A megsemmisült baloldal tervei

Értékelés:
(0 szavazat)

csaba

Március végén, április elején egyik éjjel nem tudtam aludni, bekapcsoltam a rádiót. Zenei műsorok helyett beszélgető műsort kerestem, mert azon jobban elalszom. A Klubrádióban éjszakai ismétlésként egy Tamás Gáspár Miklós-interjút adtak. Furcsa fejtegetése, ha jól emlékszem, Győrffy Miklós mikrofonja előtt, kiverte azt a kis álmot is a szememből. A sötétben világosodtam meg.
  „Vaslogikába” rejtegetett álnokságot lepleztem le érveléseiben. Mikor bekapcsolódtam az adásba, hosszasan fejtegetett valami erőltetett logikai összefüggést Orbán Viktor hatalomra kerülése, hatalomgyakorlási módszerei, kommunikációja és a Horthy-rendszer között. Nem először hallottam ilyet. Ismert módszere ez a támadásnak, de akkor különösen nagy erőlködésnek éreztem azt, amit mondott. Akárhogyan kínlódott, azért a kétharmadot nem tudta megmagyarázni. Arra volt jó csak, hogy a holokausztozás felé vitte a gondolatokat. Őszintén mondom, már nem is érdekel, ki, mikor, miért hozza elő hetven évvel az események után a mai politikai hatalom lejáratására, mert ugyanazt az ütőkártyát látom benne, mint a lecsatolt területeken a magyar kártya kijátszásában. A tényekhez semmi köze, a hatalmi harcokhoz igen. Lassan már az európai holokausztbizniszben érdekelt politikusok sem kapják fel erre a fejüket, már ők is rájöttek a nagy átverésre.

  Persze a kétharmadnál is súlyosabbak a baloldal gondjai, mert ha a tiltakozás jellegű, úgynevezett protest szavazatokat nézzük, akkor a Jobbik szavazatait is figyelembe kell venni, és akkor kijön, hogy négyötödös vereséget szenvedett a Gyurcsány–Bajnai-időszak kormányzati politikája. A négyötödös tiltakozás pedig egyenlő a megsemmisítő vereséggel. Az is csoda, hogy vannak még emberek, akiknek beszélhet TGM, és akik lelkesedve és nem kritikusként hallgatják rádiójukat.
  Majd azzal folytatta, mi kellene a baloldali ellenzék megszerveződéséhez ilyen helyzetben. Eszébe sem jutott a kétharmados vereség, nem nézett szembe a négyötödös elutasítottsággal, hanem megint mindenről szót ejtett, csak arról nem, amiről egy őszinte és alapos elemzésben valóban szólni kellett volna. Így minden komolykodása, „filozófusi elmélyültség” imitálása csak populista külsőséggé vált. TGM hetet-havat összeolvasott, idézett Kéthly Annától Mao Ce-tungig mindent, de nagyon óvatosan lépkedett a forró fazék körül, hogy az igazat ki ne kelljen mondania. Értelmiségi képében próbált megjelenni, de minden erőlködése ellenére sem sikerült neki, mert az értelmiség lényeglátó. A lényegtelenről meg minek ennyi középszerű köntörfalazás? A pontos okokat neki tudnia kell, és tudja is. Hazugságra alapozó, csavaros eszű figura lett a „filozófusból”, aki egy hazugságra kísérelt meg új várat építeni. Persze hogy légvár lesz belőle.
  Fejtegetéseit elméletként adta elő, melynek a lényege, hogy a mai proletariátust, mely főként munkanélkülieket és szupermarketek polcainak feltöltőit jelenti, lehetetlenség megszervezni. Marad az értelmiségi ifjúság – az 1860-as orosz ifjúsági mozgalom óta – minden forradalmi remény forrása. Elfelejtette megemlíteni, hogy az orosz mozgalom is egy anarchizmusba hajló ifjúsági mozgalom volt. Sőt, arról is elfelejtett „filozofálni”, hogy hogyan fér össze az anarchia és a demokrácia. Majd a népi írókon át a Petőfi Körig vezette le azokat a történelmi csoportokat, amelyekben bízni lehetne. Megállapította, kellene egy ideológia, egy vezér és olyan tömegek, mint ezen a télen az ifjúság volt. Egyik sincs meg, mondotta.
  Akkor minek kellett ez a nagy fenékkerekítés? Véleményünk szerint tömeges elégedetlenség híján nem kell forradalmi ideológia se! Ha gyártani kell a tömegek látszatát és az elégedetlenséget is, csak akkor kell ilyen nyakatekert, erőltetett ideológiagyártó. És hasonló szintű okoskodás folyt majdnem egy órán keresztül.
  Az MSZP igazi gondja nem az, hogy hatalmas elégedetlen tömegek állnak vezér nélkül, hanem a hitelvesztés, hogy senkinek sem kellenek.
  Mi volt az egészben álságos? Az, hogy a tisztán és egyszerűen látszó okokat nem volt hajlandó megemlíteni a mai, teljesen reménytelen helyzetükre. Nevezetesen azt, hogy Orbán hatalmának semmi köze sincs Horthyhoz vagy a Horthy-érához. Van viszont azokhoz a majdnem húszéves, „szociálisan érzékeny” szocialista visszaélésekhez, melyek ellenére háromszor hitt nekik ez az egyszerű, Horthyról semmit sem tudó nép. (Érdekes, mikor az SZDSZ-szel együtt a parlamenti matematika szerint hetvenkét százalékos arányban rájuk szavaztak, akkor nem voltak antiszemitizmusra hajló horthysták.) Hitt nekik, de mindannyiszor becsapták. Erről, ezek jóvátételéről, a bocsánatkérésről kellene elmélkednie annak, aki a katasztrofális, megsemmisítő vereség után újra akarja teremteni a baloldalt.
  Mert tudják jól maguk is, csak nem merik beismerni, hogy becsapták a teljes lakosságot azzal, hogy ők baloldaliak, miközben a legtöbb milliárdos az ő soraikban ült. Becsapták az önmagukra ragasztott szociálisan érzékeny jelzővel. Becsapták az üvegzsebezés mögötti sokmilliárdos lopásokkal Budapesten, a VI. és VII. kerületben, a BKV-nál, Sukorón, Moszkvában, hogy csak a láthatóvá vált ügyeket említsük, de amiről TGM ugyanúgy tud, mint mi. Becsapták a békességesség „merjünk kicsik lenni” jelszavával, mert ez nem békesség, ez legfeljebb a birkaság békességessége, mert közben lerabolnak minket, ellopják még földjeinket is a talpunk alól. Becsapták őket az éppolyan magyar határon túliak elleni uszítással. Becsapták, mert ha lemondtunk volna róluk, például kétszáz éve, hogy csak három, mindenki számára ismert személyt említsek, nem lenne Arany Jánosunk vagy Bartók Bélánk vagy Ady Endrénk. Elmondhatatlan veszteség volna. És mindezt ugyanúgy tudja TGM, mint mi. A becsapásokat lopással és gumilövedékezéssel tetézték, és demokratikus ellenzéknek nevezik magukat, miközben a becsapottak hamis bírákat és zsarnokokat látnak bennük. Erről ne tudna TGM vagy Konrád György vagy Bajnai vagy Mesterházy? Nevetséges.
  Álságos figura ez a „filozófus”, azért nem mondja ki az igazságot, mert ilyen bűnbeismeréssel nem lehetne a fél világot Orbán ellen uszítani. A nagyobb bajuk mégis az, hogy ezzel a bűnbeismeréssel elveszítik a jövőjüket. Felszántott és sóval behintett jövő elé néznének, lehetetlen volna bármikor is visszaszerezni a hatalmat és vele a húsosfazekat.
  Pedig jobban tennék, mert ezt úgysem tudják megúszni! Ez azonban legyen az ő szempontjuk.
  A mi szempontunk szerint végre lehetne egy olyan baloldalunk, amely nem a korrupt célokat, nem a hatalommegszerzés érdekében internacionalizmusba burkolt nemzetárulást képviselné, hanem a magyar nemzetet. Évszázados bajaink oldódhatnának meg végre a rendszerváltás várt gyümölcseként: Verbőczi és Dózsa, katolikus és protestáns, kuruc és labanc, nemzeti és internacionalista, magyar és zsidó ellentétek oldódnának meg egy csapásra, mert egyik ellentétet sem volna többé érdemes senkinek sem túlhangsúlyoznia, hiszen mindannyian elsősorban magyarok lehetnénk. Tudják meg, ennek el kell jönnie, mert a sanda baloldaliság megsemmisítő veresége be kell tetőződjön, és egyszer béke kell legyen. „Ó, tarts ki addig, lélek, védekezz!”


Vödrös Csaba

Olvasás: 10357 alkalommal
Vödrös Csaba

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vödrös Csaba

Tovább a kategóriában: « Postánkból Tízezer »

Szelestey László „égi” betyár lett

Idén töltötte be hetvenedik évét. Márciusban még a kórházi ágyról „szökött meg”, hogy előadást tartson a Magyar Műveltség Könyvtára rendezvényen. Ekkor már a gyomorműtéte előtt álló híres néprajzkutató, művészettörténész ebben az előadásában így vallott: „Olyan időket élünk: ha nem találjuk meg sürgősen egymást, nem lesz jövőnk!”
Betyárbarátsággal kötődtünk egymáshoz. Most pénteki elmenetele megerősítette bennem, hogy csak eszköz voltam élete utolsó napjáig, hogy tudatosabban készüljön fel az öröklétre.

Dr. Eőry Ajándok