veszélyeztető magántársaságokkal. Nekünk, magyaroknak sajnos húszéves Európa-vakságba és a közvagyon javának elvesztésébe került, hogy nem voltak            Conradhoz hasonló alkotóink (vagy nem ismertük műveiket), akik a Nyugat kétarcúságára figyelmeztettek volna.


D. Veszelszky Sára

Olvasás: 10174 alkalommal
D. Veszelszky Sára

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Tovább a kategóriában: Tudathasadás »

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok