Mani, mani, mani...

Értékelés:
(0 szavazat)

kondor

…énekelte a kitűnő Kabaré című film konferansziéja, aki a második világháború poklát igyekezett feledtetni a mulatóban, de közben azért világgá kürtölte, hogy bizony a pénz forog a világ körül, miközben forgatja is a világot, mondhatni egyeduralkodóként áll az életünk felett. Sajnos azóta is, sőt egyre inkább. Hogy egy másik régi slágert idézzek: „mert a világ nem halad, csak visszaváltozik.” Ha valaki még reménykedett a föld sorsát irányító nagypolitika (globalizmus) tisztességében, az sürgősen nézzen a tükörbe, és mondja a saját szemébe: elment a józan eszem. Mert miről is hallhattunk-olvashattunk mostanában szinte minden sajtótermékben? Arról, hogy az Egyesült Államok „nagyjai”, Hillary Clinton, Charles Gati, Soros György és mások Bajnai Gordon politikai mozgalmát támogatják. Pénzzel, no meg propagandával természetesen, megspékelve olyan kijelentésekkel, miszerint a változást kierőszakolandó a nem demokratikus eszközöket is megengedhetőnek tartják egy ilyen elvetemült ország esetében, mint a jelenlegi kormány által irányított Magyarország.

  

  Vajon függetlennek tekinthető-e az az állam, melyet politikai okokból külföldről pénzelnek? Természetesen nem. Bajnai urat és társait ez nem zavarja. Haza és Haladás névvel illetik alapítványukat, s a haladást sok-sok milliós külföldi támogatásból vélik megvalósítani. Mármint saját haladásukét, mert a hazáéról egyelőre keveset beszéltek, amit viszont kimondtak, az éppen a visszafelé haladást szolgálná. Hogy ehhez kiválóan értenek, azt bizonyították is 2002 és 2010 között. Amerika tehát tovább játssza a világ urának szerepét, s én csak azt nem értem, miért nem az Egyesült Államokhoz csatlakoztunk 2004-ben. S miért az unióhoz, hiszen így két úr szolgájának kell lennünk, amúgy meg elég volna a demokrácia fellegvárának hazájához igazodnunk. A távolság nem akadály, hiszen Soros úréknak is rendre sikerül legyőzniük.
  Keserű tapasztalat minden becsületes ember számára, hogy a pénz és a tisztesség a legritkább esetben jár egy cipőben. Mi idehaza számtalan alkalommal olvashattuk már a világ korrupciós listáját, melyen Magyarország rendre előkelő helyen áll. Az is nevetséges, hogy éjjel-nappal küzdünk ellene, mégsem sikerül jobb pozíciót elérni. A harc tehát nem hatékony, a pénz meg röhög a markába, illetve az őt birtokló emberek markába, mondom némi képzavarral. Bajnaiék támogatása nem korrupció? Nem nemzetbiztonsági kockázat? Ha egyik sem, akkor mi? Tisztesség? Viccelni „teccenek”? Egy független állam vezetői miért nem kérhetik ki maguknak ezt a fajta támogatást, illetve beavatkozást? Nos, szerintem azért, mert ma a politikai korrektség bűvöletében nem lehet kimondani, hogy el a kezekkel Magyarországtól. Mint ahogy nem lehet valós problémákról őszintén beszélni sem, mert azonnal feljajdul a képmutatók világkórusa. És elkezdődik az őszinték rágalmazása. Nesze neked, demokrácia! S miközben az amerikaiak beavatkozásán háborgunk, jön az új hír, Bajnaiékat belföldi tőkés érdekkörök is milliókkal támogatták. Például a Mol és az OTP. Én nem igazán lepődtem meg ezen. Miért is képzelnénk, hogy ha valamely nagytőkés azt látja, a világ jelenlegi urának, az Egyesült Államoknak a vezetői közül többen is ily módon szólnak bele a közéletbe, ő ki mer maradni belőle? Nem mer, hiszen változnak az idők, egyszer ez uralkodik, másszor az, s nem szeretne rosszul járni, nehogy kevesebb legyen a pénze. Jól jöhet tehát ez a támogatás még valamire! Arra mindenképpen, hogy a mindenkori politikai vezetőség kegyeiben maradjanak, s elbüszkélkedhessenek – legalább maguknak – azzal, hogy ők is beleavatkozhatnak a magyar közélet alakulásába. Szóval igazán érdemes a kormánynak a nagytőkéseket milliárdokkal támogatni. Amúgy meg azt is tudjuk, a multinacionális vállalatok egyikének-másikának több pénze van, mint amennyi egy ország rendelkezésére áll. Azaz a pénz mindent legyőz.
  Sok egyéb hír is borzolhatta ez idő tájt a tisztességtelenségeket naponta megtapasztaló s ebbe bizony egyre jobban belefáradó, becsületes emberek kedélyét. Akik az elmúlt időben végigkövethették a hazai „doktoriháborúkat”, mikor is arról szólt a sajtó hetekig, ki másolta, és honnan doktori értekezését. Futott zátonyra ezért nálunk is karrier, meg külhonban is. Morvai Krisztina uniós képviselő viszont az elmúlt hetekben derítette ki, vagy inkább hozta nyilvánosságra, hiszen valószínűleg ezt sokan tudták az unióban is, hogy Viviane Redingnek, a hazánkat folyton valótlanságokkal támadó igazságügyi biztosnak, valamint Rui Tavaresnek, a Magyarország jogrendszerét átvilágító jelentés készítőjének nincs jogi diplomája. Még olyan sincs, amit másoltak volna. Mily érdekes, hogy rájuk nincs „kilövési engedély”. Ők nyilván a mindenki másra érvényes szabály felett állnak. Végtére is az igazság felett őrködnek – rengeteg pénzért. Javaslom, jobb későn, mint soha, iratkozzanak be egy fizetős jogi egyetemre. Telik rá.
  Fentebb azt írtam, a pénz mindent legyőz. Ám talán nem mindenkit. Amióta Ferenc pápa hivatalba lépett, több történet kering róla, egyszerűségét bizonyítandó. Például hogy mindig „tömegközlekedett”, ami püspökök esetében nem éppen megszokott. Felemlegetik, mily természetes közvetlenséggel éli az életét, s menynyire nem a külsőségek embere. Meglehet, az a történet, amit idemásolok, csak legenda. E-mailben érkezett, s mint tudjuk, az interneten rengeteg az ellenőrizhetetlen információ. De ha nem igaz, akkor is azt mutatja, az emberek vágynak a normális, szeretetteljes, sandaságmentes viselkedésre, példákra.
  Kora reggel, amikor a pápa elhagyta lakosztályát, s kiment a folyosóra, egy svájci gárdistát látott a bejárati ajtónál vigyázzállásban. Megkérdezte tőle:
  – Te mit csinálsz itt? Egész éjjel ébren voltál?
  – Igen – válaszolta az őr tisztelettel.
  – Állandóan?
  – Az egyik kollégám felváltott egy rövid időre.
  – És nem vagy fáradt?
  – Ez a kötelességem az ön biztonsága érdekében.
  A pápa kedvesen ránézett. Visszament a lakásába, és néhány perc múlva visszatért egy székkel a kezében.
  – Legalább ülj le.
  – Bocsásson meg, de nem tehetem – mondta döbbenten a gárdista. – A szabályok nem engedik.
  – A szabályok?
  – A kapitány…
  – Valóban? Nos, én vagyok a pápa, és arra kérlek, ülj le.
  A svájci gárdista egy percig vívódott a szabályok és a pápa között, végül az alabárdjával a kezében a széket választotta. Utána pedig megette a lekváros kenyeret is, amelyet személyesen a pápa hozott neki reggelire, mondván, jó étvágyat, testvér.
  Mi lesz ebből, te jó ég? Összedől az álságos világ?


Kondor Katalin


Olvasás: 7686 alkalommal
Kondor Katalin

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kondor Katalin

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok