Az élcsapat

Értékelés:
(0 szavazat)

Mal rik-uj

  A felületesebb, esetleg feledékeny szemlélő bizonyára furcsának és elgondolkodtatónak találja a tényt, hogy ma Magyarországon van olyan önmagát kizárólagosan demokratikusnak nevező politikai társaság, amely az ország többségének érdeklődését maga mögött tudó televíziót egy politikai rendezvényről kitilt. Mert Szárszón ez történt. Farkasházy, miközben vendégül látta Mesterházyt, megtiltotta, hogy a Hír TV a rendezvényen forgasson.
  Nagy dolog ez manapság egy humorista életében. Nem kellett igénybe vennie a főcenzor asszony, alias Lendvai Ildikó segítségét, nélküle is kitűnően élt a rendezvény cenzori jogaival. Vicces (sőt mulatságos) emberünk talán fél a nyilvánosságtól.
  Leginkább az gondolkodtatott el, hogy vajon mi lehet az a sötét gondolat egy önmagát humoristaként (is) azonosító ember fejében, vagy mi lehet az a ki nem mondott félelem, hogy nem bírja elviselni, ha valaki egyszerűen tükröt tart neki(k), miközben ő maga hivatásszerűen tart görbe tükröt másoknak. Talán a tükör egyenessége zavarhatja. A kendőzetlen valóság, ahogy tíz év kihagyás után Szárszón összejött a honi és külhoni baloldal. Talán az, hogy nekik, róluk nem lehet cenzúrázatlanul tükröt tartani. Sem egyeneset, sem görbét.

  Bizonyára nem ment ez a tiltás, ez az elzárkózás nehezen. A dicsőséges és vérgőzös 133 nap szellemi örökösei az általuk irányított, demokratikusnak „viccelt” szocializmusban megszokták, hogy azt csinálnak, amit akarnak, és mások is azt csinálnak, amit ők akarnak. Bátor fiúk voltak ők mindig. Egy erőszakos katonai rendszer mögé bújva irányítottak. Kizárólagosan. Ők, az élcsapat, a kiválasztottak. Ez az élcsapattudat sok minden tényt elfedett. Elfedte a szakmaiságot, a hozzáértést, az emberséget, elfedte magát a demokratikus értékrendet. Egy dolog számított: része valaki az élcsapatnak, vagy nem? Nem tűrtek és nem tűrnek meg maguk között senkit, aki tőlük különbözik, senkit, aki másképp gondolkozik. Senkit, aki nem ők maguk. Hát ez a mi kis élcsapatunk. Nem zavarja őket az sem, hogy az élcsapat mindig kisebbségben volt, mint ahogy ma is kisebbségben van. Megszokták. Tudják. Egyetlen dolog zavarja őket nagyon és biztosan: ma azok is kisebbségben vannak, akik újra őket szeretnék Magyarország élén látni.

  Talán zavarja őket az is, ha felvételek készülnek arról, ahogy hasonló a hasonlóval teljes egyetértésben parolázik, és nyilvánosságra kerül annak az egész politikai színjátéknak a hazugsága, ahogy önálló politikai formációként próbálják magukat láttatni azok, akik mindig is egyek voltak. Mert nincs két baloldali élcsapat, és soha nem is lesz. Az élcsapattudat ezt kizárja.
  Beszédes a névsor: ott volt Konrád György, aki a mikrofonnál üzente Bajnai Gordonnak, hogy Mesterházy–Bajnai-tandem kell az élcsapat élére. Ott volt Bajnai Gordon, aki megértette a „Mester” üzenetét. Ott volt Mesterházy, aki megköszönte a „Mesternek”, hogy lehet második, és megígérte, hogy lelkesen tapos a tandemben (lefelé biztosan). Értjük a fellépő Méray Tibor írót, aki József Attilát idézve azt mondta: „Én nem ilyennek képzeltem a rendet.” Értjük, mert csak az lehet a rend, ha az egyetlen és kizárólagosan demokratikus élcsapat van az élen. Ott volt Heller Ágnes, aki szerint a demokráciát ingyen kapták. Ők, az élcsapat igen. Mások verejtéke nekik még mindig nem számít. Ott volt a kulturális hátországból Heller mellett Hiller István, Ferge Zsuzsa, Karsai László, Ormos Mária, Gerő András, Galkó Balázs, Makk Károly, Balázsovits Lajos, Hernádi Judit, Bródy János.
  „Veletek vagyunk”-tartalmú levelet küldött Jancsó Miklós és Tarr Béla filmrendező, valamint Bugár Béla, a szlovákiai Híd – Most párt elnöke és Markó Béla, az RMDSZ korábbi elnöke. Ha van még magyar ember, akinek nem világos, hogy miért támadja a magyarságot aszszimilálódni segítő két jeles külhoni politikus az Orbán-kormány magyarságpolitikáját, most újra lehetősége van ezen elgondolkodni.
  Ott volt Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc volt szocialista miniszterelnök, Kuncze Gábor, az SZDSZ volt elnöke, a Horn-kormány tagjai közül Baja Ferenc kakaóbiztos, Békesi László, Kovács László és Magyar Bálint; ott volt Bárándy Péter korábbi igazságügyi miniszter és Bozóki András, a Gyurcsány-kormány kulturális tárcavezetője, Szekeres Imre korábbi honvédelmi miniszter. Ott volt a találkozón Herényi Károly volt MDF-es országgyűlési képviselő, Botka László, Szeged szocialista polgármestere és Lamperth Mónika volt MSZP-s belügyminiszter.
  Ott voltak a politikai marketing már sokszor (le)szerepelt emberei. Politikai elemzőként Lengyel László, Kéri László, Somogyi Zoltán, Ágh Attila. Ott volt a jóízűen csak Orbánon humorizálni tudó Gálvölgyi János, Markos György, Havas Henrik, az élcsapatot védő Magyar György ügyvéd, Kolláth György alkotmányjogász.
  Itt voltak szépen együtt, a maguk puritán valóságában. Az egy és oszthatatlan élcsapat. Egy még nem teljesen letűnt rendszer haszonélvezői.

Malárik Attila

Olvasás: 12860 alkalommal
Malárik Attila

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Malárik Attila

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok